Ung, 1878. július-december (16. évfolyam, 27-53. szám)
1878-10-20 / 43. szám
Tizenhatodik évfolyam, 1878. 43. szám. Az Ung megjisien minden vasárnap. ,1 szerkesztőhöz intézendő minden közlemény, mely a lap irodalmi rézeit illeti. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. Kéziratok vissza nem adatnak. Kiadó-hivatal: „Jäger Károly örökösei“ könyvnyomdája. Ungváron, vasárnap, October 20 Előfizetési feltételek: egy évre 6 forint, félévre 3 forint, negyed évre 1 forint 50 krajczár, Egyes szám ára 12 kr. Hirdetések szintúgy mint előfizetések az Ung kiadó hivatalába Ungvár, Jäger Károly örökösei könyvnyomdájába küldendők. Nyilt tér soronként 20 krajcár. Társadalmi és vegyes tartalmú lap.ungi közmivelődési társulat közlönye. Nihilisták és Nihilismus. Ez idő szerint, ahol annyit foly a beszéd a nihilistákról és a nihilismusról, nem lesz érdektelen ez irányt és törekvéseit körülményesen ismertetni. E szót nihilista (a latin nihil—semmi szóból származtatva) Turgenyev Iván hires orosz beszélyiró találta fel és oly egyéneket jelölt meg azzal, a kik semmit sem respectálnak, semmi tekintély semmi elv előtt meg nem hajolnak és minden iránt bíráló álláspontot foglalnak el. Azóta e szó körüljárta az egész világot, és ha mai napság Európában Oroszország valamely politikai ellenzéki pártjáról van szó, a szívbarátokat kivéve, úgy közönségesen e kifejezést alkalmazzák reájuk a nihilisták.“ Végtelenül hibás azonban e fogalom, mit e nevezettel összekötnek. Nem azért, mintha Oroszországban nihilisták nem lennének! Vannak, vagyis inkább voltak olyanok, kik az ily veszedelmes nézeteknek hódoltak s kik ez elnevezést valóban megérdemelték. Akadtak olyanok, kik még a könyvek olvasását is elitélték, ameddig a nép éhezik és szenved. De ezen őrjöngök, kik már akkor is a ritka kivételek közé tartoztak. Már az 1868-ik évben sokan nem ragaszkodtak a semmihez, sőt inkább igen jól tudták mit tennének az eltörlendő állam helyére. Ma már nincs olyan párt, mely a semmit tekintené végcéljának és éppen ezért ez idő szerint helytelen e pártokat „nihilistáknak“ nevezni akarni. Csakis annyiban lehetne őket egy nagy „nihilista“ pártba egybefoglalni, mert anélkül, hogy egy közös programmot állítottak volna fel, mindnyájan egyelőre a fennálló felforgatására egyesültek. Ha a felforgatás jelzi a „semmit,” akkor mindenesetre nihilisták. De e pártoknak, mindeniknek külön, megvan a maga célja, amit megtestesíteni törekszenek. Azt vélik azonban, hogy az új politikai és sociális építménybe csak akkor kezdhetnek, ha a mostani összedülés megsemmisül. Mindnyájan egyesülnek tehát a fennálló szétrombolására, hogy aztán a zavarosban kiki saját magának halászhasson, és ebben áll rendkívüli erejük. szabad Tény, hogy egy ilyen államban hol minden szó a Szibériába számkivetést vonhatja maga után, a forradalom csakis nagy titokban terjedhet. Az orosz kormány mindenképen azon van, hogy az egész mozgalmat, amelyet nem bír lehatalmízani, legalább agyonhallgassa, de éppen az ellenkezőjét éri el. A forradalmi titkos politikai társaság, mely a mint köztudomású, a legmagasabb körökben is bír követőkkel, még a rendőrminister hivatalos jelentését a senatushoz Oroszország titkos társulatairól is, meg birta szerezni magának és nyilvánosságra hozta azt. Van-e valami nagyobb rendellenesség, mint egy hivatalos okirat minden változtatás nélkül szó szerint lenyomtattatik külföldön és titkos utakon csempésztetik be az országba, hogy ott a forradalmi társaságoknak malmára hajtsa a vizet? Az volt tehát a rendőrség és kormány titkolódzásának következménye, hogy az egész Oroszország, mely éveken keresztül homályban hagyatott, a forradalmi áramlat rendkívüli hatalma és az egyes szövetkezetek nem is sejtett szétágazása felett egyszerre megrettent. Az egyes társaságok csodálattal és még nagyobb örömmel