Ung, 1880. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)

1880-05-23 / 21. szám

XVIII. évfolyam. Az „UNG“ megjelen minden vasárnap. A szerkesztőhöz intézendő minden közlemény, mely a lap irodalmi részét illeti. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. Kéziratok vissza nem adatnak. TÁRSADALMI ÉS VEGYESTARTALMU LAP. Kiadó-hivatal: Pollacsek Miksa könyvnyomdája. Csigvár 1880. vasárnap, május 23. 21 szám. Előfizetési feltételek : Egy évre.........................6 frt — Félévre..............................3 „ — Negyed évre .... 18 60 Egyes szám ára 12 krajczár. Hirdetések: szintúgy mint előfizetések az Ung kiadóhivatalába Ungvár, Pollacsek Miksa könyvnyomdájába küldendők. A KÖZMIVELŐDÉSI TÁRSULAT, S AZ UNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYLET KÖZLÖNYE. Nyilttér: Soronként 20 kr. Ungvár, május 22. Az ungvári iparosok mozgalmához. Több ungvári iparos holnap délutánra ipari társait, egy általános ipartársulat megalaitására értekezletre egybehívta. Az iparos érdekeket mi eddigelé is, kivá» figyelemben részesítettük, s melegen támoattuk. Ily körülmények között szükségét találtk, hogy az ungvári általános iparársulat holnapi alakulása alkalmából ez eseményre is reflektáljunk. Mint azt mindnyájan tudjuk, Ungváron teintélyes számú iparosok vannak, közöttük néányan, kik évek óta az ipartörvény által is, mondhatni elrendelt, ipartársulatok megalakítása rdekében tevékeny buzgalmat fejtettek ki, nem liet tehát ezektől megtagadnunk a jó akaratot , buzgalmat, s hogy fáradozásuk sikertelen itt, hogy buzgalmuk megtört az iparosok többigének indolentiájában, annak ők nem okai, hogy igaztalanok ne legyünk, az „indolená“-ra a nyomasztó viszonyok nem csekély beolyással voltak, az iparos nálunk évek óta a félhetéssel küzködik, ez pedig fogva tartja a trsulás, a közjólét előmozdítása érdekében kiütendő tevékenységet s lelkesedést. A mozgalom élén álló iparosok neve bizosítékot nyújt nekünk arra nézve, hogy az ajánlandó iparos társulat nem elcsépelt egyleti talonok szerint fog dolgozni, hanem feladataik teljes tudatában az iparra, az iparosok hei érdekeire általánosan kiható tettek terére is lépni. Elvárjuk az alakulandó egylettől, hogy az iarosok jólétét és boldogulását elősegítő intéződésekre fogja elsősorban figyelmét kiterjeszni, nevezetesen tapintattal és eréllyel egyant apostolkodva, erkölcsileg támogatni fogja áros társainak érdekeit. Elvárjuk, hogy oda hatni, hogy az Ungváron még teljesen hirázó valódi iparos szellem, a szolid, egyforma, áros munka szívás és szünetelés nélkül való mse meghonosodjék, s fogyjon évről-évre az iparosok száma, kik az ipart csat mellé fglalkozásul űzik, egyébként pedig szőlős gazok,kukoricza felesek stb. Az ily viszonyok mellett lehet ugyan olyeneket felhozni, hogy igy nyáron is dolgozik int gazda, télen is mint iparos. Igen, de az amphibiumok rendesen sem az iparnak, sem gazdaságnak nem válnak előnyére, és valódi áros osztály iparos szellemben való létesítése elemek mellett nem képzelhető. Reméljük, hogy az egylet annak teljes tubában, hogy minden szakma felvirágzása csak ismeretek fejlesztése és általánossá tétele óta érhető el, igen nagy figyelmet fog fordítani ; itteni iparosok művelődésének előmozdítása, igyekezni fog ezt elérni, nemcsak azzal, hgy a jó könyvek olvasása iránti kedvet terjeszni fogja, a szakkönyveket, szakrajzok és mintákat pénztárához mérten vásárolni fogja, hanem igyekezni fog az ismereteket előadások rendezése útján is terjeszteni; igyekezni fog az iparosok szellemi s anyagi emelkedése érdekében a kormánynak az iparos oktatás érdekében tett intézkedéseinek végrehajtását ellenőrizni, s ezen