Unitárius Egyház, 1921 (14. évfolyam, 1-8. szám)
1921-01-15 / 1. szám
2 (•v: 1921 január 15. UNITÁRIUS EGYHÁZ. országa létesítésén fáradó Egyházak is önállóan, sajátos kultúrájukkal munkálkodjanak: minden erejével azon lesz, hogy az Egyházakat ne gátolja, hanem segítse hivatásuk teljesítésében. Minden kulturáltam ezt teszi, ezt kell, hogy tegye. Egyházunk e két év alatt sok megpróbáltatáson ment keresztül s ennek tulajdonítható az is, hogy befelé, szervezetileg sem igen épülhetett, mert pl. az idén megtartott népes főtanácsi gyűlésről is csak azzal a gondolattal távoztak a legtöbben, hogy alapos reformok jobb időkre hagyandók. A megpróbáltatások közepette volt egy nagy örömünk is, amire az unitárizmus határtalan büszkeséggel kell, hogy tekintsen. Ez angol és amerikai hittestvéreinknek baráti érzése, jóakarata és segítsége volt. Mégis csak az unitárizmus szülte a háború után a legnagyobb és legkeresztényibb testvéri szeretetet abban a tényben, hogy anyagi és szellemi segítséget nyújtottak nekünk messze, hatalmas országokban élő kultúrmunkás testvéreink. Egyfelől a megpróbáltatások, másfelől a megértés, szeretés és segítés idejében érkeztünk el az 1921-ik esztendő küszöbére. A halhatatlanoknak egy egész örök élet áll rendelkezésükre s nincs miért idegesen kapkodva ide és oda, türelmetlen reménytelenséggel méltatlankodjunk. Isten segített eddig is s Ő fog segíteni ezután is, ha tényleg az ő országát akarjuk és fogjuk építeni. A szeretet hatalma nagy leszen s a jóakarat mindeneket le fog győzni, mig az elnyomás, gyűlölség és háborúskodás csak rokonfajtáit váltja ki az emberekben. Mi semmi esetre nem fogunk elveszni, ha becsületes munkával intézményeinket a haladás törvényének megfelelően állítjuk be s azon leszünk, hogy a tökéletesedés fogalmának hódolva, fejlesszük a magyar unitárius egyházat, mely más testvér amerikai és angol egyházakkal föltétlenül hatalmas világtényezővé fogja kinőni magát a kultúra és művelődés irányításában. Mindent azért kell tennünk, hogy általában szeretett egyházunk hivatása magaslatán álljon s azért óhajtjuk úgy megszervezni intézményeiben, törvényeiben, hogy megközelítse a tökély eszméjét. Ezért lapunk azon fog munkálkodni az 1921 évben is, hogy belső embereink hivatásukat teljesíthessék s e munkában mind lennt, mind fennt méltóképen értékelhessenek s lassanként elnyerjék Egyházunk egészében azt a megillető helyet és megbecsülést, miután ők maguk is kulturmunkásokká váltak, melyet be kell tölteniük akkor, ha kötelességeiket teljesítik. A múlt évfolyam utolsó számai már jelezték e törekvést s ezután még közelebbről kifejtjük álláspontunkat Azon tudattal üdvözlöm olvasóinkat és munkásainkat, hogy egymást megértve, sokat fogunk elérni; egyházunk vezetőségének és egyházközségeink híveinek pedig azon óhajomat fejezem ki, hogy a magyar unitárius Egyház nemes munkájában ne a féltékenykedés és ne a nemtörődömség vezesse egyiket a másikat, hanem fogjunk össze mindannyian és az unitárizmust fejlesszük azzá a világtársadalmi tényezővé, amellyé idegen testvéreink is fejleszteni akarják a szeretet és haladás eszközeivel. Boldog, munkás és sikeres új évet én szeretett Egyházam, neked és minden igaz hívednek! Szerkesztő: Unitárius világ! A múltban benne volt a jelen s a jelen méhében hordozza a jövendőt. A világ élete folytonos haladás, mert az életnek törvénye az, hogy annak állandóan gyarapodnia kell. Az élet a fejletlentől a fejlett, a szervezetlentől a szervezett, az alantastól a magasabb, az egyszerűtől az összetett, a véletlenszerűtől a törvényszerű, az oktalantól az okos, a kegyetlentől a szerető, az igazságtalantól