Ung, 1882. július-december (20. évfolyam, 27-53. szám)

1882-12-03 / 49. szám

XX. évfolyam. Az „UNG“ megjelen minden vasárnap. A szerkesztőhöz intézendő minden közlemény, mely a lap irodalmi részét illeti. Levelek csak bér­­m­­entesen fogadtatnak el. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, ki­től jön. Kéziratok vissza nem adat­nak. Kiadó­hivatal : Pollacsek Miksa könyvnyomdája. Ungvár 1882. vasárnap, december 3. TÁRSADALMI ÉS VEGYEST­ART­ALMIT LAP. A KÖZMIVELŐDÉSI TÁRSULAT, S AZ UMGMEGYEI GAZDASÁGI­ EGYLET KÖZLÖNYE. 49. szám. - -- _ 1 ---— " . "**■ ■ [UNK] 1 111 1 —' mm — '< ■' ■ '■ [UNK] [UNK] [UNK]' i''r ............................. Előfizetési feltételek: Egy évre.....................6 frt -Félévre ... g „ — Negyed évre .... 1 , 50 Egyes szám ára 12 krajezár. Hirdetések, szintúgy mint előfizetések az Ung kiadóhivatalába U­ t'­vár, Pollacsei­ Miksa könyvnyomdájába külden­dők. Nyilttér: Soronként 20 kr. A vasárnapi mun­kaszün­et kérdése. Ez a kérdés ma általános jelleget öltött és mind sűrűbben beszél róla még a napi sajtó is. A­mi az újólag megindult mozgalom álta­lános jellegét illeti, részünkről azt csak helye­selni tudjuk úgy a vallás, mint a közgazdászat és közerkölcsiség szempontjából is. Az első nevelőanyja az utóbbinak s ennek bölcsejében ringatják a családok s igy a tár­sadalom jólétét is. Hol amaz meglazult, ott a munka és­ a takarékosság mankón jár. S azok, kik a nép s a munkás nép között töltötték életük nagy részét, bizony eléggé tapasztalhatták, hogy oly vidéken, hol a vallásosság a folytonos va­sár- és ünnepnapi munka által kiölezett, ott legtöbb esetben restség és iszákosság ütötte fel tanyáját. Közgazdászat szempontjából sem ítélhető el a mozgalom. A fölvetett kérdésre már oly számos és minden izében is helyes cáfolat hozatott fel, magukat a mozgalommal azonosító hírlapok keretén belül, hogy fölöslegesnek tart­juk azok ismétlésébe bocsátkozni s röviden csak annyit jegyzünk meg azok részére, a­kik a va­sárnapi munkaszünet szabályozását közgazda­­sági­, kereskedelmi s más indokokból mellő­zendőnek vélik, hogy Magyarországon sem a kereskedelem nem fog csökkenni az­által, ha vasárnapokon az üzletek zárva lesznek, hogy a vasárnapi munkaszünet szabályozása után sem fog egyetlen hold földdel kevesebb bevet­tetni, mint eddig. Mi részünkről tehát csak helyeselni tudjuk az általánosságban is megindult mozgalmat; helyeselni tudjuk az országban létező ipar- és kereskedelmi kamarák legnagyobb részének ál­láspontját, melyet ezek a soproni kamara e tárgyban a minisztériumhoz intézett felterjesz­tésének, melyben a vasárnapi munkaszünet szabályozását kéri — támogatásával elfoglaltak. A kamarák véleményeit lapunk előző számaiban már volt alkalmunk közölni, s ezen ügyet min­den fázisában őszinte rokonszenvvel kísér netjük. Most alkalmunk van a soproni kamara felterjesztésével megismerkedni, mely igen helyes érvekkel szólal fel a munkaszünet szabályozása mellett. Az 1868. évi Lik­. t. ez 19. §-ban azon rendelkezést tartalmazza, hogy vasárnapokon minden nyilvános és nem elkerülhetlenül szük­séges munka felfüggesztendő. Ezen rendelkezés­sel nézetünk szerint a vasárnapi munka és for­galom lehető megszorítása, részben teljes fel­függesztése céloztatott. De ezen cél nem ére­tett el, sőt évről-évre mind nagyobb körben terjedett a vasárnapi munka, úgy hogy ma már a legfélreesőbb helyeken is alig tudnak a ke­reskedők és iparosok vasárnapi munkaszünetről. Pedig ez roszul van