Ung, 1905. január-június (43. évfolyam, 1-26. szám)
1905-05-21 / 21. szám
21. szám T IST <3-5. oldal. Kálmán, nemcsak a gyűjtemény gondolatát és tervezetét adta a nagyszabású kiadványhoz, hanem vállalkozott arra is, hogy minden regény elé bevezető tanulmányt ír a regény szerzőjéről, essay-sorozatot a magyar regényírókról. így vált a Magyar Regényírók megindulása elsőrangú irodalmi eseménnyé, s a tavaly karácsonyra megjelent első öt kötet, Kemény Zsigmond, Csiky Gergely, Vadnai Károly és Pálffy Albert egy regényét, Mikszáth bevezetésével, R. Hirsch Nelli, Neogrády Antal, Nagy Sándor és Márk Lajos illusztráczióival, meleg érdeklődéssel fogadta és szeretettel karolta fel a művelt magyar közönség, mert méltányolta a nagy kiadványnak azt a jelentőségét, hogy a magyar irodalmi műveltség számára valósággal elveszett kincseket tár újra a modern magyar közönség és a jövendő nemzedékek elé, megalkotván a magyar regényirodalom tárát s egyben történetének monographiáját is. Mindezt a Magyar Regényírók második, ötkötetes sorozatának a megjelenése alkalmából mondjuk el. Öt újabb díszes kötettel gyarapodott a tavaly megindult hatalmas gyűjtemény. Öt értékes regényt, Mikszáth négy újabb gyönyörű tanulmányát és több mint hetven értékes, új illusztrácziót nyújt az új sorozat ismét a magyar olvasóközönségnek. Kemény, Csiky, Vadnai és Pálffy után most Jósika Miklós, Tolnai Lajos, Justh Zsigmond és Herczeg Ferencz következtek a soran. Jósika egyik legszebb regénye, A csehek Magyarországban, adja az új sorozat első két kötetét. Egyik legértékesebb történeti regénye irodalmunknak ez a hatalmas műalkotás, amelyhez Kimnach László készített harmincz gyönyörű illusztrácziót. Tolnai Lajos, irodalmunknak ez a tartalmas, nagyméretű alakja, akinek ma már a legnagyobbak koszorúja jut, amelyet életében csaknem megtagadtak tőle, talán egyik legjellemzőbb művével, a Báróné tényasszonnyal illeszkedik bele a gyűjtemény keretén belül regényirodalmunk klasszikusai közé. A hazaszeretet keserűségéből fakad az az erő, amely e regényben a Bach-korszak gyászmagyarjait örökre megbélyegzi. Tolnai regényét Kriesch Aladár illusztrálta, a magas sajátos, szimbolisztikus modorában, amely nagy művészettel érzékeli meg a regénynek legfinomabb hangulatait is. Méltó emléket emel az új sorozat irodalmunk egyik korán elhunyt, nagytehetségű alakjának, Justh Zsigmondnak, akit nagyratörő pályája derekán vesztettünk el. Két szép regényét közli a sorozat egy kötete : A pénz legendáját és a Oányó Julcsát. Mind a két regény eredeti kiadása régóta elfogyott, s a Franklin-Társulat nagy mulasztást üt helyre, mikor Justh érdekes egyéniségét újra szóhoz juttatja. Mind a két regényt Tari Ödön illusztrálta Az uj sorozat ötödik kötete Herczeg Ferencz nagy történelmi regényét, a Pogányok-at közli, Pataky László szép illusztráczióval. Herczeg Ferencz ebben a regényében csatlakozik kiváló egyéniségével legközvetlenebbül irodalmunk régi, nemes hagyományaihoz, a nagy úttörők méltó utódjának mutatkozván be. Mikszáth Kálmán bevezető tanulmányai ritka művészettel világítanak bele az Írók és koruk lelkébe, a psychologiai látás és a művészi előadás minden pompájával. Jósika, Tolnai, Justh és Herczeg arczképei R. Hirsch Nelli művészi rajzonját dicsérik. Az öt kötet a vállalat programmjához híven külömböző korok íróit foglalja egybe. Ha teljes lesz a gyűjtemény, az egyes kötetek időrendben követik egymást, a mostani sorozat kötetei mint a 10. és 11. (Jósika), a 49. (Tolnai), az 53. (Justh) és az 55. (Herczeg) kötet. Az új sorozat kiállítása mindenben párja az első sorozatnak, amelynek kiállítása országszerte elismerést keltett. Finom, famentes papiros, tiszta, szép nyomás, elegáns Grasset-betűvel, egész oldalas művészi képmellékletek, díszes bekötési tábla. A hatvan kötetes gyűjtemény ára díszes kötésben 300 korona. Félévenként ötkötetes sorozatban jelenik