intézkedéseket támogatni nemcsak, hanem gondoskodni fog arról, hogy a kézműiparosok példányszerű ipartárgyak közvetlen és gyakorlati szemlélete és tanulmányozása által ízlésben, értelemben és ügyességben gyarapodjanak. Ha az általános ipartársulat a csak futólag érintett irányt magáévá teendi s tagjai szellemi és anyagi erejét is latba vetni kész leend, nagy megnyugvással tekintünk az egylet jövője elé Ama reményben, hogy az alakulóban lévő egylet feladata magaslatára emelkedvén, valóban üdvös működést fog kifejteni, meleg szerencse kívánattal üdvözöljük alakulása napján ! Selyemtermelésünk érdekében. Bizonyára vannak többen t. olvasóink közül, kik emlékeznek egy kis emlékiratra, mely Bezedédj Istvánná által Hidjáról (Tolna megye) kiállított szép selyemtermékek magyarázatául a székesfehérvári kiállítás alkalmávak kiosztatott. E kis röpirat, mely a selyemtermelést, mint jövedelmező házi ipart ismertette, azóta tágabb körökben ügyelmet keltett, és ebből bátorítást merítvén szerzője, újabb emlékiratot készített, melynek szintén csak az a czélja, hogy a közönségben ez ügy iránt érdekeltséget keltsen, mire nézve irányadásul konkrét javaslatok is tétetnek. Mint tudjuk, a névtelenül megjelenendő emlékirat mögött Bezerédj Pált a Tolnamegyében honos selyemtermelés lelkes alapítójának, Bezerédj Istvánnak fiát, kell keresnünk, ki nagy buzgalommal folytatja néhai atyja emberszerető tevékenységét. Az idézett emlékirattal megismerkedni alkalmunk lévén, néhány érdekes részletét idézzük. A székesfehérvári kiállítás alkalmával közrebocsátott felhívásnak már némi eredménye is volt. Tolna, Fehér megye, Székesfehérvár városa újabban határozatokat hoztak, hogy szederfa ültetések nagyobb mérvben létesíttessenek. Utóbbi város egyik jelesé néptanítóját Görzbe, a selyemtenyésztési kísérleti állomásra szándékozik küldeni, hogy ott a tenyésztésben kiképeztessék. Az emlékirat ezután áttér a selyemtermelés fontosságát tanúsító adatok felsorolására. — így Hidján, a Bezerédjek birtokán 28 év alatt 37,775 frt fizettetett ki beváltott gubókért. Esik egy évre 1349 forint. Ez összegek jobbára egy kis, 621 lakossal biró Szedres község javára estek, melynek összes állami adója 600 frt, s ez eredmény hat héten át tartott asszony- és gyermek munkával beruházási költség nélkül éretett el! Az alkotmányos kormány által 1872-től 1879-ig 8 év alatt 63,535 forint fizettetett ki gubókért. Fehértemplom és vidékén jobbára magánvállalkozók 1848-tól 1879-ig 1.370.000 forintot fizettek ki a beváltott selyem gubók árában. Mindez azonban nem irányadó arra nézve, hogy mit lehetne ez iparágban teremteni, miután a negyvenes években, midőn a selymérbetegségek még nem uralkodtak, a jelenleginél több mint 50 százalékkal alacsonyabb árak mellett évente 3-400,000 frtra rúgott a beváltott gubók értéke. A selyemtermelésnek tehát Magyarországban úgy égalj, haladatos talaja van, mint a népesség tekintetében s ezt igyekezik az emlékirat szerzője bebizonyítani, de egyúttal azon módokra is utal, melyekkel eme jelenleg elhanyagolt iparágnak lendületet lehetne adni. — Első lépésnek tekinti, hogy a szederfa tenyésztés felkaroltassák, hogy a selyeméreknek szükséges táplálék mindenütt könnyen beszerezhető legyen. További intézkedés a tenyésztést értő egyének kiképzése, mire azért van szükség, mert csak ilyenektől remélhető, hogy a tenyésztés sikeréhez okvetlen szükséges jó selymérmagot megvizsgálni, és szolgáltatni képesek. Ily egyénekül néptanítókat óhajt alkalmaztatni, kik a néppel süini érintkezésben vannak, de kik sanyarú díjazásuk mellett a selyemtermelés jövedelméből várható jótéteményt leginkább megbecsülendik. Ily egyének