Unitárius Élet, 1970 (24. évfolyam, 1-4. szám)
1970-07-01 / 3. szám
egy magasabbrendű hitet és egy biztosítottabb szabadságot tudott nyújtani mint pl. első királyunk, az ilyen történelmi és általános emberi értékítéletünk meghatározása szerint számunkra is „Szent István”! Ezt már csak azért is ki kell hangsúlyoznunk, mert ezzel is szeretnénk rámutatni arra a számunkra fontos feladatra, hogy régi fogalmakat minden partikuláris, azaz „felekezeti” érdektől függetlenül új tartalommal kell megtöltenünk. Soha sem szabad engednünk, hogy bárki is bizonyos fogalmakat, eszményeket, igazságokat pusztán a saját múltja számára konzerváljon és egy konzervatív hitnek, világnézetnek és vallásnak elemévé merevítsen, hanem elsősorban nekünk, akik négy évszázadon át a haladás és a fejlődés szolgálatában állottunk és állunk, legyen kötelességünk régi eszméket is új tartalommal tölteni meg, így kapcsolhatjuk össze a haladás és a fejlődés útját járó életünket a múltnak minden valódi igazságával, valódi értékével és szépségével, és így válik lehetővé egész népünk számára, hogy a múlt is azt a jelent szolgálja, amely egy boldogabb jövendő útját építi. Szent István király születésének ezredik évfordulóján, amely egybeesett Alkotmányunk ünnepével, és az új kenyér ünnepe is, egy jövőjét, egy alapvetően megváltozott feltételű új világban, őszinte örömmel ünneplő nép gyermekeként boldogan szemléltük a Citadella várfalai mögül az égre robbanó tűzijáték milliárdnyi csillagait és a falakról lehulló görögtüzet, amely nagyszerűen szimbolizálta, hogy egy népnek forradalmi szelleme és haladó hagyományokat tisztelő történelmi öntudata görögtüzes csillagszóróvá ártalmatlanítja az egykori várát a reakciónak, amely azért épült, hogy éppen ezt a forradalmi szellemet és új akarását népünknek tartsa féken. Ma azonban a hegytetőn ott áll egy felszabadult nép szabadságát hirdető fennséges szobor alakja és kissé lejjebb szinte talapzatként egy másik szoboralak, a Gellért püspöké, aki magasra tartott keresztjével egy évezred előtti eleink nagy sorsfordulójának és forradalmi átalakulásának szimbólumát emeli magasba, amelyre ráépül az a jelen és jövendő, melynek diadalmas pálmaágát ragyogták be „Szent” István király ünnepén egy boldogabb jövendőjét építő nép szívében lángra gyúlt ünnepi fények Az őszi hálaadás ünnepére magunkkal visszük egy ezredéves múltnak szent örökségét és áldott hagyományait, hogy egy évezreddel ezelőtt megismert jézusi hitünknek erejével segítsük megformálni azt a jobb világot és igazabb emberi életet, amelynek boldog részese legyen a mi magyar népünk és nemzetünk is a világ népeinek nagy közösségében! Az úr asztalának egy falatnyi kenyere és Istenországa közösségének kelyhéből egy kártya az élet korának erősítse hitünket, rendíthetetlenül bizalmunkat, hogy munkánkat a léleknek, az igazságnak, a szépségnek, a szeretetnek és a szabadságnak egy igaz Istene áldja meg. R. Filep Imre h. püspök 3 UNITÁRIUS ÉLET EMLÉKEZÉS Édesapám — Bartók Béla, — 20 éve halott, (Most már 25 éve. Szerk.) hazájától távol halt meg és sem halálát, sem temetését nem láttam, ezért ma is úgy él emlékezetemben, mintha ima is közöttünk élne. , Az emberek igazi egyénisége leginkább családjuk körében látszik meg, részben saját gyermekkorukban, részben önállóvá válásuk után és erről szeretnék néhány visszaemlékezést közölni. Apám édesapját igen korán elvesztette és ettől kezdve kis húgával együtt kenyérkereső édesanyjával és ennek háztartást vezető nővérével élt olyan példás családi együttlétben, amelyre való gyakori visszaemlékezéseik valamennyiünkre nagy hatást tettek és útmutatást adtak saját életünk berendezésére. Apám ebből a polgári környezetből kinőtt és a század eleji különböző