Ung, 1910. január-június (48. évfolyam, 1-47. szám)

1910-03-16 / 22. szám

48. évfolyam. — 22. szám. Megjelenik minden vasárnap reggel és szerdán délben. Ungvár, 1910. március 16. Előfizetési feltételek: Csak az „Ung“ lapra Egész évre . . 12 K Negyedévre . 3 K Félévre .... 6 K Egyes szám . 12 f. Amerikába: Egész évre...............17 K .,1’na­­ármegye Hivatalos l­apjá“-val együtt egész évre IS K — Félévre . . 8 . Ung vármegye Hivatalos l­apja az „U­n­g“ mellékleteként meg­jelenik minden csütörtökön. AZ UNG MEGYEI Szerkesztőség: Kazinczy­ utca 1-ső szám. Felelős szerkesztő : BÁNÓCZY BÉLA. Segédszerkesztő : DEÁK GYULA. Hirdetések úgy az „Ung“, mint „Ung vármegye Hivatalos Lapja“ részére, — továbbá magánosok részéről az előfizetési pénzek a kiadóhivatalba, Székely és Illés könyvkereskedésébe küldendők. Nyilttér soronkint 40 fillér A nyilttér és hirdetési dijak előre fizetendők. Kiadóhivatal! telefonszám 11. GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése. A közsegélyezésről. ív. — A közsegélyezésre jogosultak. — írta dr. Novák Endre. A közsegélyre való jogosultság lehet ideig­lenes (1., 2. és 4. pont alattiak) és végleges (3. pont alattiak); lehet továbbá a szükség mérvéhez képest részleges avagy teljes — a szerint, a­mily mérvben az életfentartásnak há­rom fő szükségletét az illető teljesen vagy csak részben nélkülözi. 1. A vagyontalan árva gyermekek és még keresetképtelen serdülők segélyezése. A közsegélyre szoruló gyermekek védelmére alkotott t.-c. létrehozásával Széll Kálmán nagynevű államférfiunk nevéhez fűződik Magyarországon a gyermekvédelem minden részletében sikerült nagy műve. Egy mesteri, önálló, a külföldi hasonintézményektől független, teljesen magyar alkotás ez, melynek gyökerei csakis a honi viszonyokból táplálkoznak s ez okból minden izében a célnak megfelelő. Emberi alkotás azonban tökéletes nem le­het, igy a mi gyermekvédelmi törvényünknek is van egy nagy szépséghibája, hogy alkotói az uj cimü adózást kikerülendő, annak anyagi esz­közeit az országos betegápolás amúgy is elég­telen alapjából fedezik s a fenti okból most már az alap a kettős nagy feladatra elégtelen. A gyermekvédelmi törvény alapján min­den közsegélyre szoruló kisded avagy serdülő életfentartási szükségleteit 7 éves korig az államtól, 7—15 évig pedig az illetékességi köz­ségektől nyeri. Azonban mindannyian az illeté­kes gyermekmenhelyek igazgatóságának főfel­ügyelete alatt állanak s ily módon ezen inté­zetekben egy állandó tartalékotthont, azok veze­tőiben pedig sorsukkal szeretettel foglalkozó gyámolókat bírnak. A szerencsésen megalapozott társadalmi alkotásoknak azon előnyük is megvan, hogy azok helyes fejlesztése is, mondhatni, önmagá­ból nő ki. Így van ez a gyermekvédelmi tör­vénynyel, melyet az 1908. évi XXXVI. t.-c., az uj büntető novella bölcsen kiegészített, mely a 15 évet be nem töltött bűnös gyermekek bün­tetését a gondos javító neveléssel cseréli fel. Ha mindezekhez, a többi társadalmi hason­intézményektől eltekintve, hozzáves­szük az Országos Gyermekvédő Liga — s csak a nem­rég megalakult Gyermek-Szanatóriumi Egyesü­let feladatait — megnyugvással láthatjuk, hogy a gyermekek védelme Magyarországon azon uton halad, melyen rövid pár év alatt betöltve fogjuk látni az igazi, a jogosult szocializmus azon követelményét, hogy az élet fentartására szükséges feltételekben országunkban szűköl­ködő gyermek vagy serdülő csak elvétve leend. 