Katolikus gimnázium, Ungvár, 1871
A tornázás fontossága középtanodáinkban. Czélom, ezen értekezésemmel az okszerűen kezelt tornázást mint testet, lelket egyaránt fejlesztő és erősítő intézményt megismertetni; továbbá, megsemmisítvén azon rémképét, melyet a szülők mindannyiszor maguk előtt képzelnek, valahányszor gyermekeik a tornázásra köteleztetek, nemzetünknél a tornázásnak mennél nagyobb népszerűséget szerezni. Megkezdem munkámat e kérdésre való felelettel: mi a tornázás ? A tornázás okszerűen megállapított rendszere mindennemű testgyakorlatoknak, melyek a testnek arányos kifejlődést, erősséget, ügyességet és edzést nyújtanak, az állandó egészség fentartását eszközük s közvetve a léleknek épséget, elevenséget s határozottságot kölcsönöznek. Magas kormányunk Európa többi államainak példáját követve középtanodáinkba szintén behozta a tornázást, s azt minden éptestű tanulóra kötelezővé tette. Ezen üdvös intézkedésére őt az ókor legműveltebb népének történetéből merített abbeli meggyőződése vezérelte, mely hatalmasnak állítja a görög népet mindaddig, míg a tornázást szorgalommal űzte, s bukottnak akkor, mikor azt elhanyagolta. Napjainkban is meggyőződhetünk a tornázás fontosságáról, ha szemügyre veszszük az éjszaki németek legközelebbi vívmányait, kiknél a tornázás már meghonosodott. Bölcsen gondolkodott magyar kormányunk, midőn a tornázást minden középtanodában kötelezett tantárgygyá rendeli, átviszi az elemi iskolákba és torna-tanítókat képeztet. Magasztalni kell ebbeli törekvését, melylyel érvényesíteni akarja a tornázás fontos célját, melyet Jahn a német tornázás alapítója, a szó teljes értelmében a derék férfiú, eme szavaival ismertet: „az emberi művelődésben elveszett arányt helyreállítani, az egyoldalú szellemi miveltséggel a valódi testi ügyességet párosítani, a túlfinomodást, a visszanyert férfiassággal ellensúlyozni, az egész embert átkarolva kiképezni, reiden mindkét arkrésze fejlődésnek indult.“ Vagy Spiesz: „a tornázásnál arra kell törekedni, hogy testerejét kiki szabadon gyakorolhassa, mely ápolás nélkül a szellemi erőkhöz hasonlólag meddő birtok marad. A tornázásnak az a célja hogy a test minden egyes tagja működési rendeltetése szerint művészileg gyakoroltassák s hogy az egész test aránylagosan kiképeztetve a lélek uralma alatt álljon. Azonban minden tornaiskola legyen mindenekelőtt a rend és figyelem iskolája, a tetterő rendszeres fejlesztője s az önkéntes mozgásnak eszközlője, ■ legyen előiskolája a polgárnak a békében és háborúban őt egyaránt illető kötelmei teljesítésének.“ Magasztos e cél; azért méltán megérdemli, hogy felkaroltassék s kivitelében telhetőleg gyámolitassék. Az állam akkor hatalmas, ha polgárai épek, egészségesek testileg és lelkileg. Ezt eszközölni a nevelés feladata. A nevelés feladata az ifjú nemzedéket a társadalomnak munkálkodásra alkalmas és hasznos tagjaivá képezni. Az ember test- és lélekből, vagy más szóval: szervezet- és ennek vezetőjéből állván, s ismervén a viszonyt, mely lelkünk és testünk között létezik, nemkü-