értesültek, mennyi elvtárssal bírnak és mily nagy erőt képviselnek. Mindennek dacára Oroszországban a forradalmi mozgalmaknak csakis főbb áramlatait ismerik tisztán, a titkos szövetkezetek teljes lajstromát nem ismeri senki sem. Nem lehet azonban tagadni, hogy egész Oroszországon keresztül, egy ez ideig csupán e nemzet értelmiségét lehatalmazó irányeszme tör magának utat, mely nem áll egyébből, mint a rendkívüli nyomás folytán álutakra vezérelt azon törekvésből, olyan egy bizonyos fokú politikai szabadságot nyerni el, a minőnek mai nap minden más állam örvend. R. H. — Meghívás. Folyó évi octóber hó 28. napján d. e. 10 órakor rendkívüli közgyűlés fog tartatni. Tárgya lesz ezen közgyűlésnek: A nagyméltóságú földmivelés- ipar és kereskedelemügyi m. kir. minister urnak az „erdőőrök szakvizsgája“ tárgyában kiadott szabályzata következtében szükségessé vált intézkedés. Ezen rendkívüli közgyűlésre a bizottság t. tagjait tiszteletes meghívom. Kelt Ungvárt, 1878-ik évi octóber hó 16-án. Böszörményi József, alispán. — Az országgyűlési szabadelvű párt körében csütörtökön d. u. 6 órakor volt az első összejövetel. A párt tagjai nagy számmal jelentek meg, jelen volt a közoktatási miniszer kivételével a kormány minden tagja. Kevéssel 6 óra után Tisza miniszerelnök üdvözölvén a megjelent képviselőket, sajnálattal jelenti hogy Gorove István a múlt országgyűlési szabadelvű párt elnöke, betegsége miatt nem jelenhetett meg, s a mai alkalomra elnök- és jegyzőválasztásra hívja fel a tagokat. Közfelkiáltással Szontagh Pál kéretett fel az elnökségre, a jegyzőségre pedig Baross Gábor. Kik helyeiket elfoglalván, elnök megköszönvén a bizalmat, üdvözli a jelenlevő tagokat, maga részéről is sajnálkozását fejezvén ki a felett, hogy a párt korábbi elnökét egészségi állapota gátolja a megjelenésben; erre a miniszerelnök indítványára az elnök felkéretik, hogy Gorove volt elnöknek betegsége miatt a párt részvétét és sajnálkozását fejezze ki. Tisza miniszerelnök ezután kijelentvén, hogy a kormány a politikai helyzetről, amennyire a viszonyokhoz képest lehetséges, a pártnak felvilágosítát adni szándékozik, felkérik a pártot, hogy erre értekezleti napot tűzzön ki, mire abban történt megállapodás, hogy a párt első értekezletét vasárnap f. hó 20 d. u. 6 órakor tartja meg, valamint Zsedényi indítványára kimondatott, hogy a képviselőház megnyitó ülésén, szombaton, Boer Antal fog felkéretni a korelnökségre. Ezzel ez előértekezet véget ért. — A függetlenségi kör aznap d. u. 5 órakor tartó első értekezletét László Imre korelnöklete alatt, a körjegyzői tisztet Kada Elek vitte. A végleges megalakulás későbbre halasztatván, a tanácskozás első tárgyát Irányi Dániel indítványa képezte a közjogi ellenzéki árnylatok egyesülése iránt, mely elvben egyhangúlag elfogadtatván, a módozatok megállapítására háromtagú bizottság küldetett ki. Ezután Mocsáry Lajos indítványára 12 tagú bizottság küldetett ki, oly utasítással, hogy tegyen javaslatot a párt legközelebbi teendőire nézve. E bizottság holnap, pénteken d. e. 10 órakor ül össze a kör helyiségében. Végül Simonyi Ernő mint a múlt országgyűlésen választott végrehajtó bizottság elnöke számolt be annak működéséről. Az egyesült ellenzék 18-án tartja értekezletét. A párt vezérférfiai megegyeztek, hogy Bittó Istvánt jelölik ki a képviselőház elnökévé, és e combinatió számára a függetlenségi pártot is iparkodni fognak megnyerni. Azonban híre jár hogy a szélsőbal saját kebeléből akar elnököt kijelölni. A képviselőház első ülését a képviselők megjelenésére törvény által engedett napok 8-án ma szombaton fogja megtartani. A korelnök ez ülésben közölni fogja a minisztérium értesítését arról, hogy ő Felsége vasárnap trónbeszéddel fogja ünnepélyesen megnyitni az országgyűlést. A ház alakulásának megkezdése a megbízó levelek benyújtásával, s a választások elleni