így. Mert korunk bár­mennyire kivánja is a nemzeti munka erőteljes kihasználását, egyúttal a gyors, rohamos haladás kora is, a korral való haladás, az ismeretek folytonos­­ gyarapítása ennélfogva kereskedelmi és iparos köreinkre nézve életkérdés fontosságával bírnak. Pedig az ifjabb nemzedéknek a testi s lelki gyarapodásra, tova- és kiképzésre a jelen viszo­nyok között alig van alkalma. A folytonos túl­feszített munka nemcsak a testi fejlődésre van káros befolyással, bénítja egyúttal szellemi ru­ganyosságát is, minek sajnos következményei a testi elsatnyulás, a szellemi sülyedés, véges­­végül az erkölcsi tönk leend. De nemcsak az ifjú nemzedékre, jövőnk ezen reményeire nézve káros befolyású a megszakítás nélküli, túlfeszí­tett munka, a felnőtt kereskedő és iparos is szükségli a vasárnapi pihenő­időt, a szakbeli tovaképzést, ha ideje előtt­i erejéből kifogyni s a versenytérről leszoríttatni nem akar. Mind­ezek folytán tehát felette óhajtandó volna a tör­vény fennhivatkozott rendelkezésének szigorú keresztülvitele. Csakhogy a törvény rendelkezése nem eléggé határozott s világos, s ezen kifejezései „nyilvános és nem elkerülhetetlenül szükséges munka“ nagyon is tág tért engednek a legelté­rőbb magyarázatoknak is. Mert a milyen bizo­nyos az, hogy vannak üzletek s iparágak, me­lyek egész vasárnapra, már csak közforgalmi tekintetből is fel nem függeszhetők, a­milyen igaz az, hogy a vidéki közönség, a gazdatiszti kar, és a gyári munkások erre a vasárnapra utalnak, mint bevásárlási napra, és oly bizo­nyos az is, hogy a jelenleg dívó, az egész va­sárnapot felölelő munka részben egészen be­szüntetendő, részben lehetőleg megszorítandó, ha a kereskedelem s ipar ifjabb nemzedékét a haladástól, tovaképzéstől elzárni nem akarjuk. Hogy mely irányú munka „elkerülhetlenül szük­séges“, azt csakis a helyi viszonyok alapján le­hetne nézetünk szerint helyesen megállapítani, mely megállapításnál természetesen az illető kereskedő és iparos körök is megkérdezendők volnának. Mindezeket tekintetbe véve a kamara kéri vasárnapi munka korlátozása, illetve sza­bályozása c­éljából az egyes törvényhatóságok­nak meghagyni, miszerint a fenforgó helyi vi­szonyok tekintetbe vételével, egyetértőleg az érdekelt kereskedelmi s iparos körökkel alkos­sanak a vasárnapi munkát és forgalmat szabá­lyozó helyhatósági szab­ályrendeletet, mely jó­váhagyás végett a minisztérium elé terjesztendő, jóváhagyás után pedig szigorúan keresztülviendő leszen. * * ^ Ezen ügyben a mi kamaránk a kassai, el­lentétes álláspontot foglal el. Ő a nemzeti mun­kaerőnek a lehető legnagyobb mérvben fokozott működésében látja hazánk felvirágzásának egyet­len módját s épp ezért, de mert a gyakori ün­neplés által az iszákosságot és henyélést látja előmozdítva, nem pártolja a soproni kamara felterjesztését. Egyidejűleg azonban az iparos tanoncok kötelező iskoláztatásának szabályozá­sát sürgeti. A kassai kamarának e tárgyban a kor­mányhoz intézett felterjesztését a következőkben közöljük: ,, Miután népünknek úgyis egyik rész­tulaj­donsága az örökös ünneplési kedv ; miután hazánkban az iparosok nem cse­kély része nemcsak vasár-és ünnepnapokon, de az ezeket követő napokon is ünnepelni vagyis munkaszünetet tartani szokott; miután ezen gyakori munkaszünet roppant közgazdasági vesztességnek tekintendő : mindezeknél fogva ezen kamara, mely a nemzeti munkaerőnek a lehető legnagyobb mérvben fokozott működésében látja hazánk felvirágzásának egyetlen módját, nem pártol­hatja