Unitárius Élet, 2011 (65. évfolyam, 1-6. szám)
2011-01-01 / 1. szám
Nem volt könnyű ez a tél senki számára. Megviselte egészségünket, megviselte anyagi körülményeinket. A hatalmas hőmérsékleti különbségek, ingadozások még a legedzettebb szervezetet is próbára tették. A nagy hidegek és a borongós, sötét napok vitték a gázmérőket és villanyórákat előre rendesen. Kis közösségünk így is, ilyen helyzetben is a hagyományosan, a körülményekre nem figyelő életét élte. A fővárosi újévi szolgálat után, január 2-án mi is megtartottuk itthon az ünnepi istentiszteletet. Beszámoltunk a 2010-es évünk szertartásairól, felolvastuk az aranykönyvi bejegyzéseket. Egyben meghívtuk a gyülekezet tagjait a január 16-i számadó közgyűlésre és esedékes választások megtartására. Január 9-én az 1568. január 6-13. között tartott tordai országgyűlés lelkiismereti és vallásszabadság törvényének kihirdetésére emlékeztünk, idézve a korszakalkotó törvényt. Január 12-én Ibrányi Éva alpolgármesterasszony összehívta egyeztetésre az egyházak, civilszervezetek és alapítványok vezetőit, képviselőit a támogatások és rendezvények megbeszélésére, a rendezvénynaptár elkészítésére. Mi mindháromban érdekeltek vagyunk. A közgyűlésre való készülés közben kaptuk a kellemes hírt, hogy az MTV1 Bencze Márton vezette unitárius műsora a fiüzesgyarmati fiatalokkal, hittanosokkal készítene adást. A farsangi témából e sorok írója által összeállított erdélyi anyaországi anyagból készültünk a január 22-i, budapesti útra és felvételre, amiről külön beszámolót olvashatunk lapunkban. Január 16-án megtartottuk a számadó közgyűlést, aminek határozatait egyhangúan fogadták el a jelenlévők. Megköszöntük Barta János eddigi gondnok munkásságát, erőt, egészséget kívántunk neki és feleségének. Új gondnok lett Bánsághy Sándor, akinek jó munkát kívántunk az elkövetkező évekre. Presbiterek maradtak Varga Andrásné, Barna Lajosné,... folytatás a túloldalon ... Simonné Bagdi Erzsébet, Kovácsné Csák Irma, illetve presbiterek lettek Kovács Bálint és Kovácsné ÍGY ÉLÜNK ÉS DOLGOZUNK FÜZESGYARMATON, VALAMINT A GYULA ÉS KÖRNYÉKE SZÓRVÁNYGYÜLEKEZETBEN... Unitárius Élet • 13 SOHA TÖBBE! Látjátok? Éjben élünk, mint vakok... S az ezersípú nyár nem orgonáz... Tapintanánk a bársonyos egekbe, Ujjunk hegyéből kiserken a vér, Mint koporsóba, be vagyunk szegezve... Simogatnánk a sugaras napot... DE... Bebádogoztak minden ablakot!... A rádiók csak üvöltsék rekedten A szabadságot, s az ember jogát. Itt érzi csak befalazott testem A milliókkal Moszkva ostorát. Száctól Pekingig zúgják a rabok: - Ha nem vigyáztok, az egész világon Bebádogoznak minden ablakot! ... írta Tollas Tibor költő saját, igazi rabságáról, de jelképesen a Gonosz Birodalomban élő többség (az Egyesült Államok egyik legnagyobb elnöke, Ronald Reagan nevezte így a kommunista világ zászlóvivőjét, a Szovjetuniót) és a leigázott, megszállt országok sokmilliónyi haszonélvező lakáj népén kívül élő többség szellemi-lelki-fizikai rabságáról. De a történelem Urának, a jó Istennek, még ha nemzedékeknek is kellett iszonyatos szenvedéseket átélniük, gondja volt arra, hogy a fák ne nőjenek az égig. Bár még mindig ennek az eszmének is (még volt és van egy néhány ilyen!) fekete foszlány-felhői belengik a szabadság kék egét, néha kísértetként bejárja a szabad világot, hisszük, hogy nincs már maradása égen és földön, a történelem szemétdombjára kerül. 100 milliónyi áldozatára a túlélők, akik többségükben szintén áldozatok voltak, és leszármazottaik kötelesek emlékezni, hogy soha többé ne tegyen nyomorékká népeket, nemzeteket. Minden ilyen alkalommal békévé old sok mindent az emlékezés, szabadon idézve József Attilát, de feledni nem szabad. Ezért is érdemes idézni két nagy elme, gondolkodó, író megfogalmazását. A száműzött, Nobel-díjas Szolzsenyicin, aki a kommunizmus bukása után térhetett csak haza, így fogalmaz : „A kommunistáknál kártékonyabb és veszélyesebb embertípust még nem produkált a történelem. Cinizmusuk, szemtelenségük, hataloméhségük, gátlástalanságuk, rombolási hajlamuk, kultúra- és szellemellenességük elképzelhetetlen minden más, normális, azaz nem kommunista ember számára. A kommunista nem ismeri a szégyent, az emberi méltóságot, és fogalma sincs arról, amit a keresztény etika így hív: lelkiismeret. A kommunista eltorzult lélek... egészséges szellemű európai ember nem lehet kommunista. Nincs olyan vastag bőrt igénylő hazugság, amit egy kommunista szemrebbenés ki nem mondana, ha azt a mozgalom érdeke vagy az elvtársak személyes boldogulása úgy kívánja.” E nagyszerű író egyike volt annak a 20 millió embernek, akik a szovjet Gulágokon érezték meg, tapasztalták meg ez eszmerendszer „felsőbbrendűségét”. De gulágok sokasága volt minden leigázott országban és ott is emberek milliói vesztették életüket, vagy éltek szabadságuktól megfosztottan, embertelen körülmények között. A mi nyomorgatott nemzetünknek nagy szelleme, Márai Sándor, a neves író, aki önkéntes száműzetésben kellett éljen és meghaljon, mert elűzték Moszkvának a szétdarabolt hazában uralkodó, helyi csatlósai. Ő így ír: „A kommunizmus megbukott, minden értelemben. De a kommunistáktól... folytatás a túloldalon