Univerzum, 1986 (1-12. szám)

1986 / 2. szám - 347. A kalasok

Egy érdekes szóváltás során, amelybe Koko egyik asszisztensemmel, Cindy Duggannal ke­veredett, fenyegetésként használta ezt a jelet. Cindy Koko ebédjét készítette, de lassan tálal­ta ki. Koko erre a következő jelzéssel reagált: „Aligátor haragszik, rossz lány.” („Alligator chase lip.” A lip jel Koko egyéni jele a lányra vagy az asszonyra.) A meglepett Cindy kérde­zi: „Aligátor?” - Mire Koko mutatja: „Aligá­tor, tehát gyorsan csinálni.” És Koko a tálra mutatott. Cindy elgondolkodott, majd elne­vette magát - mert Koko láthatóan szóbeli fenyegetéshez folyamodott azért, hogy az éle­lem odaadását siettesse. Kokónak ezen hüllőktől való irracionális félelmét úgy használtam ki, hogy az utánfutó azon részeibe, ahová nem akartam, hogy be­menjen, játékaligátorokat helyeztem. Az ava­tatlan látogató könnyen azt hihetné ezek lát­tán, hogy valami obskúrus vallásos szekta szentélyébe tévedt. Emlékezés eseményekre és érzelmekre Az emberi nyelv legfőbb jellegzetessége az a képesség, hogy a kommunikáció során időben és térben távoli dolgokról is tud beszámolni. Azt is vizsgáltuk, hogy az állatoknak is meg­van-e ez a képességük, ezért azt is figyeltük, hogy a jelbeszédet vajon csak saját világa dol­gainak megnevezésére használja-e, vagy képes úgy összeállítani mondatokat, hogy azok újra­alkossanak egy bizonyos eseményt. Tudja-e a jelképeket olyan eseményekre alkalmazni, amelyek időben korábban vagy később tör­téntek meg? Koko és én tanulságos beszélgetést folytat­tunk egy harapásos incidensről. Az esemény után három nap elteltével keresztkérdésekkel faggattam: Én: - Mit csináltál Pennyvel? Koko: - Harapni. (Amikor a harapás meg­történt, Koko karmolásnak nevezte.) Én: - Beismered? Koko: - Sajnálni harapás, karmolás. (Ekkor megmutattam Kokónak a kezemen a harapás nyomát, amely valóban inkább csak karmolásnak látszott.) - Rossz harapni - mutatta Koko. Én: - Miért harapni? Koko: - Mert dühös. Én: - Miért dühös? Koko: - Nem tudni. Piknik közben a következő beszélgetés folyik hármuk között. Penny: „Michael akarsz?". Michael: „Enni". Koko: „Ne". Penny így értelmezi Koko jelét: „Ne neki, nekem add!" A két gorilla féltékeny egymásra, akár a gyerekek, és irigykedik is, ha a másik előbb kap valamit. Ilyenkor összeverekednek Békés pillanatok: Koko a hátán fekszik és mancsával ezt mutatja: „vakarni". Michael megvakarja Michael mintha kézcsókra nyújtaná kezét Kokónak, ami a szabadon élő gorillánál az alázat jele. Koko megcsókolja kezét. 10 év múlva Michael eléri a 200 kg tömeget. Penny azt reméli, hogy a két állat akkor majd párosodni fog

Next