Univerzum, 1958 (1-12. szám)
1958 / 1. szám - 11. Fogak és agyarak (Tigrisvadászat Burmában)
Burma dzsungeljeiben történt. Az előző napon elejtett vadelefánt teteménél tigrisnyomokat találtam. A tigrisek éjjel jártak itt, jóllaktak elefánthússal, és persze, ma ismét visszatérnek, hogy folytassák a lakmározást. Az elefánt, ez a hatalmas hím, pompás zsákmány volt, de a tigrisek ... Melyik vadászt nem hozná izgalomba az ilyen találkozás lehetősége? Rendszerint beérjük egy tigrissel — itt azonban két tigris járt, nem is olyan régen, mert visszamaradt bűzük még elég erősen érezhető volt. Az elefánt egy csenevész fácskákkal és bokrokkal övezett kis tisztáson feküdt — sehol egy öreg, magas és erős fa, amely alkalmas volna leshelynek. De a tisztástól valami húsz lépésre egy meredek, vadszőlővel benőtt dombot találtunk; itt minden különösebb fáradság nélkül kiástunk egy gödröt, amelyben kényelmesen elfértem. Kísérőim segítettek a leshelyen berendezkednem, majd átadták a puskámat és a teáskulacsot — és eltávoztak. Énekelve, kiabálva, nagy lármával mentek; ennek meg kellett győznie a tigriseket arról, hogy most már senki sem zavarja többé őket. Este majd — a megbeszélés szerint elefántháton visszajönnek értem. Egyedül maradtunk — én és a dzsungel. A dzsungel elragadó volt, és tíz perc sem telt el, máris megélénkült. Vakítóan élénkszínű, pompás páva bújt elő a bokrok közül, és egy, a leshelyem közelében álló fácskára repült. Fülsiketítő rikoltozással futott ki a bozótból és oszlott el az erdőszélen egy gibbon-család, az állatvilág leghírhedtebb, de egyúttal legmulatságosabb csibészei, majd egy varánusz-gyík undorító teste kúszott ki a tisztásra. Kakasok és tyúkok is megjelentek, ilyeneket hazai baromfiudvarainkban nem találhatunk: a dzsungel kakasai és tyúkjai. Egyszóval, nem voltam magamban, és idegeim is rendben voltak, azonban legkülönbözőbb neszeit és zajok hallatszottak állandóan körös-körül és ezek bármely pillanatban materializálódhattak —teljes pompájában megjelenhetett a tigris... Valami tíz lépésre tőlem hirtelen egy szép fácán repült fel, bíborvörös lángként villant fel a nap sugaraiban és elrejtőzött. A dombon, a hátam mögött egy állat horkantott. Ha ez nem leopárd volt, akkor nem tudom, melyik állat tud még így horkantani. A nap és a szél hamarosan eloszlatta a tigrisek éjszakai látogatása után maradt szagot, cicc délután négy órakor a tigrisbűz hirtelen újra érezhetővé vált. Lehetetlen leírni ezt a szagot. Csak azt mondhatom meg, hogy