Unitárius Élet, 2002 (56. évfolyam, 1-6. szám)
2002-05-01 / 3. szám
Füzesgyarmat és Gyula Tavaszi indulásunk nemzeti életünk sorsfordulója napján, április 21-én, a hagyományossá vált gyermekistentisztelettel vette kezdetét. Ez alkalommal a „szertartást” Ruha Krisztina és Sipos Tündi hittanosok vezették. Felemelő élmény volt hallgatni a fiatalok bizonyságtételét. A szeretetvendégség is szép eredményt hozott nemcsak a felnőtteknek, hanem a gyermekeknek is. A választások eredménye megerősített abban a hitünkben, hogy mindig fel kell legyünk készülve mindenféle változásra, mert csak egy van örök változatlan életünkben, a mindenható Isten. Az elkövetkezendőkben még nagyobb öszszefogásra lesz szükségünk egyházközségi életünkben, hogy az elkezdett munkákat folytatni tudjuk. Egyházunkban még hangsúlyozottabb kell legyen ez az összefogás, hiszen olyan világ erői jöttek vissza (Egyházunkban is!), amelynek az egyházias, vallásosnemzeti életforma nem volt és nem is lesz erős oldala. Nekünk pedig nagyon vigyáznunk kell arra, hogy Unitárius Egyházunk mindjárt félévezredes történelme folyamán nemzeti és dávidferenci volt mindig, és az is kell maradjon. Május elhozta örök gyermeki életünk drága alkalmait, amikor Isten után a legjobban szeretőkre gondolhattunk, őket ünnepelhettük, az Anyák Napját. Május első vasárnapján szép, lélekemelő ünnepséggel köszöntöttük őket megtelt templomunkban. Gyermekek, hittanosok és kisebbek ,valamint felnőttek, meghatottan adták elő verseiket, énekeiket, és nyújtották át a köszönet virágait. Ugyanazon a napon, délután folytatódott a megható ünneplés a Nyugdíjasok Klubjában. Május 9-én Nyugdíjas Klubunk dalárdájával együtt Gyomaendrődön vettünk részt egy nagyszabású anyákat köszöntő rendezvényen. Ott is minden arról szólt, hogy az igazi édesanyai szeretet és jóság válthatja meg ezt a világot, és ennek az erőnek továbbadói a hűséges és hálás gyermekek lehetnek. Pünkösd felé haladva Áldozócsütörtökön ünnepi harangozás volt, hiszen olyan kihalt ez az emléknap ezen a tájon, hogy a reformátusok még harangszóval sem emlékeztetik a híveket erre az alkalomra. Öröm is érte kis közösségünket, hiszen akkor kaptuk meg a felépítendő lelkészi lakás tervdokumentumainak jóváhagyását az illetékes Építésügyi Szakhatóságtól. Kétségek között tápláljuk a végrehajtási, megvalósítási álmainkat, mert beadott pályázatunkra még nem kaptunk semmiféle választ, és ahogy a híradásokból tudni lehet, a Széchenyi Terv el fog vérezni az új tézis, antitézis, szintézis eszméi közt! Pünkösd szombatján délután Vásárosnaményben voltunk ünnepi istentiszteletet tartani. Az úrvacsoraosztásos istentisztelet élménye mellett szívet-lelket melengető volt a két felnőtt és egy kisgyerek keresztelője. Egyre jobban népesedik ez a szórványközösség, amelynek többnyire roma tagjai mind inkább tudomásul veszik, hogy nem elég csak őket szervezni egyházi, vallásos közösségbe, nekik is szerveződniük kell, igényelniük kell a szertartásokat, és meg kell teremteniük fokozatosan a gyülekezetté formálódás anyagi feltételeit is. Pünkösd első napja mozgalmas ünnep volt itthon és szórványunkban. Az ünnepi istentisztelet szokatlanul népes volt. Ez alkalommal kereszteltük meg Zalkai Attila és neje, az elmúlt év tavaszán nálunk esküdt fiatal család gyermekét, aki a keresztségben a Jázmin Alexa nevet kapta. Minden megkeresztelten legyen Isten áldása. Adjon nekik boldog életet, hozzátartozóiknak sok-sok örömet. Ugyanazon a napon fél kettőkor vártak a hívek az Idősek Otthonában. A megszokott áhítattal folyt az istentisztelet, és fogadták a kiszolgált úrvacsorát. Mindig nagy élmény az Otthon lakóival ünnepelni. Mindössze egy unitárius van köztük, de két tanítványnyi ünnepelni vágyó jelenik meg szertartásainkon. Délután fél négykor már Gyulán voltunk, szórványgyülekezetünk központjában. A kis csapat, többnyire ugyanazok, a megszokott élményben osztozott. Itt kell megjegyezzük, hogy Kispálné R. Etelka szórványgondnokasszony eredményes utánajárása folytán erre az esztendőre is sikerült meghosszabbítani az imateremnek használt helyiségnek a bérleti jogát. Csak legyünk, akik használjuk is! Ünnep második napját is megültük Füzesgyarmaton, nagyon gyér érdeklődéssel. Június 6-án meglátogatta egyházközségünket az országos Tourinform 15 tagú küldöttsége. Céljuk az, hogy bevegyék ezt az egyházközséget, annak templomát a meglátogatandó turisztikai érdekességek közé, mint az Alföld egyetlen unitárius (Észak-Alföld) gyülekezete és temploma. Közel egyórás előadásban ismertettem az unitarizmus történetét, hitelveit, egyházközségünk történelmét, és válaszoltam a feltett kérdésekre. Megemlítettem, hogy Hódmezővásárhelyen is van egy gyönyörű unitárius templom, azt is érdemes felkeresni, meglátogatni. Júniusban tartottuk az évzáró gyermek-istentiszteletet, amelyen a „szertartást” Hegyesi Barbara és Kovács Nelli hittanosok végezték. Lélekemelő volt az istentiszteleti alkalom, akárcsak az azt követő tombolázásos szeretetvendégség. Ezzel a hittanos tanév befejeződött, csak a konfirmálásra való készülődés folytatódik és természetesen a templomlátogatás. Ez alkalommal osztottuk ki 12 hittanosnak a megérdemelt jutalmat (Unitárius Alapítványunktól - reméljük - utólag meg fogjuk kapni!) a hűséges templomlátogatásért, a hittanórás oktatáson való részvételért és az azokon való tevékeny közreműködésért, tanulásért. Terveinket, álmainkat az elkövetkezendőkben a nyári, nagy ünnepre való készülésünk határozza meg. Közben, június végén, Gyáni Endréné gondnokasszonyunk két dédunokáját foguk megkeresztelni. Az előző beszámolónk óta elveszítettük Szilágyi László 54 éves és Kispálné Poroszlai Magdolna 36 éves testvéreinket. Fájdalmas és tragikus távozásuk okozta veszteségeikben a hozzátartozókat erősítse a jó Isten, adjon vigasztalást, az eltávozottaknak csendes pihenést. Egyházközségünk 100 éves évfordulójának megünneplésére vonatkozó tudnivalókat kérjük, szíveskedjenek elolvasni az erről szóló beszámolónkban. B. L. UNITÁRIUS ÉLET 21