Ung, 1888. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)
1888-06-03 / 23. szám
XXVI. ÉVFOLYAM. Ungvár 1888. vasárnap, június 3. Megjelel: MINDEN VASÁRNAP A szerkesztőhöz intézendő minden közlemény, mely a lap irodalmi részét illeti Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. Kéziratok vissza nem adatnak. Kiadóhivatal: Pollacsek Miksa könyvnyomdája Előfizetési feltételek: Egész évre . 4 frt — Félévre ....................2 „ — Negyed évre . . . . 1 „ —• Egyes szám ára 10 kr. Hirdetések, szintúgy mint előfizetések az Ung kiadóhivatalába (Ungvár, Pollacsek M. könyvnyomdájába küldendők Nyilttér soronként 20 kr VEGYESTARTALMU HETILAP. ungvármegye és az „ungmegyei gazdasági egylet“ hivatalos közlönye. __________Felelős szerkesztő: Finciky Mihály. 23. SZÁM. Hivatalos közlemények. Az 1888. évi május hó 8-án Ungvárt tartott közig, bizottsági ülés jegyzőkönyvi kivonata: 397.(463) sz. A kir. tanfelügyelő meggyőződvén arról, hogy a vármegye több községében az 1868. évi 38. t. c 10. 16 és 133. §§-aiban foglaltak ellenére oly egyének vezetése alatt is töretnek meg iskolák, melyeket a törvényes iskolát fenntartó tényezők magukénak nem vallanak, s melyeknek tanítói, avagy tanítónői ezen pályára nem készülvén, minden oklevél és engedély nélkül működnek. Miután az ilyen zugiskolák fenntartása a népoktatási törvények és az ezek végrehajtása céljából kiadott utasítások által tiltva van, kéri a bizottságot, hogy ezen iskolák bezáratása s a zugtanitóknak megbírságolása tárgyában erélyesen intézkedjék. A kir. tanfelügyelőnek a zugiskolák bezáratása s az azokban működő zugtanitóknak és tanítónőknek megbírságolása tárgyában tett előterjesztésére, utasittatnak Ungvár város polgármestere és a főszolgabirák, hogy : 1., Valahányszor tudomást vesznek arról, hogy a városban, avagy valamely járási községben aj fennebbi minősítés alá tartozó zugiskola van, annak tanítóját avagy tanítónőjét s azon hitközség elöljáróságát, — melyhez a zugtanitó, vagy zugtanitónő hitfelekezetileg tartozik, beidézvén, hallgassa ki, hogy: a., van-e az általa fenntartott iskolára engedélye ? b., van-e tanképesitő okmánya, s hol, melyik képezdében s mely évben szerezte azt ? c., ha nincs, mily tanulmányokról van bizonyítványa ? d., hol született ? e., ha nem magyarországi születésű, van-e honossági* bizonyítványa ? f., kinek megbízásából tartja fenn iskoláját ? g., hány tanuló van iskolájában, kik azok és szüleik név szerint ? végre h., hogy mily tantárgyakat tanít ? Továbbá a hitközségi elöljáróságot: a., Van-e tudomása ezen zugiskola létezéséről ? ha van , ha a hitközség tartja-e fenn e zugiskolát s mivel segélyezi ? ha nincs ; c. , hogyan lehet az, hogy e zugiskola létezéséről tudomást nem szerzett? végre d. , való-e az előtte való zugtanítónak, vagy tanítónőnek vallomása legjobb belátása szerint ? 2., Az ily kihallgatott zugtanitó, vagy tanítónő iskolájának bezáratását határozatilag a polgári község elöljáróságának elrendelvén, a zugtanitót, vagy tanítónőt 100 írttal bírságolja meg, s ennek 15 nap alatt különbeni végrehajtás terhe alatt leendő fizetését rendelje el. 3., Ha a zugtanító, avagy tanítónő vagyontalansága miatt fizetni képtelen, úgy a reá kirótt bírságpénz helyett 10 napi elzárással sújtandó. 