meg. Megrendelhető csekély havi részletfizetésre bármely könyvkereskedésben. CSARNOK. Hazai és külföldi úti benyomások. Irta s a Közművelődési Egyesületnek február 25-iki ülésén felolvasta Vége. Deák Gyula. V. Európának egyik legszebb s fekvésénél fogva mindenesetre legérdekesebb városa három nagyobb és 114 kisebb szigeten épült. A szigeteket 378 hid köti össze. Főgerincze a városnak a nagy csatorna, a Grand Canal, melyen kívül 147 mellékcsatorna szeli át minden irányban Velenczét. Nem kevesebb, mint kétezer és még néhány utczája, átjárója, sikátora van Velenczének, amelyek valósággal labirinthusként tűnnek fel az idegenek előtt. Velencze alapját a venetek és lombardok vetették meg, kiknek hazájukat Attila lovasai feldúlták. Sabellico Marc-Antonio, ki szépen megénekelte a városnak, „a habok e bájos leányának“, megalapítását, a következő szavakat adja az első alapkő letételét megszentelő pap szájába: „Ma e szerény kőoltár előtt fohászkodunk Hozzád, de ha nem maradnak meddők vágyaink s azokat teljesülni engeded: — megjön a kor, a melyben e városnak száz temploma lészen márványból és szinaranyból dicsőítésedre.“ A sejtés megvalósult, de az imádságban megjósolt száz templom is valóra vált. Ma kilenczvenkilencz r. k. templom szolgál Isten dicsőítésére. Velenczét szerencsés földrajzi fekvése, lakosságának ügyessége, élelmessége gazdagságra segítették. Mig lelkünk az emlékezés szárnyán nagyjából végig futotta a múltat, a vámvizsgálattal elkészültek a hivatalos személyek. Sietünk is a gondolákba, a karcsú, kecses, csónakszerű járművekbe beülni, hogy a gondolás, a barcarol, kivigyen a partra. A gondolák állomásán, a traghettonál várnak a rampinok vagyis lazarinok, kik horoggal a parthoz húzzák a gondolát. Még ki sem szállunk jóformán a gondolából, a rampinok már tartják kezüket a borravalóért. A borravalóval talán az egész föld kerekségén nem űznek olyan keresetet, mint Velenezében."Rá' ezintó visszataszító dolog. Még a papok sem vetik meg a borravalót, ha a templomokban magyarázatokkal szolgálnak. A szállodás kiköt borravaló gyanánt egy összeget a felszolgáló személyzetnek. A borravalónak úgyszólván kierőszakolásán kívül még egy „különleges“ dolgot tapasztaltunk. A vendéglőben a társasétkezésnél a pinczér megmondta, hogy a pecsenyéből, tésztából hány darabot vegyen mindenki. Megtörtént, hogy egyik utazótársunk, akinek a darabok nagysága és száma nem állott egyenes arányban az étvágyával, többet vett ki a tálból, mint amennyit a vendéglős a pinczér által kihirdettetek Mi történt? A pinczér minden szó nélkül visszatette a többletet. Az országgyűlési tudósítások stílusa szerint, zajos derültség követte ezt a jelenetet. A jóétvágyú ur mit csinálhatott mást, mint ő is derülten zajongott. Más alkalommal aztán a pinczér mindazoknak, akikről észrevette, hogy étvágyuk nem a velenczei adagok szerint mutatkozik, kitette a meghatározott hús-, tésztadarabot. Persze a pinczérnek ez a „szellemes fogása“ a zajos derültség mellett bosszankodást is szült. De ezeket az árnyképeket eltünteti a sok-sok érdekes látnivaló. A Piazettának nevezett tér márványlépcsőzetén érjük Velencze földjét. Ez a tér Velenczének legszebb, legbájosabb tere. Nappal is eléggé mozgalmas, de este rendkívül élénk. Itt sétál úgyszólván egész Velencze, ide jönnek az idegenek, hogy a holdfényes tengerben gyönyörködjenek, gondolába szállanak, hogy annak néma haladása alatt lelküket eddig nem ismert gyönyörben ringassák. Beljebb találjuk a Szent-Márk-teret. Ez Velenczének a szive. Egész nap látunk rajta idegeneket jönnimenni. Lépten-nyomon találkoztunk rajta nászutazókkal. Nevezetessége e tépnek a töméntelen galamb. A köztársaság fenállásáig állami költségen etették őket, utóbb pedig egy öreg asszony végrendeletileg gondoskodott róluk. Kapnak enni, inni. A márványlapokon kizárólag számukra kivájt kis vályúkban folytonosan friss édesvíz