Unitárius Egyház, 1933 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1933-01-15 / 1. szám
ELTHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. KIADJA A SZÉKELYKERESZTÚRI UNITÁRIUS LELKÉSZKOR. A lelkészkar megbízásából szerkeszti: ÜTŐ LAJOS székelykeresztúri unitárius lelkész. Meeteleuik minden hó 15.-én. — Előfizetési óra egy évre 100 leu. Kéziratok a szerkeszti és az előfizetési dijak Péter Sándor ny. uniárius lelkész pénztárnok címére küldendők: Cristur, Jud. Odorheiu 1933. Az Uj év elindult. Korhadt és friss ácsolású kopjafák erdején át jött. Minden kopjafa tövén egy év nyugszik. Egy hosszú kínos év! Be kis helyre zsugorodott össze, az emlékezet zöld mohos hantja alá- Még csak nem is örökzöld borítja hátát. Minden kopjafa tövén egy év szenvedése pihen én pihennek a szenvedések ,' ' a nem teljesített ígéretek is. A fájdalmak okai: az elszenvedett bántódások, az elkeseredések okai, a lelketlen kizsákmányolások, a föllázadt lelkek panaszai és szemrehányásai most mind ott pihennek egy számozott kopjafa alatt. Lelkek suhannak, fecskeszárnyakon lelkek csapongnak az újonnan érkező új év körül. A jobb jövőre várók bús lelkei. Delejes szemükkel a jövő ködébe kémlelnek reménytelenül. És már itt az új év. Repedt ajtó hasadékán át pillant be a falu parokhiájába. Az Úr bátortalan szolgáján már nincs mit látnia. Azon már csak a hivatás égető „Nessus inge“ maradt. A múlt év mindent felőrölt: jobb jövő reményét, vagyont, családi boldogságot, már csak a boldogabb múlt emlékei, a csontok maradtak meg. Kipárolgástól sűrű levegőben kit pillant meg, emberpalánták sűrű raja között? Arcán a rángás, hangján rezgés mitől maradt? „Sisyfus követ" évek óta már, ki gördíti folyton hiába ? Az oktató az! Az élő mártír. Az örök pelikán, aki lelkének legnemesebb falatjait áldozza minden nap a jövő nemzedékért föl s jutalma ... a jövőbe vetett hit s azt is önmaga termelte ki, mert már titkon sem tud sorsa ellen lázadni. Két kis tehénnel fázva, rongyosan döcög a kisgazda fagyos göröngyökön. Ígért már az idő jó termést, Ígért a hatalom adóapasztást, Ígért már a sors neki nyugodt öreg kort. Mind csak ígéret, áltatás, csalódás. Az új év látja. Arca rideg. Méhében hogy mit rejt, késői fagyot, korai telet, aszályt, árvizet, féregpusztítást, hadat, háborút, dögvészt, vagy gyönyört, ködös légből nem sugárzik ki. Harangszó, zsoltár, ima az Úrhoz és ezer csalódás ezer sorscsapás után is egy avíg: „kezd t, újra!“ „Szánts, vess törd az ugart!“ Az új év itt van! Lát sorban mindent, amit áttül hagyott az Ó év reá s ő nem ígér semmit, csak sorstragédiát. Testvér! Magad vagy sorsod ostorhegyese Phaeton szekerét úgy irányítsd, hogy az új év kerekei ne keresztezzék sorsod útjait. A szeretet országa, mely felé sietsz, messze van még. Ez az új év még nem hozta el azt. Hosszú út vezet még odáig. És ez az út a megnem értés súlyos köveivel van teledobálva. Ez az út a könyörtelen kizsákmányolás vámpírjai között halad. Ez az út a lebecsülés és megszégyenítés alagútjain vezet végig. Ez az út csak azoknak könnyű, akik küzdenek, akik vakon bíznak a szeretet országának eljövetelében, akiknek lelkéből forrik a hit s hitük vezeti akaratukat. Testvér! a szeretet útban van! Ne csüggedj! Testvér! az Úr benned él! Higgy! Nos.