Univerzum, 1978 (1-12. szám)
1978 / 9. szám - 258. Az ördög ölebe
— Az önök pénzében, amellyel önök mérik az aranyat, nincsen lélek. A lényeg az, hogy az európai számítási rendszer az afrikaiak számára érthetetlen értékekre alapozódott: az európaiak a maguk árujáért igyekeztek csak tiszta aranyat kapni, míg a helyi árukért pénzt kínáltak. Ráadásul, kiderült, hogy az aranypénzek nem voltak tiszta aranyból, az ezüstpénzek pedig alacsony próbájúak voltak. A rézpénzek értékét a helyi lakosság képtelen volt megérteni. Egészen természetes, hogy a fizetésnek ilyen rendszere nem tudott tekintélyt kivívni, és a bennszülöttek megtagadták az európai pénzek elfogadását. És azokban az esetekben, amikor ezek az érmék mégis birtokukba kerültek, gyorsan átalakultak ékszerekké. A súlyokkal való hagyományos elszámolási rendszer közel állt az afrikaiakhoz, és érthető volt mindenki számára.. A törzsközi és törzsön belüli viszonyok mindig nagyon bonyolultak voltak, mivel számos vallási, jogi, házassági és más ősi tradíciókra alapozódtak. Az egyik törzs például adót fizetett azért, hogy áthaladhasson valamely idegen területen. A háborúk idején a szövetséges törzsek meghatározott összeget adtak közös költségekre. A különféle áldozások a legkülönbözőbb okokból igen elterjedtek voltak. Akár polgári vagy vallási ünnep, a főnök halála vagy új főnök kiválasztása mindig áldozással járt. Az erkölcsi normák megsértéséért, például gyilkosságokért, növekedtek a büntetések, sajátos váltságdíjat fizettek a hadifoglyokért, a rabszolgák kiváltásáért stb. De az elszámolások minden esetben közvetlenül aranyhomokban történtek, s ehhez mindig és mindenkor speciális súlyfigurák adták meg a mértéket. Az alantik mintegy lelket öntöttek az aranyhomokba. Ilyenformán, az arany „áthaladva” a goduejtiken, élővé lett, és minden alkalommal új alakot öltött. Az arany homok bekapcsolódott a szétbonthatatlan és mindent egyesítő nemzeti kultúra körébe. Megnézegettem a mester golduejtiit, és ő megmagyarázta őket. Helyesebben, úgy „olvasta” őket, ahogyan mi a könyvet olvassuk. Az ember a szájában a pipával és a fején a kishordóval. A súly tartalma rendkívül ironikus, mivelhogy mindenki tudja, azt a közmondást példázza, ami szerint: „Ha puskaport viszel, okosabban teszed, ha nem dohányzol.” Másként megfogalmazva, ne légy olyan buta, mint ez az ember, és ne zúdíts magadra szükségtelen veszélyt. Igaz, van, aki más magyarázatot ad rá, olyasfélét, mint az orosz közmondás: „száz szónak is egy a vége”. A füvesember — a népi orvos —