csergedez szomjuk oltására. A végrendeleti koszton kívül az idegenek szívesen szórnak a hízelkedő, kedves állatoknak tengeri szemeket, melyeket ezek árusításából élősködőktől vásárolnak. A galambok hálából az idegenek vállára, kezére repülnek. E téren van a Szent Márk temploma, a város egyik legnagyobb nevezetessége. A térre néző homlokzat a római, bizánci, egyptomi és ó görög ízlés egybeolvadását mutatja. A karcsú tornyocskák, márványszentek, a nagy képek fenséges harmóniává olvadnak egybe. A széles előcsarnok már eleve sejteti velünk mindazokat a kincseket, amelyek a templomban összehalmozva vannak. Magában a templom belsejében nemcsak az az áhitat fog el bennünket, melyet érzünk, a midőn az Isten házába lépünk, hanem a műkincsek sokasága, értéke nagyon meglep. Minden drágaság itt, csak márványt, aranyat, drágakövet lát a szemünk. A San Salvatore temploma is igen érdekes. Legnagyobb nevezetessége Gornaro Katalin, cyprusi királyné síremléke. Cornaro Katalin: élete annyira érdekes, a legregényesebb históriák egyike, hogy röviden elmondom. János portugál királynak természetes fia, Lusignan Jakab jogos igénynyel bírt a cyprusi trónhoz. A király nővére is meg akarta szerezni a trónt s rávette az ábrándos ifjút, hogy lépjen az egyházi rendbe. Az ifjú hajlott a kérésre s a herczegnő cyprusi érsekké tette. A fiatal egyházfejedelem azonban semmi hajlandóságot sem érzett pályája iránt s lelki vergődése közben megismerkedett Andrea Cornaro velenczei patríciussal, akit valami kisebbszerü Csínyért száműzött a köztársaság. A fiatal érsek és a száműzött patrícius közt benső baráti viszony fejlődött ki. Egy alkalommal Cornaro megmutatta barátjának a magával hozott családi képeket, ezek közt rendkívüli szépségű unokahúgáét, Katalinét. Az érsek szerelemre gyuladt a szép Katalin iránt s elhatározta, hogy királlyá kiáltatja ki magát, mivel Cyprus trónja úgy is őt illeti meg, aztán elveszi feleségül Katalint. Terve azonban kitudódott s menekülnie kellett, de a szudáni fejedelem segítségével mégis megszerezte a trónt. A szerelmes király követséget küldött Velenczébe, amelyik szép imádottja kezét kérje meg a köztársaságtól. A nagytanács örömmel beleegyezett a házasságba s fejedelmi hozományt szavazott meg Katalinnak, akit díszes hajóhad szállított Cyprus szigetére. A bájos menyasszonyt megérkezése után másodnapon oltárhoz vezette a király (1469.) A fiatal királyi pár a természeti szépségekben bővelkedő szigeten kimondhatatlan boldogságban élt, míg három év múlva a király meghalt. A királyné mély bánatát csak kis fiának születése enyhítette. Az özvegy királyné uralmát Velencze megerősítette a trónkövetelőkkel szemben. Miután ezen események után a kis herczeg meghalt, a velenczei köztársaság elhatározta, hogy a királyné trónjának még szilárdabbá tétele végett száz nemes családot telepít Cyprus szigetére. Ezt a határozatot azonban minden hatalmassága mellett sem tudta végrehajtani a köztársaság, mivel senki sem akart hazájából elköltözni. Ekkor azt határozta a köztársaság, hogy Cyprus kormányzatát átveszi. A királyné hallani sem akart erről. De végre a hatalmas köztársaság akaratával nem ellenkezhete s aláírta a lemondó levelet. A volt királyné visszaté hazájába, mely gondoskodott róla, hogy a lemondó önkéntesnek tűnjék fel a világ előtt. Cornaro Katalin a kidoge-család ivadéka volt, 1510-ben halt meg. A magyarokat különösen érdekli a Szent Györg temploma, amelyhez hozzáfűződik történelmünknek egyik fontos szála: a kereszténység Terjesztése. Szé Gellért Csanádi püspök a régi templom Szent Benede rendi kolostorában nevelkedett fel pappá s főnökévé lett a kolostornak. Tehát innét gyűlt ki a tűz, ami nálunk jótékony melegséget, a szeretet vallását terjestette. A templom részére Dessewffy Sándor csanád püspök nemzeti színű szalaggal díszített fehér selyer zászlót ajándékozott. Még csak a Doge-palotáról teszek