Univerzum, 1975 (1-12. szám)
1975 / 1. szám - 214. Színes fénykép – sötétkamra nélkül
(Peary ,vagy Cook? Kinek a számlájára írható a XX. század elejének—afffik legnagyobb hőstette, az Északi-sark meghódítása? Rendkívül kemény volt kettőjük párharca, megkeserítette életüket, s máig sem tisztázott teljesen, hogy valóban ki érte el az Északi-sarkot elsőnek.) JU iiigj OUU A *1 iSKlOk pCSwjáTu 1909 decemberében sok ezer levelet adtak fel gyerekek, ezzel a címzéssel : „Tél Apónak, Peary bácsi gondjaira bízva”. Ez a népszavazásszerű levéldömping döntötte el tulajdonképpen a két felfedező között folyó hosszú háborúskodás kimenetelét annak nagyon is kegyetlenné fajult szakaszában. Peary került ki győztesként; még a gyermekek szemében is ő volt Tél Apó jó barátja, hiszen nyilván találkozott vele 1909. április 6-án, amikor eljutott az Északi-sarkra. Cook legyőzetve menekült el hazájából, megtört, megvetett csalóként, pedig nemrég még bálványozta a közönség. Cook ugyanis azt állította, hogy már 1908. április 21-én elérte az Északi-sarkot, vagyis 12 hónappal Peary előtt. Több éven át dúlt az Északi-sark meghódítója címért a küzdelem. Ki volt első felfedezője? — Pedig az Északi-sark valójában nem más, mint földrajzilag meghatározott „matematikai” pont a jégmezőkön. De e vitában a tudomány nem sokat számított. Robert Edward Peary (1856—1920) és Frederic Cook (1865 —1940) inkább sportemberek, s az Északi-sark szenvedélyes vadászai, mintsem tudósok. Felfedező útjaikból megfogható hasznot húznak, mert aVilághír segíti őket, komoly anyagi támogatáshoz jutnak, előadássorozatokat tartanak. Cikkeiket, bestsellerré váló könyveiket jól fizetik. Jól ismerték egymást. Ha Cook nincs oldalán, Pisroravítván elveszti fél lábát, viszont ha Cook nem olvassa egy szép napon Peary hirdetését, melyben „északisarki expedícióhoz orvost keres”, sohasem jutott volna el a jégmezőkre. A tömegek szemében az eszményi felfedező megszemélyesítője, Peary, a sarkkutató, hat láb magas, csupa izom, arca barázdált, álla erős. Farkasmosolyú óriás, csak úgy sugárzik belőle az önbizalom és az erő. Gyermekkora óta él benne a vágy: világhírűnek lenni. 1885-ben a tengerészet mérnöke, ekkor Grönlandról olvas egy könyvet. Íme a villámcsapás! Megvan a színpad, ahol nevét megcsillogtathatja: a sarkvidék. A tengerészettől háromhavi szabadságot kap, és elindul egy expedícióra, amely szerény eredményekkel végződik ugyan, de mégis ez adja kezébe a fonalat, amelybe minden erejével belekapaszkodik: előadásainak, beszédeinek témáját. Ez a fonal vezet a hírnévhez. Többé el sem engedi: cikkeket ír, a közönséghez fordul, és főképpen gazdag, adakozó kedvű tudományos társaságok előtt fejti ki elképzeléseit egy kutatóexpedícióról, amely megválaszolná a kérdést: sziget-e Grönland, vagy pedig a szárazföld része? Dinamizmusa, remek külseje, rábeszélőképessége megteszi a magáét. Komolyan veszik. Három tudományos társaság ajánlja fel anyagi támogatását, és Peary, aki ismét hosz-