4., Miután a zugiskolák mindig egyes hitfelekezet tanköteles gyermekeinek tanítása örve alatt keletkeznek, azon esetre, ha a zugtanító, vagy tanítónő a kiszabott bírságot lefizetni képtelen volna, a 3. pontban jelzett büntetés elszenvedése mellett helyette a 100 frtnyi bírságpénz, azon elvnél fogva, hogy a hitközség alkalmazottjaiért mindenben felelős, végrehajtás terhe mellett azon hitközségre szabandó ki, melynek gyermekei a zugiskolát a 3-ad részben látogatták. 5., A zugiskola iskolának tekinthető nem lévén, az abbajárá s az 1., pont g . rovata szerint bevallandó zugiskolába járók szülei az 1868. évi 38. t.-c. 4. §-a értelmében 4—4 frtnyi bírságpénzben lesznek elmarasztalandók. 6., A 2. 4 és 5. pont alatt 15 napon belül behajtandó bírságpénzek a polgármester, illetőleg főszolgabirák által az alispán utján a közig. bizottsághoz lesznek beküldendők, az ily pénzeket a kir. tanfelügyelő előterjesztésére — azon község iskolája, vagy ha több van, iskolái között osztja fel egyenlő arányban, melyben a zugiskola volt, mely után a bírságpénz behajtatott. Ha azonban azon községben iskola nem volna, úgy. azon község iskolájának, vagy iskoláinak adományoztatik, melybe a községtanköteles gyermekei mint csatlakozó iskolába járni kötelezvék. Miről is Ungvár város polgármestere és a járási főszolgabirák s a kir. tanfelügyelő jelen határozatnak kiadásával további eljárás végett értesittetni és végre a m. kir. csendőrparancsnokság a határozat csatolásával azon célból, hogy a csendőrőrjáratok által felfedezendő zugiskolákról a kir. tanfelügyelőt értesítsék, külön átiratban megkerestetni rendeltetnek. A válás- ésdíozoktatásucrvi m. kir 142/7. sz. ----------------------------------------------------ministeriumtól. UNGMEGYE KÖZIG. BIZOTTSÁGÁNAK! A mindennapi jelentésekből, de általában a köztapasztalásokból tudomásával bírok annak, hogy szerteszét a hazában, annak csaknem minden iskolái az év különböző részében vannak s az ifjúság a tanulástól hatóságilag hozászünetelni kénytelen, mert egyik , vagy másik uralkodó s többnyire ragályos betegség üt ki a községben vagy magában az iskolában és a hatóság a betegség terjedését ez után igyekszik megakadályozni; a baj ellen rendszerint ez intézkedés körül forog a nyavalyák elleni védekezés. Ugyancsak a mindennapi tapasztalás élénken állítja elém az ifjúság egészségtelen állapotát, elcsenevészését és a korai halál által való mód nélküli pusztulását, sőt azt is fájdalommal kell szemlélnem, hogy gyakran a felnőttek nagy része is az uralkodó betegségek miatt a halál martalékaivá lesz. A veszedelmes váltóláz, a roncsoló toroklob, bőrkiütések, himlő, a hagymáz (tipicus) s ezekhez hasonló betegségek azok, melyek hazánk minden vidékén állandó tanyát ütöttek s pusztítanak. Méltó aggodalmat keltő jelenségek ezek s intenek arra, hogy e bajokon teljes erőmmel segíteni igyekezzem. Akkora halandóság az ifjúság sőt a felnőtt emberek közt a polgárisult országokban nincs sehol mint nálunk. Nem rég annak az ideje, hogy az emberi nemet eltizedelő betegségek, a polgárisult nyugoti nemzetek közt, épen úgy uralkodtak, mint uralkodtak nálunk máig is ; de a gondos hazafiak kitartó szivósággal keresték ott e bajok okát és nem nyugodtak meg mindaddig, mig a veszélyek forrásait meg nem találták s célszerű intézkedések alkalmazásával e bajok főokait el nem távolították. A bajok főokait legfőképen az emberi lakások romlott levegőjében és az italul használt megfertőztetett vízben fedezték fel. A bajok e két kútfejét távolították el s álhatatosan gondoskodnak ezek távoltartásáról s a mióta ezt gondosan cselekszik, a felsorolt pusztító nyavalyák megkevesedtek, és