Unitárius Egyház, 1941 (34. évfolyam, 1-4. szám)
1941-09-01 / 1. szám
XXXIV. évf. Székelyudvarhely, 1941 szeptember 1.1. szám. UNITÁRIUS EGYHÁZ EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP Megjelenik minden hó 1-én. Előfizetési ára egy évre 5 Pengő Kéziratok a szerkesztő és az előfizetési dijak Ürmössy Gyula unitárius lelkész - pénztárnok címére küldendők: F i a t f a l v a, u. p. Székelykeresztur, Udvarhely vármegye. Kiadja: A SZÉKELYKERESZTURI UNITÁRIUS LELKÉSZKÖR Felelős szerkesztő és kiadó: MAROSI MÁRTON székelyszentmihélyi unitárius lelkész SZÉKELYKERESZTURKÖRI Ima a bécsi döntés évfordulóján. Megremegő szívvel térünk vissza e csodálatos nap emlékén a múltakhoz Uram ! Fogadd e napon lelkünk legbuzgóbb imáját Mégegyszer fölsir keblünkben a kínzó rabság fájdalma, de e fájdalmat elnémítja e nap jutalma szenvedéseinkért. Akkor még nem ismertük a kezet, amely lesújtott s most, amikor ugyanaz a kéz emelt fel, tudjuk Uram, hogy a Te kezed volt. Ez a kéz nyújtson nekünk segítséget ahhoz, hogy megtalált életünk áldozatos megtartására legyünk mind, mind az idők hősei. Ámen. Cuius regio, eius religio. Az „Unitárius Egyház“ hosszas hallgatás után az előírt cím alatt ismét megjelenik. A címváltozás azért történt, mert az engedély iránti kérésünkre az alábbi leirat érkezett: „Egyben közlöm, hogy „Unitárius Egyház“ címmel a lapengedély nem lesz kiadható, tehát kérelmében olyan új lapcímet jelöljön meg, amelyből a lap helyi jellege kétségtelenül kiderül. (Pl.: Székelykereszturközi Unitárius Egyház stb). Ez utasításnak tettünk eleget, mikor a megszokott cím helyett ez új címet választottuk. Ennek közlését szükségesnek láttam, mert esetleg félreértést idézhet fel a helyi jelleg feltüntetése, aminek a fennti okon kívül semmi más jelentése nincs. E lap a régi irányvonalban marad és közóhajra indul útjára Valahányszor — ha rövid időre is — elnémult, vagy eredeti hivatásától eltérően szólott, a közvélemény óhaja mindig visszaállította arra a mezőre, amelyen egyedül töltheti be hivatásos szerepkörét. Hosszas hallgatásának most magyarázata van. Szerkesztőnk, ki nagy készséggel és rátermettséggel végezte munkakörét, az új határokon túl maradt s helyébe a lap élére a lelkészkar bizalma engem állított. Eváltozással járó ügyek rendezése időt igényelt s igy hallgatásra voltunk szorítva. Azalatt sorsdöntő események zajlottak le egyházunk életében. Az ünnepi hangulat, a nagy események tisztelete a kritikai hangnak hallgatást parancsol. Egyházunk kormányrúdját két kimagasló vezérférfi ragadta meg, akik iránt különösen az áraszt bizalmat, hogy akik ismerték eddigi működésüket, nem tágítottak mellőlük. A Főpásztor ajkáról kiemeljük az elhangzott első jelszót: „E pillanattól kezdve egyek vagyunk*, örömmel és megnyugvással csatlakozunk e jelmondathoz és kihangsúlyozzuk a régi latin közmondást: „Cuius regio, eius religio“. Épen ennek érdekében azonban rá kell mutassunk bizonyos körülményekre. Kétségtelen, hogy a kisebbségi sorsban egyházunk folyama új medret ásott. Azzal a sokat emlegetett medgyesi gátszakítással indult új medrén történelmi kényszerrel. Mi, akik nem voltunk ott a gátszakításnál, ösztönszerűleg éreztük meg, hogy az új irányhoz való csatlakozás létkérdés és semmi kétségünk sem maradt aziránt, hogyha tovább tart a sors