2. A vagyontalan betegek és szülőnők közsegélyben való ellátására teljesen kielégítő törvényes intézményekkel bírunk. A vagyon­talan szülőnők akár a közkórházakban, avagy az összes szülőházakban (3 orvosi szülészeti klinika, átlag 20 bábaképezdei klinika, 18 gyer­­mekmenhelyi szülőosztály) kényelmes díjtalan ellátásban részesülnek nemcsak a lebetegedés és gyermekágy, hanem a terhesség utolsó pár hetére is. A vagyontalanok nagy része azonban a nyilvános szülőházakat kikerülve, igen gyak­ran szívesebben marad szegényes otthonában, nélkülözve tisztaságot, kényelmet, rendes ápo­lást. A szülőnő érdekében nagy horderejű hala­dást jelent az a törvénycikk, mely a körorvosi és bábakérdést rendezte. Ezen törvén­nyel ma már odáig juthatunk, hogy minden községnek lehet okleveles bábája, mert 160 korona a leg­kisebb, nagyobb községekben pedig 300—350­­ állami fizetés van megállapítva. Ha nem is sok az összeg, de mindenesetre egy nagy javu­lás az eddig volt állapothoz képest. Az otthon­­jokban lebetegedett vagyontalan szülőnők köz­segélyezése kérdésénél szükség volna még gondoskodni a gyermekágyi idő előtt, alatt és utáni segélyezéséről. E segélyezésnek a betegsegélyző pénztárak keretében kellene megoldást lelni, — szükséges volna továbbá fejleszteni az úgynevezett bölcsődei feladatokat, t. i. a kenyérkereső anya távolléte idejére léte­sített gyermekgondozó helyiségekkel. Ily helyi­ségeket nagy gyárvállalatok maguk létesítenek, hol azonban ilyenek nincsenek, ott az alábbiak­ban részletezendő „Közös otthon“ keretében kell ennek is helyt adni. A vagyontalan betegek ellátása kórházak­ban ma már többé-kevésbbé kielégítő. A köz­kórházak ma már a legtöbb helyi s tudomány mai állásához mért segélyt nyújtanak betegeik­nek. A közkórházi viszonyok az utóbbi 20 év óta igen kedvezően fejlődtek s ezen irány halad ma is folyton előre — miért is a bete­gek ellátása is hova-tova kényelmesebb és jobbá válik. Nem így van azonban a vagyon­talanok otthoni ellátása! Közegészségi tör­vényeink értelmében a vagyontalan beteg díj­talan orvosszerre és orvosra tarthat igényt — a valóságban azonban ez igen hiányosan van végrehajtva,­­ de a­mi ennél is fontosabb, hogy a vagyontalan betegnek szerény otthoná­ban csak a legritkább esetben van ápolása, a­miben egyébként gyakran a vagyonos beteg is hiányt érez. E tekintetben utánzásra méltó mó­don szervezve vannak az izraeliták, kiknél a betegek ápolására különös gond van fordítva. Ezen hiányok a balesetbiztosító és beteg­segélyző intézmény szélesebb keretben való fejlesztése által volna rendezendő — még­pe­dig oly módon, hogy a betegek a tápdíjak mellett, a­hol szükség van reá, betegápolót is kaphassanak a pénztár terhére. A közsegélyre szoruló betegek kórházi ápolásánál a javításra várnak még a követ­kező hiányok: 1. A gümőkóros betegek elkülöní­­téséről még nincs kellően gondoskodva. 2. A heveny fertőző betegek elkülönített gyógykeze­lésénél is még igen sok javítani való van. 3. Az elmebetegeknek átlag 2/5-öd része még ma is nélkülözi a szakszerű kezelést, mert nincs hova elhelyezni. 4. A kórházakból kijött köz­segélyre szoruló még keresetképtelen üdülők részére államunkban még egyátalában nincs gondoskodva üdülő­helyekről, ez okból azok vagy a szükségesnél tovább részesülnek a költ­séges kórházi ellátásban, vagy pedig a vagyon­talan üdülő sorsára hagyatva, nélkülözésekre van kárhoztatva. A három első hiányokon a közkórházi intézetek fejlesztése által, úgy hiszem, rövid 20—30 év alatt segítve leend. A 4-ik pont alatt foglalt szükségről azonban külön kell gondoskodni. E tekintetben az alábbiakban tárgyalandó általános betegsegélyző-pénztári intézmény ke­retében keresem én a helyes megoldást. Míg ezen nagyobb szabású szociális in­tézmény létesíttetnék, addig a családi otthont nélkülöző kórházi üdülőknek is a „közös ott­honiban kell helyet adni. Lapunk mai száma 4 