Univerzum, 1974 (1-12. szám)
1974 / 11. szám - 212. Az ökológia csodája
illetve a sugárzást kibocsátó anyagot kellett tisztázni. Az oldatból először kémiai úton a foszfor radioaktív 32-es izotópját választották ki, ez a molibdén szennyezőanyagából származott. Azután ugyanezt az oldatot „keresztkérdéseknek” vetették alá, a periódusos rendszer minden oszlopára és sorára vonatkozóan. Az ismeretlen radioaktivitást a niobium, a cirkónium, a rénium, a ruténium, a molibdén izotópjai is okozhatták. Csak miután mindezek részvételét az elektronáramban kizárták, lehetett a 43. elem felfedezéséről beszélni. A munkákban két módszert alkalmaztak; az egyik a kizáró logika módszere, a másik a vegyészek által a keverékek szétválasztására előszeretettel alkalmazott elválás vagy kimosás. Ez utóbbihoz a feltételezett elemet tartalmazó oldatba ennek az elemnek, vagy egy másik, de kémiai tulajdonságaiban hozzá hasonló elemnek a vegyületét juttatják be. Ez a hordozóanyag magával viszi a szükséges atomokat. Ezzel a módszerrel elsősorban a nióbiumot távolították el. Az oldatot bepárolták, a kapott párlatot újból feloldották, de most kálium-hidroxiddal. Egyes elemek a feloldatlan részben maradtak, mások az oldott anyagba mentek át, köztük az ismeretlen aktivitásforrás is. Ekkor káliumnióbátot adtak az oldathoz, amely elvitte a jelen levő radioaktív nióbiumot. A nióbium kimosódott, a radioaktivitás megmaradt. Ugyanilyen módszerrel távolították el a cirkóniumot (ez a frakció egyébként nem volt radioaktív), majd miután az aktivitás az eredetianyagban megmaradt, a molibdént is eltávolították. Az aktivitás változatlanul jellemezte az oldatot. Ezután került sor a legbonyolultabb feladatra: az ismeretlen aktivitást el kell választani a réniumtól, hiszen a molibdénlemezben levő szennyeződés nemcsak foszfor-32-izotóppá, hanem a rénium radioaktív izotópjaivá is átalakulhatott. Ez annál is valószínűbbnek tűnt, mivel egy réniumos vizsgálat során éppen a réniumvegyület vitte magával az ismeretlen aktivitást az oldatból. Ez még inkább altámasztotta a 43. elemről szóló feltevéseket, mivel már a Noddack házaspár is kimutatta, hogy a 43. elemnek tulajdonságaiban jobban kell hasonlítania a réniuméihoz, mint a mangánéihoz, nem is szólva a többi elemről. Így a réniumtól elválasztani az ismeretlen aktivitást egyet jelentett az új elem felfedezésével. Emilio Segrének és legközelebbi munkatársának, Carlo Perriernek ezt sikerült megoldani. Először is megállapították, hogy közepesen koncentrált (0,4—5 normáloldat) , sósavas oldatokban az ismeretlen aktivitás hordozója kicsapódik, ha az oldaton kén-hidrogént vezetnek át, de egyidejűleg a rénium is kicsapódik. Ha viszont a kicsapatást nagyobb koncentrációjú oldatban (10 normál) végzik, akkor a rénium teljesen kicsapódik az üledékben, az ismeretlen aktivitás hordozója viszont csak részben. A réniumos frakció semmiféle sugárzást nem mutatott. Befejezésül és ellenőrzésképpen Perrier elvégezte még mangánra és ruténiumra is a kizáró elem 19