Ung, 1879. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)

1879-02-23 / 8. szám

Tizenhetedik évfolyam, 1879. 8. szám. Az Ung megjelen minden vasárnap. A­ szerkesztőhöz intézendő minden közlemény, mely a lap irodalmi ré­­zést illeti. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. Kéziratok vissza nem adatnak. Kiadó-hivatal: „Jäger Károly örökösei“ könyv­nyomdája. Ungváron, vasárnap, február 23 Előfizetési feltételek: egy évre 6 forint, félévre 3 forint negyed évre 1 forint 50 krajczár Egyes szám­ára 12 kr. Hirdetések szintúgy mint előfizetések az Ung kiadó­ hivatalába Ungvár, Jäger Ká­roly örökösei könyvnyomdájába kül­dendők. Ny . Itt ér soronként 20 krajcár. TÁRSADALMI ÉS VEGYES TARTALMÚ LAP. UNGI KÖZMIVELŐDÉSI TÁRSULAT KÖZLÖNYE. Ungvár városa 1879. évi költség­­előirányzata. Midőn e város 1879. évi költségelőirányza­tát, e helyen érdemleges birálat alá vesszük, nem­csak azon cél lebegett szemeink előtt, hogy né­zetünk kifejezésével polgári kötelességünknek vé­lünk lelkiismeretünk megnyugtatásával eleget tenni, hanem célunk — s ez a fő — a város külön­­ben magas adóval sújtott polgárait tájékoztatni a költségelőirányzat keretébe vágó mindazon moz­zanatokról, melyek a város vagyoni visszonyaival szerves összefüggésben állanak, s melyek felett ko­molyan gondolkozni kötelességükben áll első sorban azoknak, kik városunk közigazgatási ügymene­tének ellenőreiül vannak hivatva — értjük a vá­rosi képviseleti tagokat. Helytelenítve azon eljárást, mely szerint a költségelőrányzat ma febr. 22-én tehát a kérdé­ses év második havának végső napjaiban sincs betárgyalás végett a képviselet elé terjesztve, ezt előre bocsátva, ha a közszemlére kitett előirány­zatot kellő figyelemmel bírálat alá vesszük, ön­kénytelenül azon meggyőződésre jutunk, hogy városi pénzügyi viszonyaink sanyarú állapotba jutottak, így állván a dolog, hivatva érezzük ma­gunkat — mint e város közszellemének közege — a hibák és hiányok okadatolt feltüntetése mellett sanyarú pénzügyi helyzetünkből való ki­bontakozásra irányt keresni, s megállapítani evvel reményét annak, hogy a lehető kibontakozás a közel­jövőben bekövetkezhessék ; mert e nélkül évről-évre nagyobbodó s soha el nem múló defi­cittel fognak küzködni, mely — az állami magas megterheltetés mellett — a városi adózó polgá­rok tőkéjét fogná idővel megtámadni. Térjünk át a költségelőirányzatra, s vegyük bírálat alá annak egyes tételeit. A községi törvény 114. §-a elrendeli, hogy az előbbi év pénztári maradványa a költségvetés­be felvétessék, minthogy a költségvetésben az 1878. év pénztári maradványa nem vétetett fel a költ­ségvetés szabály és törvényellenes. Minek mentsé­géül nem szolgálhat az, hogy Ungvár város pénz­tári zárszámadása csak december 31-én állitta­­tik össze, s e szerint november hóban még e pénztári maradvány ismeretlen és a költségvetés­ben még nem vehető fel, mert ámbár a községi törvény a zárszámadás idejét meg nem határozza, de meghatározza a költségvetés elkészítése és tár­gyalásának idejét, minthogy ez az őszi közgyűlésnek előterjesztendő — magától értetődik hogy ha a költségvetés a novemberi közgyűlésen tárgyalan­dó, a pénztárnak október 31-én be kell záratni és a pénzmaradványnak a költségvetésben felvé­tetni, vagy pedig ha a képviselet a zárszámadá­sokat december végén akarja lezárni és a köz­ségi törvény 114. §-ának eleget tenni, ezen eset­ben hogy a pénztári maradvány felvétethessék, a költségvetésnek január hóban kell elkészíttetni. Áttérve az egyes tételekre megjegyezésein­ket a következőkben adjuk elő. Először a bevételek ellen. Az 1879. évi költségelőirányzat 3. pontja alatt regale, szabadkorcsma járulék és haszon­bér címén találtatik 3400 frt. Köztudomású do­log az, hogy a fehér hajó 3100 