oldal. Március 15-iki ünnepek. Ungvár város hazafias közönsége ez idén is nagy lelkesedéssel ünnepelte meg a 48-iki nagy nap évfordulóját. A polgárság és az egyetemi ifjúság már napokkal ezelőtt felhívta a közönséget, hogy a kat lobogózzák fel és az ablakokat világítsák ki. háza­A közönség a felhívásnak nagyrészben eleget is tett. A polgárság és egyetemi ifjúság fáklyás­menete. Az ünnep előestéjén a menet a városházáról indult el a fellobogózott és fényárban úszó utcákon. Lányi Gyula zenekarával az élén, hatalmas lobogók alatt és rengeteg fáklyától övezett, impozáns menet az első állomást a Fehér­ Hajónál tartotta, melynek erkélyéről Vidor Marci szavalta el nagy hatással ez alkalomra irt költeményét. Utána dr. Nagy József szolgabiró be­szélt. Hévvel előadott­­ beszédében arra a következte­tésre jutott, hogy ha Európában annyi kis nemzet a saját erejéből boldogul, ennek a 20 milliónyi nagy nem­zetnek is okvetlenül kell, hogy helye legyen. A menet, mely útközben egyre nőtt, innen a me­gyeházához vonul. Ott Budai István szavalta a „Talpra magyar“-t. A szónoki szerepet pedig Kelecsényi Zoltán töltötte be szép beszédben. A villanyfényben úszó színház ablakából Fehér Ignác szavalta el a „Riadót.“ A beszédet Rejtő Alfréd ügyvédjelölt mondotta, kinek hatalmas orgánuma igen szépen érvényesült. Rámutatott a nemzetnek a 48-iki egyesülésére, a­mely eredményt termett. A menet még a Kossuth Lajos-térre vonult, hol hazafias dalok, a Himnusz és a Szózat eléneklése után a legnagyobb rendben eloszlott. A diákság fáklyásmenete. A kir. kath. főgimnázium tanulói szintén rendez­tek fáklyásmenetet. A diákok lelkesen szavaltak, éne­keltek és beszédet mondtak. Szavalattal vagy beszéd­del szerepeltek: Szathmáry, Burger, Manajló Pál, Mauks Aladár, Schvarcz Mór, Lehoczky, Szopek Béla, Roth Vilmos, Schvarcz Gyula, Roth Dezső, Schvarcz Vilmos, Gottlieb, Halmos Dezső, Árvay, Burger D., Lusztig Ernő, Weinberger Elemér és Groszmann Zoltán tanulók. Hazafias összejövetel. A polgárság fáklyásmenete utána a Herz-féle vendéglőben mintegy 130 terítékű bankett volt. A nagy számban megjelent iparos polgárságon kívül csaknem teljes számban részt vett a fiatal ügyvédi kar és az egyetemi ifjúság. Beszéltek Egry Ferenc, Vidor Marci, Milcsik Mihály, Minay István, dr. Nagy Jó­zsef, Schulz Kelemen és dr. Mocsáry Miklós. Az önk. tűzoltó testület március idusát akként ünnepelte meg, hogy részt vett a főgimnáziumi ifjúság hazafias felvonulásában. Fák­lyás­ menet után a tűzoltóság a laktanyában összejött­ Az összejövetelen hazafias beszédet mondottak Mar­­kovszky Sándor, Sükösd István, Mérő Vilmos, Budai István, Blázsik Mátyás és Juszkó János. Istentiszteletek. Március 15-én a r. kath. templomban, a g. kath. székesegyházban és a ref. templomban ünnepi isten­tiszteleteket tartottak. A r. kath. templomban megjelent több hivatal képviselője. A misét dr. Fibiger Sándor vallástanár szolgáltatta. A mise végén lelkesen éne­kelte a közönség a Himnuszt. — A ref. templomban Komjáthy Gábor lelkész szép imádságot mondott. Az áll. polgári leányiskolában. Az áll. polgári leányiskola ünnepe d. e. 9 óra­kor kezdődött. Nagy közönség vett részt a hazafias ünnepen, a melyen az alkalmi beszédet Deák Gyula igazgató mondta. Lovich Mariska, Sajó Ilona, Braun Lina, Pavlik Gizella, Takács Mária és Weinberger Anna növendékek szépen szavaltak. Az énekkar lel­kesítő darabokat adott elő. Az állam­i agyagipari szakiskola ünnepe. Ez az iskola is i. e. 9 órakor rendezte ünnepét, melynek műsora volt: 1. Himnusz. Énekelte az ifjú­ság. 2. Ünnepi beszéd. Mondta Uhlyár József IV. éves növendék. 3. Nemzeti dal. Szavalta Tanaszovits

Next