lassanként végkép meg is szűntek. A növekedő ifjúság egészségesebbé vált s a különben természetszerű halandóság a legalsóbb fokra szállt le és a nyugati nemzetek feltűnően szaporodnak. Ami más nemzeteknek sikerült, kell hogy sikerüljön nekünk is, ha az egészségügyre kellő és kitartó gondot fordítunk. Hogy a népünk közt dúló e nyavalyák forrását nekünk is az emberi lakások romlott levegőjében, a nép által használt megfertőztetett ivóvízben lehet feltalálni, meggyőződhetik arról az ép szaglószervvel bíró minden egyén, ha egy oly iskolaterembe nyit be, melyben egy csomó gyermek csak pár óra hosszant együtt ül. Sőt csudálkozni fog, hogy az ott támadt kiálhatatlan rész levegőben, mindnyájan el nem kábulnak s le nem dobbannak. Az ily ártalmas levegő jelenvoltáról még inkább meggyőződik mindenki, ha köznépünk, rendszerint gyéren is világított és soha vagy ritkán szellőztetett lakába belép, ■— vele együtt ott állandó lakó a miasmatikus romlott levegő. Látni való, hogy az ily levegőjű iskolateremben tartózkodó gyermekek s házakban lakó családtagok életereje lassú elernyedésnek s rendes pusztulásnak van kitéve. Hozzájárul e nyomor fő forrásához, a támadó s uralkodó betegségek másik főtényezője, hogy a nép ivóvizét rendszerint oly kutakból meríti, melyeknek közelében, elég gondatlanul állati szemeteket öntögetnek sőt ürülékeket is halmoznak fel. Ezek tisztátalanságait az esővíz kimossa és vagy egyenesen a kutakba bevezeti, vagy lassankint a földlikacsain át beszivárogtatja. A mely nép ilyen romlott levegőben s fő táplálékaként ilyen ivóvízzel él, annak körében állandó tanyát üt a váltóláz, a roncsoló toroklob, a bőrkiütések, a himlő, de mindenekfelett a hagymáz (tipicus); pedig e betegségek egyike is magában elégséges arra, hogy különösen az utonszülött gyermek, a növekedőben levő ifjúság, sőt még a felnőtt emberek is legalább is elcsenevésszenek és nagy részük végkép elpusztuljon. Ily körülmények közt ne csodálkozzunk azon, hogy népünk mérték felett pusztul, megmaradt része elcsenevész, és a helyett hogy a természet törvénye szerint szaporodnánk, fogyunk, pusztulunk, veszünk. Romlásunk e kútfejeit be kell dugnunk s e nyavalyák fészkeit el kell távolitanunk, melyeket meg is tehetünk gondos utánlátással, folytonos oktatással, szigorú felügyelettel, mert ezek orvosi szere az iskolák és lakások levegőjének tisztántartással s az ivóvíznek minden állati anyagok belekeveredésétől való megőrzése. Ez okoknál fogva meghagyom a közig. bizottságnak, rendelje el, hogy a közig. tisztviselők, különösen a szolgabírák szigorú parancsolatokkal kötelezzék a községek elöljáróságait arra, hogy a köznép lakóházaiban a levegő tisztántartására minden figyelmüket reá fordítsák, tiltassa meg, hogy ivóvizet tartalmazó kutjaik környékére semminemű szemetet, szigorú büntetés terhe alatt lerakni ne merészeljenek. Ily intézkedés és ezen intézkedés végrehajtására fordított minden gonddal, ha lassan is eljuttatjuk népünket oda, hogy e gondos óvakodással az elcsenevészéstől sőt a szertelen pusztulástól is megmentjük. Eljárása eredményéről és sikeréről gyakori értesítését elvárom. Budapest, 1888. április hó 6 án. TREFORT s. k. Olvastatott az 1888. május 8-án tartott közig. bizottságnak Ungvárt tartott ülésében : 1 367(345) sz. A közig. bizottság a miniszteri rendelet másolatát a főszolgabirák és Ungvár város polgármesterének kiadni, valamint ezt az gróf TÖRÖK JÓZSEF, főispán mint a közig. biz. elnöke.