frt. házbért jövedel­mez és így a szabad korcsmáltatási jogért ma­rad 300 frt. Nézetünk szerint a 3400 frt jöve­delem elkülönítendő, mert a 3100 frt házbér a 300 frt pedig regale jövedelem, miért is két ro­vat alatt könyvelendő; a községi törvény 127. §-a értelmében ugyan­is a községi számadások a költségvetés rovatainak megfelelőleg készítendők, ha az el nem különíttetik, helytelen lenne a köny­velés, vagy a számadás elkészítés a fenti törvény­nek meg nem felelne. Megjegyzendő itt, hogy 1869 évben a korcsmáltatási jog 605 frt 30 kr­­ral volt előirányozva és tényleg 499 frt 92 kr. be is folyt; 1876. évben 6­1­5 frt volt előirányoz­va, jelenleg pedig már csak 300. A költségvetés 6. pontjában a vágómarhák orvosi vizsgálásáért a fogyasztási adó-bérlők ál­tal fizetett évi összeg cím alatt felvett 420 frt jövedelemnek értelme az, hogy a város az egész­ségi ügyet bérbe adta. A Vágómarhát a mészá­ros vizsgáltatja és fizeti az előirt díjat, az orvos pedig a befizetett díjnyugta folytán vizsgálja a marhát és ily rendszer mellett lehetséges a rendszabály megtartását szigorúan ellenőrizni, ha pedig különben is az egészség­ügyet érintő jö­vedelem bérbe adatik, az ellenőrzés általában ki van zárva és egészen a mészárosokra van bízva, — miért is ezen ága az egészségi ügynek hiva­talosan lenne kezelendő és nem bérbe adandó — minthogy a házi kezelés a jövedelmet fokozni és a közönséget biztosítani fogja arról, hogy csak egészséges marha fog vágatni, holott­ ha bérbe adatik, a közönség sok visszaélésnek és a bérlő nyerészkedésének van kitéve. A 14-ik tétel alatt kisdedo-alap áll 3370 frt 95 krral — ennek 5% kamatai címén 186 frt 96 kr. bevétel irányoztatott elő. Ennél a leg­­föltünőbb az, hogy az 1877. évi költségvetésben kis­­dedoalap 3225 frt 75 kr. tehát kisebb összeg után 252 frt 37 krt vett be, holott ez idén na­gyobb alap után csak 186 frt 96 kr. vétetett fel, mi abban lell magyarázatják, hogy a város is tartozik az alapnak és e tartozás után jelenleg már nem fizet kamatot, ez minden cementár nél­kül el nem fogadható s mint helytelenül számí­tott összeg nem is könyvelhető, ha a város csak ugyan adósa annak az alapnak, a­mi már magá­ban véve •— miután ezen kölcsönvétel a községi törvény 26. §-a értelmében a törvényhatóság ál­tal soha sem hagyatott jóvá — helytelen és ér­­vénytelen dolog, azt a költségvetésben mint nem kamatozót szám szerint kitüntetni, a maradvány összeget pedig mint kamatozót kellett előirá­nyozni. Hasonló eset fordul elő a 15-ik tétel alatti szegény állapotnál. Minthogy pedig az ilyen köny­velés és elszámolás a számadások vizsgálását csak nehezíti, kívánatos lenne, hogy a város általában oly alapoknak ne tartozzék, de ha mégis tarto­zik, ezen tartozás külön rovatban íratnék elő, a tartozó összegek után járó 5<00 al­városi pénztár, illetve a költségvetést megterheltetnék, és az egyes alapok rovatainak javára íratnék. A költségvetés 16. és 20-ik 100 és 300 frtos tételekre a következő észrevételem van. Ugyanis ezen különféle jövedelmi forrásokból ere­dő összegek az elöljáróság saját beismerése sze­rint csak reménybeliek, az elsőnek valósul­a ör­vendetes az utóbbinak szomorító, de mind­kettő a megállapított és mellőzhetlen községi kiadások fe­dezésére mint csak reménybeli jövedelem alapul nem szolgálhat. A tisztviselőt a folyó havi fize­tésére nem lehet biztatni azzal, hogy kifizetik, ha valaki szíves lesz letelepedni vagy a már le­telepedtek közül valaki kihágást követ el, hanem azt a tisztviselőt ki kell fizetni. — Sötét éj­jel ki kell világítani az utcákat akkor is, ha az ungvári közönség igen tisztességesen viseli magát és bűn­t el nem követ. Továbbra múlt évi preliminált 300 frt letelepedési dij 1879. évre tekintettel a csekély számú beköltözésre 