Unitárius Egyház, 1937 (30. évfolyam, 1-10. szám)
1937-03-15 / 1. szám
1937. márc. 15. UNITÁRIUS EGYHÁZ. 3. A nevelés egészségügyi kérdései. Az uj nemzedék mai nevelése, sok tekintetben keresi az utakat és lehetőségeket abból a célból hogy erkölcsileg, értelmileg és egészségügyi szempontból egyaránt minél jobb, emberi mérvadás szerint minél tökéletesebb, tudásban gazdag erkölcsi jellemeket neveljen a jövő társadalmának. E kijelentésnél azonban önkénytelenül jut eszébe nemcsak a nevelőnek, hanem minden gondolkodó főnek az a nagyszerű, régi latin közmondás, hogy: „Mens sana in corpore sano“Mert valóban: erkölcs és tudomány csak egészséges, ép testben találhat termékeny talajra. Hány, fájdalmasnál fájdalmasabb eset bizonyítja az emberiség fejlődésének történetében, hogy a máskülönben kiváló értelem, a testi gyengeségből származó lelki rosszindulat rabjává lett. Márpedig ha valaha, úgy ma igazán szükségünk van, különösen nekünk unitáriusoknak arra, hogyha számszerűit nem is sokan, de testi és lelki minőség szempontjából meg tudjuk állani helyünket az élet harcának sokszor bizony igazságtalan részeiben is. „ Egy tény: nekünk nincs szükségünk csenevész, testileg gyenge nemzedékre, hiszen ennek természetes eredménye a lelki rugékonyság hiánya. Nekünk életerős, az életet szerető, lelkesedni és dolgozni tudó nemzedék kell. Ennek alapfeltétele pedig kétségtelenül az ifjú testi egészsége. Tudatában lévén ennek, igyekeznek a nevelés irányítói minél több súlyt fektetni az ifjúság egészségügyi nevelésére, ezért vezetnek be újabb és újabb intézkedéseket és intézményeket, hogy minél alkalmasabbá tegyék a testet a lélek és értelem művelésére. Ennek eddig tudott, vagy nem tudott, de kétségtelenül egyik nagy akadálya volt az ifjúság fogazatának gyengesége és betegsége. Erről meggyőződvén a hozzáértők, lett a fogkezelés olyan probléma, mely mindinkább foglalkoztatja ma már minden kulturállam nevelésügyének vezetőit. Ez érthető is, mert a fogszó a legelterjedtebb népbetegséggé vált, ami ellen küzdeni az iskola-fogorvosi intézmény bizonyult a legalkalmasabbnak. Iskola-fogorvosi intézetek a nyugati államokban jó három évtizede el vannak terjedve, legmodernebb a működésüket egységesen irányító svéd iskolatörvény, mely szerint még a tanyai elemi iskolás tanulók fogai is rendszeresen és kötelezően kezeltetnek. Németországban alakultak az első intézetek és a többi nyugati kulturállamokban is ma már ott tartanak, hogy az ifjúság százezreinek fogazatáról gondskodnak. Célja ezen intézeteknek az, hogy egy iskola-fogorvosi intézmény keretébe tartozó minden egyes tanuló egészséges, állandó fogazattal és a fogápolást megszokva kerüljön ki az iskolából. Hogy ezt a célt elérhessék arra kellett törekedni, hogy rövid ideig tartó, kicsiny energiát igénylő beavatkozással állandó és tartós eredményt lehessen elérni. Ezt pedig csakis az u. n. tervszerű fogkezeléssel lehet elérni, ahol a tanuló nem akkor kerül kezelés alá, mikor már több ülést igényel az erősen tönkrement fog kezelése, hanem a legfelületesebb fogszó esetén pár perces beavatkozással elejét lehet venni a későbbi nagyobb bajnak. Találtatott már olyan megoldás is a fogorvosi intézmény beszervezésére, hogy az iskolák saját kórházukban állítottak be fogorvosi rendelőt fix fizetésű orvossal s a diákok oda járnak kezelésre. Természetesen nem ez az egyetlen megoldás, mert hiszen egyes államokban számos külön fogorvosi intézetet létesítettek, ahol sok tízezer tanulónak gondoskodnak fogkezeléséről. A munkamenete az, hogy az igazgatóság által kiállított névsorok alapján iskolai év elején fogorvosi vizsgálatot tartanak osztályonként, minden egyes tanulót megvizsgálva. Akiknél a legcsekélyebb romlás van, azok az év folyamán kezelés alá kerülnek úgy, hogy év végéig mindenkinek a fogazata rendbe jöjjön. Az elvégzett munkáról a nyomtatványok alapján napi, heti, félévi és évi kimutatást készítenek. Megvizsgáltuk főgimnáziumunk és gazdasági iskolánk tanulóinak fogait és egyetlen egy sem volt, akinek romlott, vagy javított foga ne lett volna, de vannak 10—16 rossz foggal biró tanulók is, akik már enni sem tudnak. Összesen a két iskola 219 tanulója közül 6 volt, akinek a fogai megcsináltatva, rendben voltak. Átlagban 6 rossz fog jut egy tanulóra. Az a szomorú, hogy éppen a rágó zápfogak romlanak először és innen feltartóztathatatlanul megy egyik fogról a másikra a betegség, míg végre egyetlen fog sem marad épen. Ez a szomorú sors vár minden tanulóra, ha valamit nem teszünk. Itt van együttes munkára szükségünk: a szülők, a tantestületek és az orvos részéről! De tehetünk-e ellene valamit és ha igen mit?! Nagyon könnyen tehetünk, hiszen csak át kel