Unitárius Egyház, 1937 (30. évfolyam, 1-10. szám)

1937-03-15 / 1. szám

1937. márc. 15. UNITÁRIUS EGYHÁZ. 3. A nevelés egészségügyi kérdései. Az uj nemzedék mai nevelése, sok tekintetben keresi az utakat és lehetőségeket abból a célból hogy erkölcsileg, értelmileg és egészségügyi szem­pontból egyaránt minél jobb, emberi mérv­adás szerint minél tökéletesebb, tudásban gazdag erkölcsi jellemeket neveljen a jövő társa­dalmának. E kijelentésnél azonban önkénytelenül jut eszébe nemcsak a nevelőnek, hanem minden gondolkodó főnek az a nagyszerű, régi latin köz­mondás, hogy: „Mens sana in corpore sano“­­Mert valóban: erkölcs és tudomány csak egész­­­séges, ép testben találhat termékeny talajra. Hány, fájdalmasnál fájdalmasabb eset bizonyítja az em­beriség fejlődésének történetében, hogy a máskü­lönben kiváló értelem, a testi gyengeségből szár­mazó lelki rosszindulat rabjává lett. Már­pedig ha valaha, úgy ma igazán szüksé­günk van, különösen nekünk unitáriusoknak arra, hogyha számszerűit nem is sokan, de testi és lelki minőség szempontjából meg tudjuk állani helyünket az élet harcának sokszor bizony igaz­ságtalan részeiben is. „ Egy tény: nekünk nincs szükségünk csenevész, testileg gyenge nemzedékre, hiszen ennek termé­szetes eredménye a lelki rugékonyság hiánya. Nekünk életerős, az életet szerető, lelkesedni és dolgozni tudó nemzedék kell. Ennek alapfeltétele pedig kétségtelenül az ifjú testi egészsége. Tuda­tában lévén ennek, igyekeznek a nevelés irá­nyítói minél több súlyt fektetni az ifjúság egészségügyi nevelésére, ezért vezetnek be újabb és újabb intézkedéseket és intézményeket, hogy minél alkalmasabbá tegyék a testet a lélek és értelem művelésére. Ennek eddig tudott, vagy nem tudott, de kétségtelenül egyik nagy akadálya volt az ifjúság fogazatának gyengesége és betegsége. Erről meggyőződvén a hozzáértők, lett a fogkezelés olyan probléma, mely mindin­kább foglalkoztatja ma már minden kultur­állam nevelésügyének vezetőit. Ez érthető is, mert a fogszó a legelterjedtebb népbetegséggé vált, ami ellen küzdeni az iskola-fogorvosi intézmény bi­zonyult a legalkalmasabbnak. Iskola-fogorvosi intézetek a nyugati államokban jó három évtizede el vannak terjedve, legmoder­nebb a működésüket egységesen irányító svéd iskolatörvény, mely szerint még a tanyai elemi iskolás tanulók fogai is rendszeresen és kötelező­en kezeltetnek. Németországban alakultak az első intézetek és a többi nyugati kulturállamokban is ma már ott tartanak, hogy az ifjúság százezrei­nek fogazatáról gondskodnak. Célja ezen intéze­teknek az, hogy egy iskola-fogorvosi intézmény keretébe tartozó minden egyes tanuló egészséges, állandó fogazattal és a fogápolást megszokva ke­rüljön ki az iskolából. Hogy ezt a célt elérhessék arra kellett törekedni, hogy rövid ideig tartó, ki­csiny energiát igénylő beavatkozással állandó és tartós eredményt lehessen elérni. Ezt pedig csakis az u. n. tervszerű fogkezeléssel lehet elérni, ahol a tanuló nem akkor kerül kezelés alá, mikor már több ülést igényel az erősen tönkrement fog ke­zelése, hanem a legfelületesebb fogszó esetén pár perces beavatkozással elejét lehet venni a ké­sőbbi nagyobb bajnak. Találtatott már olyan megoldás is a fogorvosi intézmény beszervezésére, hogy az iskolák saját kórházukban állítottak be fogorvosi rendelőt fix fizetésű orvossal s a diákok oda járnak kezelés­re. Természetesen nem ez az egyetlen megoldás, mert hiszen egyes államokban számos külön fog­orvosi intézetet létesítettek, ahol sok tízezer ta­nulónak gondoskodnak fogkezeléséről. A munkamenete az, hogy az igazgatóság által kiállított névsorok alapján iskolai év elején fogor­vosi vizsgálatot tartanak osztályonként, minden egyes tanulót megvizsgálva. Akiknél a legcse­kélyebb romlás van, azok az év folyamán kezelés alá kerülnek úgy, hogy év végéig mindenkinek a fogazata rendbe jöjjön. Az elvégzett munkáról a nyomtatványok alapján napi, heti, félévi és évi kimutatást készítenek. Megvizsgáltuk főgimnáziumunk és gazdasági iskolánk tanulóinak fogait és egyetlen egy sem volt, akinek romlott, vagy javított foga ne lett volna, de vannak 10—16 rossz foggal biró tanulók is, akik már enni sem tudnak. Összesen a két iskola 219 tanulója közül 6 volt, akinek a fogai megcsináltatva, rendben voltak. Átlagban 6 rossz fog jut egy tanulóra. Az a szomorú, hogy éppen a rágó zápfogak romlanak először és in­nen feltartóztathatatlanul megy egyik fogról a má­sikra a betegség, míg végre egyetlen fog sem marad épen. Ez a szomorú sors vár minden ta­nulóra, ha valamit nem teszünk. Itt van együttes munkára szükségünk: a szülők, a tantestületek és az orvos részéről! De tehetünk-e ellene valamit és ha igen mit?! Nagyon könnyen tehetünk, hiszen csak át kel

Next