100 írtra szállíttatott le, ellenben a múlt évre 200 írtra preliminált rendőri pénzbírságok 1879. évre 300 frtra emel­tettek. Az elöljáróság ily bölcsen jósló és ember­ismerő tehetsége megdicsérendő ugyan, de vál­jon mit fog cselekedni az elöljáróság, ha Ungvárt a magas közköltség a nagy rend és tisztaság mi­att senki sem fog letelepedni, és a jámbor és békeszerető ungvári lakosok közül 1879. évben bűnt elkövetni egy sem lesz hajlandó? honnan fogja az elöljáróság a hiányzó 400 frtot fedezni ? Nézetünk szerint a költségvetés előterjesztését megelőzőleg mint említve volt a zárszámadás el­készítendő és a zárszámadásban a netalán előfor­duló még be nem fizetett letelepedési dijak és pénzbírságok ha azok behajthatók, kitüntetendők és az előirányzatban mint befolyandó összegek bevezetendők. Azon dijak és pénzbírságok melyek az előirányzatban elő nem fordulnak, 1879-ik év folyamán be fognak folyni ha a költségvetés a törvény értelmében az elöljáróság által szigorúan megtartatik az 1879. évi zárszámadás alkalmá­val mint pénzkészlet pro 1880 tényleg a pénz­tárban lesznek találhatók. A költségvetés 17. tétele szerinti katonaügyi összes bevétel a katonatartási váltság és a can­­tiuberrel együtt a pénztári eredmény szerint 5600 frtos jövedelme oly homályos szerkezetű tétel, hogy homályossága végett meg nem támadhatónak látszik. Csak az jegyzendő meg, hogy 1876. év­ben előirányzatban hozatott 6798 frt 98 kr. — 1877. évben 7500 frt és katonaváltság fejében 700 frt, Összesen 8200 frt az 1878. évben 6100 frt, 1879. évre már csak 5600 frt. Kérdés te­hát miért nincs az előirányzott 5600 frt részle­­letezve, t. i. mennyit tesznek az összes állami fizetések, mennyit a váltság és mennyit a cantin bér; azt követelni az egyes adófizetőktől, hogy mielőtt a tárgyhoz szól, menjen az ebbeli pénz­tári számadásokat megvizsgálni és a városi köze­gektől felvilágosítást kérni, igazságtalan követe­lés volna és minthogy az ebbeli tudakozódások idővesztegetéssel járnak és nehezítik a jogos ellen­őrködést, természetszerűleg az indolentiát eredmé­nyezi, mi Ungvárt e tekintetben igen nagy mérv­ben tapasztalható. E költségvetésből kivehető az, hogy ha a katona ügynél a bevételt és a kiadást összehasonlítjuk, azt találjuk ,hogy a kiadás a be­vételt 1500 frttal túlhaladja, az 1878. évben a a kiadás a bevételt 2300 frttel haladta túl, te­hát a múlt évben a katona­tartásnál a deficit 1300 frttal volt nagyobb mint 1879. évre preli­­mináltatik és mégis a jelenlegi költségvetés hasz­nált szavai értelmében ezen előirányzat a pénz­tári eredmény szerint készíttetett. Tehát kell valami pénztári eredménynek az az zárszámadás­nak lenni, csak hogy nem m­ondatik, hogy mely évről és hogy azon pénztári eredmény a szám­vivőszék által vizsgáltatott-e?Ebből következethe­tő hogy a kérdéses költségvetésnek semminemű hasisa nincs, mindaz a­mi benne foglaltatik, ki­véve a szerződések alapján befolyandó tételeket, csak a levegőből kapkodva és csak azért terjesz­tetik elő, mert az adófizetők az utolsó időben abban a hiszemben, hogy az által érdekeik meg lesznek óva, annak előterjesztését és tárgyalását sürgették. Az 1873-ik évben a 22 évi számadás vizs­gálata alkalmával meggyőződvén, hogy 1868. év előtti években a kaszárnya kezelés a városra te­temes veszteségekkel járt, 1868. évtől 1871. év végéig sem fedezte soha a kiadást; ebből ki­folyólag már akkor azon indítványomat terjesz­tettem be, hogy a kaszárnya az államnak ingyen rendelkezésére adassák át — azonban arról hogy ily intézkedés tétetett volna, tudomásom nincs jelenleg is azon a nézetben vagyok, hogy az ál­lam a kaszárnya épület átvételét nem ellenezné, mert az utolsó években a borosi és radvánci út- Lapunk mai számához féliv melléklet van csatolva-

Next