a soproni testvérkamarának a vasárnapi munka korlátozására irányzott indítványát. Midőn ezen kamara a kérdés vallási olda­lát teljesen mellőzendőnek véleményezi, köte­lességének tartja a tervezett korlátozásokkal szemben a munka szabadságát a nagyméltóságú minisztérium oltalmába ajánlani. Az 1868. Lil­. t. ez. 19. §-ának alkotói egyáltalában nem czélozták a vasárnapi munka „részbeni teljes felfüggesztését“, mint azt testvérkamara hinni látszik, de a nyilvános és a nem elkerülhetlen munkának vasárnap való vég­zését eltiltván, a keresztyén népesség tömegé­nek vallásos érzületét a megbotránkoztatástól kivánták megóvni. Ezen §-ban azonban egyáltalában nem rej­lik az, mit a vasárnapi munkaszünet előhar­­czosai abból kiolvasni akarnak: a vasárnapi munkaszünetet kötelezőnek nyilvánítani annyit jelent, mint a kultúrában egy századdal visszamenni, vagyis egy határo­zottan rnaktionárius, igazságtalan és a henyé­lést a munkakedv rovására pártoló rendszabályt dekretálni.. A kamara meg van győződve arról, hogy a soproni testvérhatóságot indítványának meg­tételénél a legnemesebb szándék vezérelte, mit beküldött felterjesztésének szövege eléggé iga­zol, melyben a vasárnapi munka korlátozása az iparos ifjúság iskoláztatásának szükséges voltá­val indokoltatik. De ezen kamara nem tartja szükségesnek, hogy a kitűzött czél elérése te­kintetéből a javaslatba hozott korlátozás dekre­­táltassék. Az iparos tanonczok kötelező iskoláztatását továbbra halasztani nem szabad, de ezen kérdés teljesen független a vasárnapi munkaszünet kérdésétől és ettől elkülönítve az ipartörvény­ben oldandó meg. Az ipartörvény revisiója tárgyában tartott országos értekezlet alkalmával és az 1879— 1880. évekről szóló kamarai főjelentésben a ka­mara részéről hangsúlyozott azon kívánság, hogy az iparos tanonczok tekintet nélkül korukra a létesítendő alsóbb ipariskolák látogatására, az iparos főnökök pedig arra szoríttassanak, mi­szerint a tanonczokat iskolába járassák, ezen kívánság teljes mérvben való teljesítésével va­­lósíttatnék a társkamara által eléretni kívánt nemes czél, t. i. az iparos ifjúság kiképzésének írtjában álló akadályok elhárítása. A kamara tehát arra szorítkozik, hogy lent­előadott óhajának, mely az ország közgazdasági közvéleményének közóhaja, ez alkalommal is ünnepélyes kifejezést ad és a kötelező iparok­tatás behozatalát s az alsó ipari tanügy orszá­gos szervezését kérelmezi.“ A többi kamarák véleményét — melyek a kassaitól eltérőleg a soproni felterjesztést pár­tolják, lapunk előző számaiban már volt alkal­munk közölni. Az ügy fejleményéhez képest nem fogunk késni annak idejében a kérdéshez még hozzászólani.­­ Apróságok. A város utcáinak kivilágítása tárgyában hangzik minden felől a panasz. Sokan a város rendőrkapitányát okozzák, hogy a lefolyt hét elején este az utcák nem voltak kivilágítva. Nem a kapitány az oka. A városnak szerződése van u. i. a holddal, hogy ha ez világit, ak­kor a lámpokat nem gyuj­totják meg. E szerződés ér­telmében a hét elején a holdnak kellett világítani, azon­ban a piszkos fekete felhő beavatkozott a dologba s megzavarta a szerződő felek akaratát. Ezért volt tehát már este hat órakor pokoli sötétség. * * * A belváros utcáin sok a bolt. Ez még szép dolog, hanem a boltok előtt a kereskedők a ládákat a járdára rakják ki, úgy hogy különösen hetivásárok alkalmával, midőn a nép különben is tolong, az ilyen barrikádok k­apun 1­i mai számához egy fél ív melléklet van csatolva.

Next