Ung, 1879. július-december (17. évfolyam, 27-52. szám)

1879-07-20 / 29. szám

„Nagy idők, nagy emberek !“ Korunkban e példásáét nemcsak a háborúra s politikára, hanem a többi között a közművelődés mozgalmaira is lehet alkalmazni. Szerencsés azon nemzet, melynek na­gyobb mozgalmaiban támadnak hősei és vezérei, de szerencsés azon nemzet, melynek fiai között nagy­­ számmal találkoznak olyanok, kik igyekeznek len­­­­dületet adni a művelődésnek és oktatásnak, mely­­ az állami jólét és boldogulás sarkkövét képezi; az F............ut tudná megmondani. Azt is megsúgom, hogy a cél a megerősödés, — de nem úgy ám, hogy valahogy a mi nemünkbe csapjanak át — a minek jelképéül a fürdő egyik bejáratánál, árnyas fák kö­zött egy vasból öntött Herkules küzd egy háromfejü sárkán­nyal, és már az egyik fejét kezében levő ha­talmas dorongjával le is ütötte. A ki — a mint az it­teni monda, vezető társam előadása szerint, tartja — a hatásos fürdő használata mellett Herkules környé­kében levő fenyőfák üdítő levegőjében többet időz, az annál megifjultabb erővel hagyja el a fürdőt.) Míg egy beszélgetés, társam folytonos kérdezése és faggatása között a fürdőszobákat és a kutakat meg­tekintettem, a fürdő meglehetős primitiv állapotban levő sétahelyeit bejártam és tele tüdővel szívtam a fenyő­illattal teljes levegőt: elérkezett az idő, midőn a vendégek lassanként kezdtek előtünedesni, délutáni sétájukat vég­zendők a gyökerekkel keresztül—kasul átkígyózott utakon. Itt egy—egy pár nő hosszú vászon felsőben vig beszélgetés között lejt el mellettem, kiknek lá­gyan csicsergő beszédéből csak annyit értettem meg, hogy nem magyarok, hanem lengyelek, mire társam azon nem egészen vigasztaló megjegyzése követke­zett, hogy hazánk ezen, egyik jóhatásu fürdőjét leg­inkább lengyelek látogatják. Amott egy egész csoport nő közeledik, kikben csakhamar Jeruzsálem leányait ismerem fel és egész ittlétem alatt azon meggyőző­désre jutottam, hogy ezen uj magyar faj, mely itt legerősebben van képviselve, még nem elég erősnek érzi magát arra, hogy ezt a szép országot teljesen hatalmába kerítse, s ha tekintetem arcukra esik, s olykor egy pillantást vetek szép tüzes szemeikbe, biz­hiszen a ellenzék maga sem óhajt már belőle, hiszen a­hányszor ülés tartatik mindig csak ve­reséget szenvednek, és e meddő ellenzékeskedés csak arra szolgál, hogy a Bismark párt megerő­södjék. Azok a független képviseleti tagok, kik 1878. évben meggyőződésből Lehoczky Béla pol­gármester úr basáskodásait, a törvénysértéseket és visszaéléseket kárhoztatták, jelenlegi politikai pártszempontból őt védik, ha pedig az ingyen­élők képviseleti ülésekben, minthogy tudhatják, hogy kisebbségben maradnak, részt nem vennének, azok az 1878-asok indiferensek maradnának és idő­vel más politikai constellationál bizonyára az in­gyenélőkhöz visszatérnének. Mi Lehoczky Béla bámulói nem vagyunk és a város administratióját elitéljük, ez azonban nem gátol bennünket abban, hogy beismerjük misze­rin­t szelleme nagyobb mint az ellenzéké. — Az ellenzék vádolja a polgármester urat azzal, hogy 6 év óta nem számol, hogy az előirányzatot nem kellő időben terjeszti be, hogy a megállapított költségvetést meg nem tartja, hogy a negyed vé­kás föld árából talán egy krajcár sincs, hogy az alapok és az árvapénzek állásáról kimutatások be nem terjesztetnek, hogy a már megszavazott be­vételek nem arra a célra fordíttatnak, mely cél­ra megszavazva lettek, több városi adót hújt be mint engedélyezve lett, s a vád alaposságánál fogva a közigazgatási bizottság által kétszer meg­büntetve lett, is először dorgálással, másodszor pénzbírsággal. Most újra fegyelmi vizsgálat alatt van, dacára annak f. hó 11-én a képviselet őt az ungparti építkezéssel és 12000 írt kölcsön fel­vétellel megbízta. Mindez annak a jele, hogy a polgármesternek szelleme nagyobb mint az ellen­zéknek értelmi ereje. Mi oka annak, hisz a vá­rosi ellenzék képviseleten kívül csak­ugyan több­ségben van; a felelet arra az, hogy az ellenzék tagjai szét vannak szórva, a párt nincs konfotu­­dálva, tevékenységet nem fejthet ki és elveszti képviseleti becsét, s megérdemli sorsát, hogy Le­hoczky Béla úr csakugyan úgy bán velük, mint­ha