kiképzése Görssben pár hét alatt jelentéktelen, pár száz forint költséggel eszközölhető lenne. Az osztrák kormány, holott tartományaiban alig van annyi, a tenyésztésnek kedvező égalja vidéke, Görzben helyes felfogással számos egyénnek nyitott alkalmat a selyemtermelés és pete elkészítés elsajátítására. Tíz év alatt 327 egyén nyert itt kiképzést, köztük 144 gazda, 72 gazdasági iskolai növendék, 54 tanító stb. Külföldi 25 fordult meg, jobbára olasz és japáni. Részünkről is azt hisszük, hogy a selyemtermelés, mint jövedelmező és erkölcsi hatású házi iparág, illetékes köreink teljes figyelmét érdemli, és óhajtjuk, hogy azon helyesnek ismert intézkedés mellett, hogy t. i. a gubók a kormány által méltányos áron beváltatnak, a tenyésztéshez értő, és annak terjesztésére alkalmas és hivatott egyének kiképzésére is kellő gond fordittassék. —d— Stein könyve az uzsorajogról. (Der Wucher und sein Recht. Ein Beitrag zum wirthschaftlichen und rechtlichen Leben unserer Zeit. Von Prof. Dr. Lorenz von Stein.) Nem rég jelent meg Stein Lőrincznek az uzsorakérdésről írott műve, melynek érdekességét kiválólag emeli azon körülmény, hogy ő egyike a német közgazdák legjelesebbjeinek, ki teljes alapossággal szólhat az uzsora kérdéshez. Alkalmat veszünk magunknak ennek egyik részletével „a földmives uzsorával“ megismertetni az olvasót. Érdekesen fejtegeti szerző a földmives uzsorát, — mire annál inkább figyeljünk, mert fájdalom, az hazánkban is burjánzik. Földmives-uzsora két okból keletkezik. Az első a könnyelműségben, a másik a földművelés természetében s a bevétel rendszertelenségében keresendő. A könnyelműségből folyik a csapszék-adósság. Az ilyen gyorsan nő. Egy pohár bor, sör, pálinka mindennap elfogy. A rovás egyre szaporodik. A sok apró adósság adóslevél alakot nyer. Időközben csak újra kell néhány pohár bor s a kréta egyre működik az ajtón. Az adóslevél esedékessé válik. Egy jó pohár bor mellett meghosszabbítják a lejáratot. Azért a jó pohár borért új rovást kap a gazda. Pénz nélkül kap szép ruhát, selyemkendőt ékszert, — nem kell semmit tennie, csak az Írásra egy keresztet, hogy ott mardjon a keze vonása. — Egyszerre azután csak tudtul adják a szegény adósnak, hogy hát nagyon sokkal tartozik ám, — mit tegyen ilyenkor még nagyobb adóságot is elvállal, csak el ne vegyék földjét, szellőjét marháját... így jár a könnyelmű gazda. De a legtakarékosabb is áldozatául eshetik az uzsorának. Nincs készpénze. Kölcsönre szorul. Hol, kinél? Falun nem igen tartanak készpénzt. Hosszabb időre szóló adósságra nem akar vállalkozni. Hiszi, hogy nemsokára pénzhez jut. A vetések jól állanak, a borár nem resz, a marhát veszik, nem lehetne-e most egy kissé több összeget ígérni, hisz a jövő negyedben mindenből pénzt csinálhat? El lehet ilyenkor a váltót is fogadni. Jön az eső, jég, ár sülyedés. Adófizetésre nem is gondolt. A váltó lejárt — és fizetni nem tud. No de meg van a szép kis birtok — mit árthat, ha jó kamatok mellett egy kissé többet is igér. Hamar megtörténik. Nyakán az adósság. Vele együtt a gond nyugtalanság, talán a csapszék; az adósság egyre nő, hogy megmeneküjön egyelőre a gondtól, nem igér-e ismét többet? És most már az uzsora hatalma alatt áll. Következik a második időszak. A különféle nyomások. Ha van még birtok — úgy a sok aggodalom ráviszi a jelzálogkölcsönre. A hitelező egyik jó barátja, ki ismerős a viszonyokkal készpénzt ajánl — hanem csak annyi kér, hogy az összeg a telekkönyvbe jöjjön. Nem kíván többet, csak a kamatokat vonja le előre. Beleegyezik a tulajdonos, mert hát a lejárati nap közéig. A jelzálogos hitelező is felmondja az adósságot. A szükség nő. Hogy segítsen magán? Ismét