művészi, politikai, egészségügyi, pedagógiai és egyéb eszméket teljes erővel tanulmányozni kezdte és családja körében is igyekezett a helyesnek tartott irányzatokat érvényesíteni. Nem köznapi értelemben volt vallásos, nem unitáriusnak született és ezt a maga választotta vallást azért vette fel, mert itt látta leginkább megvalósíthatónak a szabad gondolkozást és annak összeegyeztetését a humanista embereszménnyel. A természetet és a természettudományokat nagyon szerette, a csillagászat és a „nagy mindenség” igen érdekelte, kiválóan ismerte a csillagképeket és ezeket szívesen magyarázta csillagos estéken. A természet tökéletességét más megnyilvánulásaiban is csodálta, gyűjtött növényeket, rovarokat és ásványokat, azokat rendszerezte, de igyekezett időt szakítani az Állatkert meglátogatására és főleg a természetjárásra, ahol kisebb kirándulásokon kívül törékeny testalkatától nem várható komoly hegyi túrákon is részt vett. Gyűjtő és kiránduló útjaira lehetőleg családtagjaival ment és itt állandó érdekes és nem fárasztó magyarázataival annyira fel tudta kelteni érdeklődésünket, hogy a földrajz és a természetrajz ma is a legkedvesebb érdeklődési körömhöz tartozik, bár más szakmát választottam. Természetszeretetének megfelelően szerette az egyszerű embereket és a gyerekeket, az utóbbiak nevelését mindennél fontosabbnak tartotta és zenei téren sok zenepedagógiai művel igyekezett ezt az elvét megvalósítani. Saját gyermekeinek nevelésénél az volt a véleménye, hogy a gyerek önálló egyéniség, akit nem erőszakkal, hanem elsősorban jó példával és állandó megfelelő érdeklődés felkeltésével kell nevelni. Egészségügyi téren fontosnak tartotta a rendszeres testnevelést, a nap és levegőkúrát, a mértékletes, higénikus és korszerű étkezést, a kevés vagy semmi húsevést és szeszes italt, a vitamindús ételeket. Már egészen kis koromban képeskönyvek között művészi reprodukciók képeit adta a kezembe, így azokat később tanulmányaim során már ismerősként üdvözöltem; ifjúsági olvasmányaimnál felhívta figyelmemet arra, hogy térképen kísérjem az eseményeket; külföldi hangversenykörútjairól mindig képekkel megrakodva jött haza és részletesen elmondta az ott látottakat, így a világot már korán megismertem. Mindkét fiát barátjának tekintette és ennek megfelelően elvárta tőlünk a megfelelő magatartást. Abból az elvből kiindulva, hogy magunknak tanulunk, nem kérdezett ki leckét és nem járt érdeklődni a tanárokhoz, de örömmel vette tudomásul, ha jó bizonyítványunk volt és érdeklődött az iskolai események iránt. Hogy nem mentünk zenei pályára, azt természetesnek vette, de szívesen igénybe vette kisebb segítségünket népdalrendezési vagy egyéb ügyekben. Hihetetlen szorgalma és munkabírása mellett is csak kevés időt tudott szakítani, hogy önfeledten tudjon családi körében foglalatoskodni, de ha mégis sikerült, akkor nagyon jó kedvűen kapcsolódott be társasjátékokba, labdázásba, vagy egyéb hasonlóba. A családot mindennél fontosabbnak tartotta, a családi ünnepekről sohasem feledkezett meg; édesanyját a rendszeres látogatásokon kívül születésnapján mindig különös figyelemmel köszöntötte fel és a legnagyobb elfoglaltsága mellett is — ha távol voltunk egymástól —, pontosan és részletesen hosszú levélben emlékezett meg születésem napjáról. Utolsó levelét is 1941-ben ebből az alkalomból írta, a háború — melyet annyira gyűlölt és a halál — melyet annyira szeretett volna későbbre tolni, a továbbiakban megakadályozta. Bartók Béla Világszerte most vannak a megemlékezések Bartók Béla halála 25-ik évfordulójáról. Egyházunk is az ősz folyamán készül megünnepelni nagy fiának emlékét. Újra közöljük Bartók Béla halála 20-ik évfordulójára fia által írt emlékezést, mely annak idején az Unitárius Életben megjelent.)