csakugyan egy ingyenélő párt volna és ha jö­vőben sem fog meghajolni előtte, épít mészárszé­ket az uj sétatéren. Éljen a nagy és a kis Bis­­mark! — Bugyis András ungi főesperes alapítványa, iskola nevel magasztos szellemű anyákat, vezéreket és hősöket a nemzetnek. — A közoktatás hazánk­ban a legutóbbi évtized alatt meglepő fejlődésnek indult; ennek előmozdítására nagy tényezők mű­ködtek közre, a kormány, a honférfiak, s az áldo­zatkész honpolgárok nagy száma, kik gyakran fá­radalmak között szerzett javaik nagy részét a köz­oktatás előmozdítására áldozták fel nagy­lelküen s a kik adományaikat ez után a legnemesebb célra fordí­tották. Lapjaink sűrűn hozzák az ország más minden megyéjében magánosok részéről tett alapítványokat oktatási célokra; az alapítók között találkozunk a társadalom minden osztályának fiaival, az arisztok­­ratia, a középosztály, iparosok és földművelők bő­ven vannak képviselve ezek között, kik javaikat, vagy azok nagy részét oktatási célokra áldozzák fel. És az áldozatkészség terén ott látjuk a magyar főpapságot és lelkészeket, kik javadalmaikat közok­tatási és egyéb hazai célokra fordítják. És e tőke dúsan fog javadalmazni, s az utó­­nemzedék hálával fog megemlékezni azon férfiakról, kik a nemzet nagyságának és művelődésének elő­mozdítása érdekében nagy lendületet szereztek az oktatás és művelődésnek, mely a nemzeti nagyság és boldogulás sarkkövét képezi. Ezek közé tartozik Bugyis András ungi fő­esperes és ungvári lelkész ur, kinek e sorokat szen­teljük. Sok év lefolyta alatt mint szerednyei lelkész s most ungvári főesperes szorgalma és takarékossá­gával szerzett javai nagy részét szentelte oktatási célra. Ugyanis Ungvár városában a hidontuli város­részben három osztályból álló leányneveldét alapí­tott. E tanoda részére a jelenlegi tankövetelmények­nek megfelelő épületet emel, a tanítónők részére szükséglendő lakással, tágas udvarral a­hol csinos kert is rendezhető be. Az épületek rövid idő múlva elkészülnek. A leányneveldét el fogja látni taneszközökkel, úgy az iskolai tantermeket, valamint a tanítónők lak­osztályát egészen be fogja rendezni. A leánynevelde évi szükségleteiről, valamint a tanítónők ellátása és évi díjazásáról önmaga gondos­kodott s e célra alapítványtőkéül tizenkétezer frtot tett le. A leányneveldében a tanítást irgalmas nővérek fogják vezetni. Ez képezi az alapitványlevélnek és a nemes alapitó céljainak főbb vonásait. Ungvár hidontuli része, hol a város iparosai­nak nagy száma s a szegény munkás osztály lakik, mindeddig semminemű tanintézettel ellátva nem volt, pedig e helyen okvetlen szükséges legalább az ele­mi kiképzésre szolgáló iskola felállítása, hogy a sze­gényebb osztályú polgárok és munkások gyermekei­ket taníttassák, de főkép, hogy a sáros, esős őszi és a hideg téli napokban ne kénytelenittessék a kis vást mondhatom, hogy a nemembeliek — ha t. i. itt többen volnának — igen könnyen esnének a meg­hódítottak sorába. A legerősebb vasas forrásnál ismét egy csapat lengyel nővel találkoztam, kiknek egy velük élénken társalgó férfiú készséggel szolgáltatta át a hatásos vi­zet. Egy előleg nélkül rám biggesztett középkereszt sem szerzett volna nekem akkora gyönyörűséget, mint a gondolat, hogy hiszen még­sem egyedül fogom én itt képviselni a már elég erős nemet! Bámulatomra később még egy férfit pilantok meg, és már majdnem meghazudtolva látnám fentebbi állításomat, ha még né­hány férfi volna. Így azonban, minthogy csak hárman vagyunk azzal mentem magamat, hogy nála regula sine exceptione; mert több, Jupiter pluviusra esküszöm hogy nincs! Csak az a baj, hogy ennek a kettőnek se vehetem hasznát, tőllem akár szakálas, bajuszos len­gyel nők lehetnek; mert sem ők az én, semgén az ő nyelvükön nem tudok, s azért a kölcsönös üdvözlés­nél tovább egyáltalán nem mehettünk. Ha megfogad­nák, hogy megtanulnák a miénket, én is ráadnám fe­jemet az övékre, úgy legalább diskurálva és nem una­lommal töltenék ezt a kutya esős időt, mint a­milyen most is van. Adjon az Isten önöknek ennél jobbat! De sietek bezárni levelemet, mert kis leánykám éb­redez, pedig ha édes­anyja álmát meg akarom őrizni, nekem kell elcsicsikálnom, mert ebben hiába­­ nincs