Ung, 1882. július-december (20. évfolyam, 27-53. szám)

1882-09-17 / 37. szám

XX. évfolyam. Az „UNG“ megjelen minden vasárnap. A szerkesztőhöz intézendő minden közlemény, mely a lap irodalmi részét illeti. Levelek csak bér­mentesen fogadtatnak el. Semmit 90en közlünk, ha nem tudjuk, ki­től jön. Kéziratot vissza nem adat­nak. Kiadó­hivatal: Pollacsek Miksa könyvnyomdája. Ungvár 1882. vasárnap, szeptember 17. TÁRSADALMI ÉS VEGYEST­ART­ALMÚ LAP. A KÖZMIVELŐDÉSI TÁRSULAT, S AZ UNGMEGYEI GAZDASÁGI­ EGYLET KÖZLÖNYE. Az ungmegyei gazdasági egyesületnek az országos kataszteri bizottsághoz intézett előterj­esztése. Az országos kataszteri bizottság Ungváron léte alkalmával az ungmegyei gazdasági egyesület, Ung me­­gye tiszta jövedelmi fokozatainak tervezete ellen írásban foglalt észrevételeket adott át a bizottság elnökének. Ezen észrevételeket térszüke miatt lehetőleg bő kivonat­ban a következőkben közöljük. Midőn a törvényhozás a kataszterről szólló 1875. évi VII. törvényczikket meghozta, célja volt a hazai 37. szám. Előfizetési feltételek: Egy évre........................6 frt -Félévre ... 8 „ — Negyed évre .... 1 „ 50 Egyes szám ára 12 krajczár. Hirdetések: szintúgy mint előfizetések az Ung kiadóhivatalába Ungvár, Pollacsek Miksa könyvnyomdájába külden­dők. Nyilttér: * Soronként 20 kr. A 7ugirászok. Nemcsak egy ízben adtunk kifejezést a fe­letti megbotránkozásunknak, melyet a városunk­ban élő zugfirkászok üzelmei keltettek bennünk, kik az a nélkül is sok oldalról szorongatott népet, főleg azok tapasztalatlanabb résziit piszkos üzel­­meikkel folytonosan, prócza módra szívják. Városunk ügyvédi kara e részben nem tett semmit, s még máig sem tesz; egykedvűen nézi, midőn „aktiával“ hóna alatt az élelmes zug­­firkász csoport sebes iramban haladva megelőzi őt — és markába nevet, hogy ez élelmes tábor nemcsak nálunk van szép számmal, mutatja Baja város szabályren­delete, melyet a zugfirkászok megfékezése czél­­jából alkotott, s melyet mint a „Függetlenség“ írja, felülvizsgálat és jóváhagyás végett már a belügyminiszterhez fel is terjesztett. A szabályrendelet a következő: 1. §. Magánfelek beadványai, melyek Baja város hatóságához intéztetnek és nyujtatnak be, vagy a fél által sajátkezüleg aláirandók, mely esetben az aláírás két tanú által hitelesítendő, vagy ügyvéd és közjegyző általi képviseletnél ezek által ellenjegyzendő. 2. §. Beadványok, melyek az 1. §-ban kö­rülirt alakszerűséget nélkülözik és pedig a bi­zonyos határidőhöz kötött beadványok a hiány­nak legfölebb ugyanannyi határidő alatti pót­lása végett, — azon beadványok pedig, me­lyeknek benyújtása törvény, rendelet, vagy sza­bályrendelet által határidőhöz kötve nincs, a hiány pótlása végett egyszerűen visszautasít­­tatnak. 3. §. Ezen szabályrendelet a belügyminisz­ter jóváhagyása után lép életbe.“ Ennyi az egész. Közöltük a szabályrendeletet egész terje­delmében. Igaz, hogy a zugfirkászat még ez által nem lesz gyökeresen kiirtva, de ebben a rövid szabályrendeletben a bajai zugfirkászok mégis nagy és magas akadályt látnak maguk előtt, minek átugrására nem fogják az alkal­mat oly gyakran keresni. Általános a panasz közigazgatásunk és igaz­ságszolgáltatásunk lassúsága és költséges volta miatt. Valóban igaz, de itt egyik tényezőül mi is a zugfirkászatot tekintjük, minek megfékezé­sét már több ízben hangoztattuk. Siker nélkül még idáig, igaz, de tesszük ezt ezután is, több­ször is, és mind­addig, mig üzelmüknek váro­sunkban is határ nem fog szabatni. Ha az ügyvédi kar nem gondol e fontos kérdésre, ha nem törődik vele, ám legyen, az ő dolga, az ő hatásköre bánja s következtetve az ő zsebe is szánja, mihez édes kevés szavunk lehet; de már ahoz azután igen is van szavunk midőn naponta halljuk azon epés kifakadásokat melyeket a megcsalatás ád a nép ajkaira. Az ügyvédi kar talán városunkban nem is tudja, hogy a zugfirkászok pióczás üzelme az ő firmájok alatt virágzik? De­ igenis! Ügyvéd ur­nak tituláltatja magát a nép tapasztalatlanabb része által a zugfirkászok három­ötöd