Unitárius Élet, 2002 (56. évfolyam, 1-6. szám)

2002-05-01 / 3. szám

Füzesgyarmat és Gyula Tavaszi indulásunk nemzeti életünk sorsfordu­lója napján, április 21-én, a hagyományossá vált gyermekistentisztelettel vette kezdetét. Ez alka­lommal a „szertartást” Ruha Krisztina és Sipos Tündi hittanosok vezették. Felemelő élmény volt hallgatni a fiatalok bizonyságtételét. A szeretet­­vendégség is szép eredményt hozott nemcsak a fel­nőtteknek, hanem a gyermekeknek is. A választások eredménye megerősített abban a hitünkben, hogy mindig fel kell legyünk készülve mindenféle változásra, mert csak egy van örök vál­tozatlan életünkben, a mindenható Isten. Az elkö­vetkezendőkben még nagyobb öszszefogásra lesz szükségünk egyházközségi életünkben, hogy az el­kezdett munkákat folytatni tudjuk. Egyházunk­ban még hangsúlyozottabb kell legyen ez az össze­fogás, hiszen olyan világ erői jöttek vissza (Egyhá­zunkban is!), amelynek az egyházias, vallásos­nemzeti életforma nem volt és nem is lesz erős ol­dala. Nekünk pedig nagyon vigyáznunk kell arra, hogy Unitárius Egyházunk mindjárt félévezredes történelme folyamán nemzeti és dávidferenci volt mindig, és az is kell maradjon. Május elhozta örök gyermeki életünk drága al­kalmait, amikor Isten után a legjobban szeretőkre gondolhattunk, őket ünnepelhettük, az Anyák Napját. Május első vasárnapján szép, lélekemelő ünnepséggel köszöntöttük őket megtelt templo­munkban. Gyermekek, hittanosok és kisebbek ,va­lamint felnőttek, meghatottan adták elő verseiket, énekeiket, és nyújtották át a köszönet virágait. Ugyanazon a napon, délután folytatódott a megha­tó ünneplés a Nyugdíjasok Klubjában. Május 9-én Nyugdíjas Klubunk dalárdájával együtt Gyoma­­endrődön vettünk részt egy nagyszabású anyákat köszöntő rendezvényen. Ott is minden arról szólt, hogy az igazi édesanyai szeretet és jóság válthatja meg ezt a világot, és ennek az erőnek továbbadói a hűséges és hálás gyermekek lehetnek. Pünkösd felé haladva Áldozócsütörtökön ünnepi harangozás volt, hiszen olyan kihalt ez az emlék­nap ezen a tájon, hogy a reformátusok még ha­rangszóval sem emlékeztetik a híveket erre az al­kalomra. Öröm is érte kis közösségünket, hiszen akkor kaptuk meg a felépítendő lelkészi lakás tervdokumentumainak jóváhagyását az illetékes Építésügyi Szakhatóságtól. Kétségek között táp­láljuk a végrehajtási, megvalósítási álmainkat, mert beadott pályázatunkra még nem kaptunk semmiféle választ, és ahogy a híradásokból tudni lehet, a Széchenyi Terv el fog vérezni az új tézis, antitézis, szintézis eszméi közt! Pünkösd szombat­ján délután Vásárosnaményben voltunk ünnepi is­tentiszteletet tartani. Az úrvacsoraosztásos isten­­tisztelet élménye mellett szívet-lelket melengető volt a két felnőtt és egy kisgyerek keresztelője. Egyre jobban népesedik ez a szórványközösség, amelynek többnyire roma tagjai mind inkább tu­domásul veszik, hogy nem elég csak őket szervezni egyházi, vallásos közösségbe, nekik is szerveződni­ük kell, igényelniük kell a szertartásokat, és meg kell teremteniük fokozatosan a gyülekezetté for­málódás anyagi feltételeit is. Pünkösd első napja mozgalmas ünnep volt itthon és szórványunkban. Az ünnepi istentisztelet szokatlanul népes volt. Ez alkalommal kereszteltük meg Zalkai Attila és ne­je, az elmúlt év tavaszán nálunk esküdt fiatal csa­lád gyermekét, aki a keresztségben a Jázmin Ale­xa nevet kapta. Minden megkeresztelten legyen Isten áldása. Adjon nekik boldog életet, hozzátar­tozóiknak sok-sok örömet. Ugyanazon a napon fél kettőkor vártak a hívek az Idősek Otthonában. A megszokott áhítattal folyt az istentisztelet, és fo­gadták a kiszolgált úrvacsorát. Mindig nagy él­mény az Otthon lakóival ünnepelni. Mindössze egy unitárius van köztük, de két tanítványnyi ünne­pelni vágyó jelenik meg szertartásainkon. Délután fél négykor már Gyulán voltunk, szórványgyüleke­zetünk központjában. A kis csapat, többnyire ugyanazok, a megszokott élményben osztozott. Itt kell megjegyezzük, hogy Kispálné R. Etelka szórványgondnokasszony eredményes utánajárása folytán erre az esztendőre is sikerült meghosszab­bítani az imateremnek használt helyiségnek a bér­leti jogát. Csak legyünk, akik használjuk is! Ünnep második napját is megültük Füzes­gyarmaton, nagyon gyér érdeklődéssel. Június 6-án meglátogatta egyházközségünket az országos Tourinform 15 tagú küldöttsége. Céljuk az, hogy bevegyék ezt az egyházközséget, annak templomát a meglátogatandó turisztikai érdekességek közé, mint az Alföld egyetlen unitárius (Észak-Alföld) gyülekezete és temploma. Közel egyórás előadás­ban ismertettem az unitarizmus történetét, hitel­veit, egyházközségünk történelmét, és válaszoltam a feltett kérdésekre. Megemlítettem, hogy Hódme­zővásárhelyen is van egy gyönyörű unitárius templom, azt is érdemes felkeresni, meglátogatni. Júniusban tartottuk az évzáró gyermek-isten­tiszteletet, amelyen a „szertartást” Hegyesi Barba­ra és Kovács Nelli hittanosok végezték. Lélekeme­lő volt az istentiszteleti alkalom, akárcsak az azt követő tombolázásos szeretetvendégség. Ezzel a hittanos tanév befejeződött, csak a konfirmálásra való készülődés folytatódik és természetesen a templomlátogatás. Ez alkalommal osztottuk ki 12 hittanosnak a megérdemelt jutalmat (Unitárius Alapítványunktól - reméljük - utólag meg fogjuk kapni!) a hűséges templomlátogatásért, a hittan­órás oktatáson való részvételért és az azokon való tevékeny közreműködésért, tanulásért. Terveinket, álmainkat az elkövetkezendőkben a nyári, nagy ünnepre való készülésünk határozza meg. Közben, június végén, Gyáni Endréné gond­nokasszonyunk két dédunokáját foguk megkeresz­telni. Az előző beszámolónk óta elveszítettük Szi­lágyi László 54 éves és Kispálné Poroszlai Magdol­na 36 éves testvéreinket. Fájdalmas és tragikus távozásuk okozta veszteségeikben a hozzátartozó­kat erősítse a jó Isten, adjon vigasztalást, az eltá­vozottaknak csendes pihenést. Egyházközségünk 100 éves évfordulójának meg­ünneplésére vonatkozó tudnivalókat kérjük, szí­veskedjenek elolvasni az erről szóló beszámolónk­ban. B. L. UNITÁRIUS ÉLET 21

Next