rövid emlékzést. Négyszögben épült óriási épület a Piazettán, tengeren már messziről feltűnik rendkívül különlegi alakjánál fogva. A kettős oszlopsor egyik érdekessége az épületek. Minden oszlopfő más-más tárgyú. Egyik a külöféle népfajokat, a másik a mesterségeket és a művszeteket, a harmadik pedig humorosan mutatja állatok kedvencz eledelét. (A medve szájában méz, rókáéban tyúk, a kutyáéban csont van.) Mintha a múlt kegyetlen szellemének suhintás érintene bennünket, oly nyomasztó érzéssel lépünk épület udvarára. A Doge-palota a törvényhozói, a bírói és a végrehajtói hatalomnak volt a hivatalos székhelye, az élamfőnek állandó lakása. Városháza, parlament és ílami palota. A fény mellett megjelen az árnyék is: palotának aljában börtönök s azokban vérpad és vészőhely is volt. A termeket végigjárták, valamint a börtönöket a sóhajok hidját is. Utóbbi egy szűk csatorna fölött Doge-palotát köti össze az állami börtönökkel. A híd szűk folyosóra oszlik : egyikben a vádlottakat hoták, a másikon az elitért ment utolsó útjára Szinte megkönnyebbült a lelkünk, a mikor kijötünk a sötétségből Isten szabad ege alá. A Grand-Canalt végig hajókáztuk, voltunk Li< szigetén is, de ezeket már nem ismertetem, mert a hallgatóság türelmének is van vége. Velenczéből Trieszten át Adelsbergbe játtün melynek világhírű barlangjában a villamos lámpák f nyében fantasztikusan csillogó cseppköveket bámult. A Balaton mellékén hozott haza a vonat. Eg másután maradtak el a szépséges magyar tengeri fürdői. Hivő szivünkkel a magyar fürdők fényes jövőéről ábrándoztunk. * 1904. nyarán egy társammal a szatmármegi bányavárosok vidékén jártam. Kapnikbánya, Felsbánya, Nagybánya festői vidékében gyönyörköd nem mindennapi élvezet, de Nagybányát, mint kultrális helyet is érdemes megnézni. A híres Lendvayn szobrot emeltek, szülőházát emléktáblával jelölték me valamint azt a házat is, ahol Petőfi megszállt. Kézikori templomának restaurált tornya, továbbá a vári múzeum, a sétakert, és végül a város mellett keletkzett nyaralótelep mind arról tesznek tanúbizonyság hogy a város lakosaiban finom érzék van a szép hasznos dolgok iránt. Nagyon sok város tanulhat Nagybányától. Nagybányáról Szinyérváraljára érkeztünk, a t. hallgatóság közt van szinyérváraljai, engedem kérek tőle előre is, mert bizony készülök alaposan szólani városát. Miután megnéztük az Erdősi Szilveszter Jánonak, az első magyar nyelvtan írójának s hires bibi fordítónak emlékoszlopát és másnapra kocsit fogadta Bikszádra s végül utazótáskáink révén már az egt falu (pardon 1 város) ismert bennünket, bementünk „nagy vendéglő “-nek csúfolt korcsmába. A pince szunyókált, a ki a „pinczér!“ kiáltásra valamikor felébredt, de úgy látszik, mindjárt bosszút is folt ellenünk, mivel merészeltük megzavarni nyugalmát. — Adjon sört! — Nem ajánlom, mert nincs jegünk. — Hát adjon bort! — Ami van, azt nem ajánlom. A jó elfogyott — Adjon ennivalót! — A hús megromlott ebben a nagy meleg. Nem ajánlhatom. Frisset csak reggel kapunk. — Hát a mennydörgés menykövet ajánlhatja— szólt társam, türelmét elvesztve. De a pinczér erre sem jött ki flegmájából; ablakhoz ment, kitekintett s így szólott: — Azt sem ajánlhatom, nem látok egy felhőt se Mi pedig ajánlottuk magunkat. Másnap Bikszádra mentünk. Érdekes, látogat fürdőhely. Szerzetes zárdája is megérdemli a mi nézést * Igen tisztelt hallgatóim ! Jártam-keltem még jobb balra a hazában , de egy felolvasás keretébe ennyi gyón is elég. Önök szívesek voltak meghallgatni. M már az a kérdés, hogy magamra nézve mit vonha le felolvasásomból ? Ha meg vannak elégedve feloldásommal, a megelégedést köszönettel elfogadom, nincsenek megelégedve, akkor a felelősséget azokra körülményekre hárítom, amelyek Önök közé hozta továbbá a Közművelődési Egyesület irodalmi szakadályának érdemes elnökére : miért éppen engemet szülött fel felolvasás tartására ? Ajánlom magamat!