Unitárius Élet, 2011 (65. évfolyam, 1-6. szám)

2011-01-01 / 1. szám

N­em volt könnyű ez a tél senki számára. Megviselte egészségünket, megviselte anyagi körülményeinket. A hatalmas hőmérsékleti különbségek, ingadozások még a legedzettebb szervezetet is próbára tették. A nagy hide­gek és a borongós, sötét napok vitték a gázmérőket és vil­lanyórákat előre rendesen. Kis közösségünk így is, ilyen helyzetben is a hagyományosan, a körülményekre nem fi­gyelő életét élte. A fővárosi újévi szolgálat után, január 2-án mi is megtartottuk itthon az ünnepi istentiszteletet. Beszámoltunk a 2010-es évünk szertartásairól, felolvas­tuk az aranykönyvi bejegyzéseket. Egyben meghívtuk a gyülekezet tagjait a január 16-i számadó közgyűlésre és esedékes választások megtartására. Január 9-én az 1568. január 6-13. között tartott tordai országgyűlés lelkiismereti és vallásszabadság törvényé­nek kihirdetésére emlékeztünk, idézve a korszakalkotó törvényt. Január 12-én Ibrányi Éva alpolgármesterasszony össze­hívta egyeztetésre az egyházak, civilszervezetek és alapít­ványok vezetőit, képviselőit a támogatások és rendezvények megbeszélésére, a rendezvénynaptár elké­szítésére. Mi mindháromban érdekeltek vagyunk. A közgyűlésre való készülés közben kaptuk a kelle­mes hírt, hogy az MTV1 Bencze Márton vezette unitári­us műsora a fiüzesgyarmati fiatalokkal, hittanosokkal készítene adást. A farsangi témából e sorok írója által összeállított erdélyi­ anyaországi anyagból készültünk a január 22-i, budapesti útra és felvételre, amiről külön be­számolót olvashatunk lapunkban. Január 16-án megtartottuk a számadó közgyűlést, aminek határozatait egyhangúan fogadták el a jelenlé­vők. Megköszöntük Barta János eddigi gondnok mun­kásságát, erőt, egészséget kívántunk neki és feleségének. Új gondnok lett Bánsághy Sándor, akinek jó munkát kí­vántunk az elkövetkező évekre. Presbiterek maradtak Varga Andrásné, Barna Lajosné,... folytatás a túloldalon ... Simonné Bagdi Erzsébet, Kovácsné Csák Irma, il­letve presbiterek lettek Kovács Bálint és Kovácsné ÍGY ÉLÜNK ÉS DOLGOZUNK FÜZESGYARMATON, VALAMINT A GYULA ÉS KÖRNYÉKE SZÓRVÁNYGYÜLEKEZETBEN... Unitárius Élet • 13 SOHA TÖBBE! Látjátok? Éjben élünk, mint vakok... S az ezersípú nyár nem orgonáz... Tapintanánk a bársonyos egekbe, Ujjunk hegyéből kiserken a vér, Mint koporsóba, be vagy­unk szegezve... Simogatnánk a sugaras napot... DE... Bebádogoztak minden ablakot!... A rádiók csak üvöltsék rekedten A szabadságot, s az ember jogát. Itt érzi csak befalazott testem A milliókkal Moszkva ostorát. S­záctól Pekingig zúgják a rabok: - Ha nem vigyáztok, az egész világon Bebádogoznak minden ablakot! ... írta Tollas Tibor költő saját, igazi rabságáról, de jel­képesen a Gonosz Birodalomban élő többség (az Egye­sült Államok egyik legnagyobb elnöke, Ronald Reagan nevezte így a kommunista világ zászlóvivőjét, a Szovjet­uniót) és a leigázott, megszállt országok sokmilliónyi ha­szonélvező lakáj népén kívül élő többség szellemi-lelki-fizikai rabságáról. De a történelem Urá­nak, a jó Istennek, még ha nemzedékeknek is kellett iszo­nyatos szenvedéseket átélniük, gondja volt arra, hogy a fák ne nőjenek az égig. Bár még mindig ennek az eszmé­nek is (még volt és van egy néhány ilyen!) fekete fosz­lány-felhői belengik a szabadság kék egét, néha kísértetként bejárja a szabad világot, hisszük, hogy nincs már maradása égen és földön, a történelem szemétdomb­jára kerül. 100 milliónyi áldozatára a túlélők, akik többsé­gükben szintén áldozatok voltak, és leszármazottaik kötelesek emlékezni, hogy soha többé ne tegyen nyomo­rékká népeket, nemzeteket. Minden ilyen alkalommal békévé old sok mindent az emlékezés, szabadon idézve József Attilát, de feledni nem szabad. Ezért is érdemes idézni két nagy elme, gondolkodó, író megfogalmazását. A száműzött, Nobel-díjas Szolzse­­nyicin, aki a kommunizmus bukása után térhetett csak haza, így fogalmaz : „A kommunistáknál kártékonyabb és veszélyesebb embertípust még nem produkált a törté­nelem. Cinizmusuk, szemtelenségük, hataloméhségük, gátlástalanságuk, rombolási hajlamuk, kultúra- és szel­­lemellenességük elképzelhetetlen minden más, normális, azaz nem kommunista ember számára. A kommunista nem ismeri a szégyent, az emberi méltóságot, és fogalma sincs arról, amit a keresztény etika így hív: lelkiismeret. A kommunista eltorzult lélek... egészséges szellemű eu­rópai ember nem lehet kommunista. Nincs olyan vastag bőrt igénylő hazugság, amit egy kommunista szemreb­benés ki nem mondana, ha azt a mozgalom érdeke vagy az elvtársak személyes boldogulása úgy kívánja.” E nagyszerű író egyike volt annak a 20 millió embernek, akik a szovjet Gulágokon érezték meg, tapasztalták meg ez eszmerendszer „felsőbbrendűségét”. De gulágok sokasága volt minden leigázott országban és ott is emberek milliói vesztették életüket, vagy éltek szabadságuktól megfosztottan, embertelen körülmények között. A mi nyomorgatott nemzetünknek nagy szelleme, Márai Sándor, a neves író, aki önkéntes száműzetésben kellett éljen és meghaljon, mert elűzték Moszkvának a szétdarabolt hazában uralkodó, helyi csatlósai. Ő így ír: „A kommunizmus megbukott, minden értelemben. De a kommunistáktól... folytatás a túloldalon

Next