Univerzum, 1979 (1-12. szám)
1979 / 1. szám - 262. Állatkölykök iskolában
íjon tudta-e Nagy Károly császár, amikor kötelezővé tette az iskolába járást, hogy ezzel az állatvilág egyik legstabilisabb intézményét vezette be az emberek világába, illetve tette általánosan intézményessé? A gyermek tanítása, életre nevelése az emberiség addigi fejlődése során is megvolt, legfeljebb családi, nemzetiségi, törzsi keretekben. Nagy Károly azonban aligha tudta, hogy az állatok is járnak iskolába, sőt sokan kortársaink közül is meglepődnek ezen az állításon. Pedig igaz, iskoláznak az állatkölykök is. Tanulásuk folyamán — akár a gyermek életében — egymást követik a tanórák, a pihenési tízpercek vagy a büntetések. Az állatvilágban az oktatás, úgy tűnik, szorosan kapcsolódik az evolúció eredményeihez: minél fejlettebb fajhoz tartozik, annál hosszabb az állat kölyökkora. Minél nagyobb mértékben függ a kifejlett egyedektől, annál több ismeretet kell elsajátítania. Az utódnevelést minden állatfaj a maga saját módján hajtja végre. A kisállat nevelése a lehető legrendszerezettebb megszületésétől az elválasztásig, majd a süldőkortól kifejlett korának eléréséig gondosan szabályozva követik egymást a nevelés szakaszai. A másik állat tiszteletben tartása, a társas együttélés törvényeinek betartása, a szertartásos szokások önmagukban mind nem lennének elégségesek, ha nem találnának termékeny talajra a kölyökben, azaz utánzóképességre, figyelemre, néha találékonyságra, röviden a tanulás motivációira. Az iskolázás előkészíti a jövőt, és igen előrelátóan folyik, legyen célja a leg- 3