Univerzum, 1962 (1-12. szám)
1962 / 11. szám - 69. Az egyenlítői zöld pokol
és a függő s minden irányban kifeszített kötélzetnek olyan kuszaságát hozzák létre, amely ugyanazt a látványt nyújtja, mint egy hajó kötélzete. Karvastagságúak, sőt még ennél vastagabbak is vannak; némelyek fojtogatják az általuk körültekert fát, és azt szorításukkal valóban meg is ölik; a spanyolok ezért adták nekik a Matapolo, vagy a faölő nevet. Megtörténik néha, hogy a fa lábon állva kiszárad, elkorhad és elsorvad, és csak a köréje tekeredett liánok maradnak meg; ezek egy olyan magánosan álló és áttört csavart oszlopot alkotnak, amelyet a művészet nehezen tudna utánozni.” A liánokhoz vezető fejlődésben kétségtelenül olyan növények jelentették az első fejlődési szakaszokat, amelyek formájukat tekintve az általunk ismert függőlegesen és egyenesen növő normális fajoktól alig különböznek. Valóban, amikor megkísérelünk különbséget tenni a liánok között, észrevesszük, hogy bizonyos speciesek csaknem akaratuk ellenére liánok. Kezdetben passzívan viselkednek — látszólag — véletlenül találtak támasztékot. Némely lián beéri azzal, hogy egy fiatal fához fűzze sorsát, és abban a mértékben Brit Guayana fiserdeiben a léggyökerek és a liánok összecsomósodnak, hurkokat , alkotnak a fák között fejleszti szöveteit, amilyen mértékben maga a fa növekszik, így húzódzkodnak fel a magasba. Alig nevezhetők liánoknak azok a vékony cserjék, amelyek egyszerűen valamely szomszéd növényre támaszkodnak. A nagyon vékony szárú iszalag ily módon derékszögben illeszkedő oldalágai segítségével elérheti az erdő boltozatát. Találunk azután olyan specieseket, amelyek már határozottan differenciált kapaszkodó szervekkel, például tüskékkel, tövisekkel vagy horgokkal rendelkeznek. Az az akácféle például, amelyet gyakran találunk a sűrű afrikai erdőségekben, egy vékony lián. Szárát tüskék borítják, tehát mindenbe belekapaszkodik. Ugyanez vonatkozik a kúszópálmákra. Hosszú ostorindáik valóságos kis szigonyokban végződnek. Végül, még mindig ebben a csoportban, bizonyos liánokat „ingerelhetőknek” mondanak: rövid ágféléik vannak. Ezek az ágacskák a legcsekélyebb érintésre körültekerednek az útjaikba akadt száron vagy faágon. De ezek a növények még hordoztatják magukat. Már aktívabbak, klasszikusabban „liánok” a borscserjék, ezek a kis liánok. Parányi kapaszkodógyökerek sokaságával kapaszkodnak a fatörzsbe. A kapaszkodógyökerek olyan tapadószervek, amelyeket a vaníliacserjéknél is megtalálunk... Ezután következnek az „igazi” liánnak mondható növények. Ezeknél maga a szár tekeredik körül a fatörzseken, „futó”liánok, vagy pedig specializálódott kacsokkal rendelkező liánok ezek. Amíg a liánok olyan növényi egyedek, amelyek „kapcsolataik” révén „érkeznek be”, más növényfajoknak pedig csak azt a fáradságot kell venniük maguknak, hogy megszülessenek ezek a más növényekre