része s e firma alatt zsebeli ki utólsó forintjából ügyes­­bajos „kliensét“ a tekintetes „ügyvéd úr“, s tartja szép szóval, mézes ígéretekkel. Hasonlók ez egyedek a házaló kereskedők­höz;­ ha te nem megysz hozzájok, ők jönnek hozzád s míg balkezében és kabátzsebében „mutatóul“, szemfényesztésül kopott aktákat hor­doz, addig hosszú ujjaival kihalássza zsebedből — te szegény tudatlan fölmivelő — utolsó ga­rasodat. És te hiszesz neki. Persze, mert nem is gondolod, hogy az ügyvédség gyakorlatához az a valami is kívántatik, mit az „urak“ diplo­mának neveznek. Nincs aztán rajta mit csodálkozni, ha oly galád üzelmek és zsarolások következtében, milyenekről nekünk tudomásunk van, az ügy­védi kar tekintélye csorbát szenved, mint már tagadatatlanul szenvedett is; mert hiszen, mint följebb is említettük, a legéktelenebb zsarolások az ő firmájuk alatt fizetnek a zugfirkászok által. S miután a törvény nem nyújt megfelelő védelmet ez urak zsarolásai ellen, az ügyvédi kar, de leginkább a sok oldalról zaklatott nép érdekében is óhajtanak, ha városunk képviselő testülete szinte fegyvert kovácsolna ellenök s Baja város példájára körmükra koppintana e jog- és zseb­kufár uraknak. Állítsunk takarékmagtárakat! Elcsendesült az aratók vig­yanája, az aratás m­e­­gyeszerte mindenütt bevégeztetett. Nincsenek ugyan előt­tünk részletes és teljesen megbízható adatok, melyeknél fogva az eredményt határozottan konstatálhatnék; mind­­azáltal annyit csalódás nélkül kimondhatni vélünk, hogy a termés általánosságban igen jónak jelezhető. Termett tehát annyi, hogy úgy a gazda, mint a szegény ember, ki az aratás nehéz munkáját végezte, egy évre való ke­nyerét megkereshette. Ha oly körülmények között élnénk, mint ezelőtt csak 30—40 évvel is, midőn a tele­kombár mellett, bú és aggodalom nélkül tekintett a földmives a jövő évi aratás felé, midőn az állam iránti kötelességének a szóra sem érdemes csekély „porczió“ lefizetésével eleget tett, egyházi és községi tartozásait pedig egyik zsebéből is könnyen lerótta, ha ily viszonyok között volnánk, éh akkor összefont karokkal, bodor füstkarikákat eregetve, ma is­­ boldognak mondhatnék magunkat. Ámde ezek a boldog idők elmúltak. „Megnehezült az idők járása felettünk.“ A huzamos éveken át tartott folytonos rossz termések, az egyre növekedő állami és községi terhek sokasága annyira kimerítették anyagi jó­létünk forrásait, hogy az egyensúly helyrehozására nem egy jó termés, hanem négy-öt egymásután következő gazdag esztendő sem volna elegendő. Nem csoda tehát, ha a gazdaember csűrébe ta­karva Isten áldását, szorongatott helyzetének kényszerű­ségéből kifolyólag még csak nem is gyönyörködhetik évi fáradságának gyümölcsében, hanem alig ereszti át a cséplőgép zakatoló fogai között, már viszi a piaczra, hogy a­mit most potom árért el kell vesztegetnie, ugyan­azt liszt képében drága pénzért hitelben újra vissza­váltsa. Valóban szomorú állapot ez, és pedig annál szo­morít­óbb, mert még nem született meg az az ember, aki ezen gyökeresen segíteni képes volna. Csupán egy módot találhatunk, mel­lyel a bajt némileg enyhíteni lehet, és ez: a takarékmagtárak fel­állítása. De a takarékmagtár is csak akkor lehet üdvös, ha azt nem egyes pénzszomjazó magánember, hanem községek, testületek állítják fel. Ha­­ a magtárból köl­csön vett gabonának kamatja, nem a vállalkozó zsebjét tölti, hanem ha ez, közvetve, a kölcsönvevőnek is hasz­not hajthat. Állítsunk tehát mindenütt takarékmagtárakat. Mert míg egyrészről a kenyérben megszorult ember egyik aratástól a másikig otthon, saját községében találhat tisztességes kölcsönt, melynek kamatjaival az iskola fen­­tartási költségeinek terhétől megszabadul, addig más­részt közoktatási viszonyainkon is nagy mérvben fogunk lendíteni. _____ földbirtoknak arányos és igazságos becslése és felosztá­sa szerint a földbirtokot igazságosan megadóztatni. Az idézett törvény végrehajtásával megbízott közegek igye­­keztek is a törvény szellemének a törvény s később e tárgyban időszakonkint kibocsátott rendeletek