Univerzum, 1960 (1-12. szám)
1960 / 7. szám - 41. A csillagos ég földi mása
közelében, Nyugat-Frieslandban élt franekeri gyapjúkártoló építette századunk előtt a legnagyobb orreryt vagy kopernikuszi planetáriumot. 1774 körül kezdett dolgozni a készüléken, s az 1781-re teljesen elkészült. A hajtósúllyal működő és inga szabályozta szerkezettölgyfakorongok és fémfogazattal ellátott abroncsok alakjában főleg fogaskerekekből áll. A szerkezetet egy lakószoba kettős mennyezetébe rejtették. A planetárium tehát a megfigyelő feje fölött van. Felnézve a főorrelyre, a megfigyelő pontos relatív helyzetükben, és 1:10*2 távolságskála szerint látja mozogni a bolygók gömbjeit. Mindegyik bolygót egy tengelycsap viszi körbe, amely az alsó mennyezetbe vágott saját, kör alakú és excentrikus hasítékjában mozog. A gömbök a bolygók természetes periódusában keringenek, úgyhogy a Saturnus csaknem 292 év alatt kerüli meg a Napot. A Föld gömbjét a Hold gömbje ■kíséri, havonta egyszer megkerüli a Földet, és közben megfordul a tengelye körül. A Jupiternek négy holdja van, a Saturnust pedig a gyűrűjén kívül négy hold kíséri, de egyiknek sincs független mozgása. Az ekliptikát egy fokbeosztású pánt képviseli. A Saturnus hasítékán kívül rögzítették, és ugyanazzal az excentricitással rendelkezik, mint a Föld pályáját jelző hasíték. A pánttal ellentétesen mozgó mutató ezáltal a Nap látszólagos mozgását jelenti, és a Nap helyzetét mutatja az állatövben. A helyiségben levő ágy fölött számlapok vannak, amelyek a Hold fázisát és hosszúságát jelzik, valamint apogeájának (földtávolának) és felszálló csomójának helyzetét. Más számlapok az évet, napot, órát, valamint a Napkeltének és a Nap nyugtának idejét mutatják. Eisinga mindezt összekapcsolta egy elmés, mozgó csillagtérképpel, amelyen azonnal láthatjuk, mely csillagok vannak Franekerben a megfigyelés idején a horizont fölött. Az állam 1825- ben megvásárolta a planetáriumot, és Eisingát kinevezték a gondnokának. Halála után III. Vilmos király a vámosnak adományozta a házat és a planetáriumot. A szerkezet azóta is működik. A müncheni Német Múzeumban volt az 1920-as évek elején a legnagyobb és a leghatásosabb planetárium. Ezt a jénai Zeiss-gyár építette, Franz Meyer, a Zeiss Művek főmérnöke tervezte. A hat bolygó pályájának megfelelő elliptikus futósínek egy kb. 36 lábátmérőjű és valamivel több mint 9 láb magas henger alakú helyiség mennyezetére vannak szerelve. A bolygókat képviselő gömböket villamos motorok hajtják a futósíneken. Amikor a helyiséget elsötétítik, a megfigyelő a központi Nap fényétől megvilágítva látja a bolygómodelleket, és nemcsak a bolygók mozgását tudja megfigyelni, hanem holdjaikét is, és mindezt abban az időmértékben, amelyben tizenkét perc jelent egy évet. Ráadásul a padlón egy kis emelvény mozog, éspedig úgy, hogy mindiig közvetlenül a Föld gömbje alatt van. Az emelvényhez egy nagy nyílásszögű periszkópot erősítettek, és ha ezt valamelyik bolygóra irányítják, a megfigyelő láthatja annak látszólagos geocentrikus mozgását az állatöv fő csillagaihoz viszonyítva; a csillagokat a helyiség falába helyezett kis lámpák képviselik. Hasonló, de kisebb