kérvények előterjesztésével a — valószínüleg hétfőre kitűzendő — következő ülésnek fogja tárgyát képezni. Az iparoktatás ügyéhez. (Vége.) Teendőinket általában két részre oszthatjuk: egyik az oktatás mezején a kellő szakiskolák, ipartanodák, tanműhelyek stb. felállítása; másik a termelés mezején gyári vállalatok létesítése által a munkaadás. Mindkét feladatra helyenkint társulnunk kell! Csekély vagyonú ember is vehet egyvalamely iskola számára egy gépet, esztergapadot; felszerelhetnek a helység jobbmódú birtokosai egy-egy szobát taneszközökkel, szervezhetnek a műtétetekhez egy-két fő eszközt és gépet. Egy vagyonosabb ember gondoskodhatnék némelyik iparág oktatásáról, a helységi, községi, városi hatóságok egyenként vagy egymást támogatva iskolákat állíthatnának s felszerelhetnék kellően gépekkel, tanszerekkel, e mellett anyagot szolgáltathatnának a feldolgozáshoz s megkönnyithetnék az elárusitást. Szép példával ment elől e tekintetben Turdosin városa, hol Jágocsi Péterffy József min. biztos vezetése alatt a megyei gazdasági egyesület, a város és egyeseit válvetett működése rövid idő alatt oly szép alkotást tud felmutatni. Az egész alkotás inkább nevezhető vállalatnak, amennyiben a gazdaság és lenkészítő műhely kifizeti magát s csak a szövészeti tanműhely követel áldozatot. Éppen ezért az egyesek és a város által befektetett készpénzt „az ipari oktatást terjesztő egyesület“ kamatbiztosítással látja el s a jövedelemből törleszteni fogja. Hasonló csatlakozási készséggel találkozott Kassán Galgóczy Károly ur és Pest megyében Kerkápoly K. úr felszólítása. De nagyobb eredménnyel ez idő szerint még csak Pozsonyban találkozunk. Az eddigi példák azon tanúságot nyújtják, hogy a társulási hajlam nagyrészt megvan, de a kezdeményezés nem önmagában a lakosságban keletkezik, hanem tekintélyes embereknek kell fellépniük. Felülről kell jönni a kezdeményezésnek s a vezényletnek, mihelyt ez megszűnik vagy megszakad, azonnal megszűnik, vagy csak néhány választmányi tag munkásságára szorítkozik az egész működés. A házi ipart és iparoktatást terjesztő társulatok példájából azt is láthatjuk, hogy a felülről vagy központból jött felszólításra találkozik hely és alap nemcsak az iskolákhoz, műhelyekhez, hanem a nagyobb vállalatok alapításához is. Egyik adja a földet, másik beszerzi a pénzt, a község adja a házat az ipartanodához, a lakosság fogja termelni az iparanyagot — ha a kormány némi biztosítékot nyújt a kellő siker iránt s így végre beszerezhető minden a legszegényebb megyében is. E téren nem kellenek a kezdeményezéshez annyi milliók, mint keletiek a vasutak és bankok alapításához. Kiszámíthatlan kárt vagy nyereményhiányt szenvedtünk amiatt, hogy a közelmúlt években keletkezett alapítási vágy, mely 1873-ban úgyszólván túlerőltetése miatt megszakadt, felkarolta ugyan a közlekedést, a bankok ügyét, kiterjedt némely egyes gyárvállalatra pl. a kártya és salongyufa gyártásra, de nem terjedt ki (a malomiparon kívül) a legszükségesebb gyárvállalatokra. Vannak gyáraink „kártyakészítésre“, van intézetünk, mely az ablaktáblák biztosításával foglalkozik, vagy a rosszul záródó ajtókat, gyapottal látja el, van vállalatunk, mely csupáa „patent“ eszközöket készít, de a legszükségesebb fonó, szövő, műfaragó vállalatok érintetlenül maradtak. Sokan vannak azon tévhitben, hogy ezek felállításához hozzá sem foghatnánk, míg vámkorlátokat nem állítunk Magyarország és Ausztria vagy egész Nyugat- Európa közt. Ez nem áll. Az iparosság fejlesztésének vannak bizonyos törvényei, bizonyos egymásutánjai, melyeket összezavarnunk nem szabad, mert: qui perdicit numerum incipiatiterum. A helyes alapításon kell kezdenünk haladásunkat. Alapítanunk kell minél több ipariskolát az iparosmunkát kereső növendékek számára, amelyekben kevés elmélet több gyakorlat mellett fokról-fokra kiképez-