értelmébe­­eleget tenni s ez idő szerint immár a kataszteri mun­kálatok végbefejezésének nézünk eléje, így a kassai kataszteri kerület, munkálatai is a befejezés stádiumában állanak, a kerület tiszta jövedelmi fokozatainak tervezete is megállapítta­­totts a munkálat annyira haladt hogy a magas országos bizottság a maga igazságos és nagybecsű működését is megkezdhette. Azon alkalomból, hogy a magas országos bizott­ság felülvizsgálati teendőjét megyénk területén is folya­matba tette, a gazdasági egyesület hivatásszerű köteleségénél fogva az általa képviselt­ gazdakö­zönség érdekei minden körülmények között szivén hordozva bátorkodik ezen alkalommal egyes körül­ményeket a magas országos bizottság nagybecsű figyelmébe ajánlani. Távol legyen tőlünk, hogy mi a kataszteri belső munkálatok boncolgatásába bocsátkozzunk, mert ez a járási bizottságok feladata s ők kötelezve is lesznek — a szükséghez képest — a reájuk váró feladatot meg­oldani. Mi csupán a tiszta jövedelmi fokozatok tervezetét tettük tanulmányunk tárgyává, s a kassai kataszteri ke­rület becslőjárásai s e kerületbe kebelezett Ung megye becslőjárásainak osztályozását összehasonlítottuk s tet­tük tanulmányunk tárgyává, minek folytán az osztályo­zás s a jövedelmie fokozat tervezetésre vonatkozólag bát­rak vagyunk a következő észrevételeket tenni. A tervezet a szobránczi becslőjárás két vidéké­nek tiszta jövedelmi fokozatául szántóföldek után az 1-ső osztályban 8 frt 50 kr. s 6 frtot vesz fel; az ungvári becslőjárás három osztályozási vidéke közül pedig, kettőnél 8 frt 50 krt s a harmadiknál 4 frt 7­ krt vesz fel. Ezt — eltekintve a más vidékekkel való összehasonlítástól is — magában véve túl magas­nak kell jeleznünk. Ugyanis az ungvári becsiő járás 1-ső osztályozási vidéke mely a Nagy-Kaposi járásnak Ör-Dalmától Bécsig terjedő vidékét öleli fel, ha nem i bir rossznak mondható szántóföldekkel, mindazonáltal tekintve fekvését s azon természeti kalamitásokat, mely­­eknek e vidék oly gyakran ki van téve, a tiszta jöve­delmi fokozat itt túl magasra lett felvéve. Avagy mit modjunk azon vidékről mely Ungvártól a Tisza folyó mentében s a Latorcza völgyében fekvő községeket illeti, melyek az ungvári becslőjárás 2-ik osztályozási vidékét képezik, a hol a szántóföldek vadvi­zes minősége s azon körülmény hogy különösen a nagy vidékét uraló Latorcza folyó évenkint kiárad s hónapokig ott fekvő állóvizet hagy maga után még a szántófölde­ken is, mégis e vidék szántóföldjeire oly magas tiszta jövedelmi fokozat ajánltatik elfogadásra. Hasonlóul fel kell emelni szavunkat a 3-ik osztályozási vidék becslése ellen, ezen vidék Szerednye kerületének községeit fog­lalja magában mely községek földje sovány, terméketlen, s népe még a legjobbnak mondható esztendőben is a legnagyobb nélkülözések között tengődik. Nem egyez meg a tényleges állapottal a szobránczi becslőjárás jövedelmi fokozatának tervezete sem. Ugyanis ott az 1-ső osztályozási vidék az országúttól baloldalon Nagy- Mihályig terjedő községeket öleli fel, amelyeknél a szán­tóföldek után az 1-ső osztályban 8 frt 50 kr. vétetett fel jövedelmi fokozatul. E vidék az, mely az árvíz kala­­mitásainak legjobban van kitéve, a földmivelő nép némely években a viz borította szántóföldeket mivelni nem képes, más években pedig a vetést árasztja el árvíz s tönkre teszi a gazdának minden számítását. Ugyanezen becslőjárás 2-ik oztályozási vidéke egé­szen szegény s a hegyoldalban elterülő vidéken állapított meg 6 frtot az I. osztályú szántóföldek után. Emez aránytalanság azonban még inkább feltűnővé lesz, ha az ungmegyei osztályozási vidékeket egybeha­­sonlitjuk a szomszéd zemplénmegyei osztályozási vidé­keken felvett s tervezett jövedelmi fokozatokkal. (Folyt. köv.) Különfélék. — A kataszteri országos bizottság e hó 10-én érkezett Ungvárra a délutáni vonattal, Fehér Miklós miniszteri tanácsos vezetése alatt. Tagjai a bizottságnak Bittó Béni elnök, Kemény Endre báró, Gyorgyevics, Szk­uics tábornok, Ivics kapitány, Kussevics, Stoll Ká

Next