vakáció !... (x­y.) gyermek, ki bizony néha a szegény szülők részéről az időjárásnak megfelelő öltözékkel sincs ellátva, bel­városba jönn az iskolába. A kisdedóvoda pedig, mely ugyancsak az ala­pított leánynevelde mellett a szegényebb osztályúak gyermekei részére fog felállittatni, rendkívüli jóté­konyságot képez azon szegény szülőknek, kik a ma­gok s gyermekeik életét kézimunkájukkal tartják fenn, s kisded gyermekeiket alig vihetik maguk­kal. — Bugyis András úr nagy horderejű alapítvá­nya tehát méltán vonta magára a közfigyelmet a város intelligentiája körében, s arról mindenütt hall­hatjuk a tisztelet és elismerés méltó kifejezését. És Ungvár polgárai, kik leginkább igénybe fog­ják venni az alapított neveldet, kell, hogy a hálaér­zet bizonyos nemével közeledjenek a nemeskeblű fő­paphoz , ki mondhatni közvetlenül gyermekeikről gondoskodott, a­kihez tehát jövőben az eddiginél na­gyobb tisztelet és ragaszkodással fognak simulni, mint oly lelkipásztorhoz, ki hívei s a különböz­ő val­lásfelekezetek iránt is atyai gondoskodásának ily szép tanujelét adta. És végre Ungvár történetének lapjain fényes betűkkel lesznek bevezetve a nemes főpap tettei, melyet lelkesültséggel és hálával fog olvasni a jö­vő nemzedék, még a késő jövőben is tettei buzdí­tásul s követendő például fognak szolgálni. Mi pedig, mint e megye és e város nyilvános közege, legkedvesebb kötelességünket teljesítjük , midőn e sorokban oly tényről emlékezünk meg, mely városunk emelkedésének, haladásának s nagyságának egyik talpkövét képezi, óhajtván, hogy e megye és város díszére soká éljen Bugyis András főesperes úr, a kit úgyis mint e megye szülöttét örömmel s kettős okból mondhatunk a miénknek. Színi szemle. (Szombat és vasárnap jul. 12. és 13. „Niniss.“ Kedd jul. 15. „Fourchambault család“, irta Augier Emil. Szerda jul. 16. „Angol.“­ Lehet e ennél a mi színpadunkon változatosabb és érdekesebb játékrendet képzelni ? Alig hisszük. A játékrend szép törekvés és okos gondoskodás jelét mut­atja, s hozzá a társulat új darabok színrehoza­­talával áldozatot is hoz, és van-e köszönet benne ? A társulat nagy részben kis közönség előtt kény­telen lejátszani még az oly mély, tiszta és emelke­dett hatású darabokat is, mint „Fourchambault csa­lád“, mely mindenütt oly nagy hódítást vitt végbe, hogy a közönség mintegy frigyre lépett vele. A hét műsora a szombaton és vasárnap elő­adott „Niniss“-el vette kezdetét. E dalokkal fűsze­rezett francia bohózatról aesthetikai s erkölcsi tekin­tetben a fővárosi sajtó annak idején elmondta bírá­latát, mert a közönség arra különben is élénken emlékezhetik, magunk részéről annak­ ily irányú bírá­latát ezúttal mellőzzük. Eltekintve ettől a darab mu­lattató, meséjében több érdekes fordulat van, s az egész darabot az a könnyed francia szellem uralja, mely az ily irányú vígjátékokat mulattatóvá és von­zóvá teszi. B. Liptay Laura (Niniss) ügyességével eleven­séget öntött a játékba, s a szerep alapját a kön­­­nyelm­ű grófnét nagyon szépen találta el s vitte át a darab egész folyamán. Nem kevesebb elismerés­sel találkozott Szabó Krisztina (Szylleryné) játéka is. Bács (Gregoár, fürdető) Lászy (Korinszky gr.) szerepüket sikerülten ábrázolták, Makóról (Anatol gróf) eltekintve, hogy helyes­ közel túlzásokra ragad­tatta magát, dicsérettel emlékezhetünk meg. Örömmel kell megemlékeznünk egy remek da­rabról a „Fourchambault családi­ól Augier Em­ilről A darab összhangzó remeke az erkölcsi igazságnak. A Fourchambault cég a buk­ás örvényén áll, midőn a cég főnökének (Takács) törvénytelen fia, anyja parancsára tetemes összeggel megmenti atyját a bu­kás örvényéből. A darabban szereplő egyének kitű­nő jellemvonása a darabot valóban erkölcsi magas­latra emeli. Letellier Mária (Szabó Ilka) az üldözött munkásnő sorsa, Bernard (Bács K.) nemes jelleme, Ber­nard és Mária szerelme, a két titkos égő láng ös­­­szecsapása megkapó költészettel van festve. Leopold (Mészáros) jelleme, ki a léhaságból erkölcsi magas­latra emelkedik, megnyerő. Fourcharabaultné (Lászi­­né) finoman rajzolt génre, leánya a kis Blanche (Mé­száros Ilka) kedves naiv alak. A költő a társada­lom sötét sebét tárja elénk, de úgy, hogy [az erény

Next