Univerzum, 1987 (1-12. szám)
1987 / 1. szám - 358. Az udvarló víztaposó
A vékonycsőrű víztaposó (Phalaropus lobatus) hímje költi ki a tojásokat és védelmezi, gondozza a fiókákat. Közben a tojó szabadon fogadja más hím udvarlását. Tavaszonként, amikor a jég elolvad a füves-lápos síkságokon és szabaddá válnak az északi-sarkvidéki tavacskák, víztaposó csapatok ütnek tanyát a hideg vízben. Ezek a tarka parti madarak szaporán csevegnekcsivognak egymással, forognak egymás körül, össze is gabalyodnak, miközben a rovarokat és a planktont csipegetik, gyakran, mint az őrültek forognak a vízen, tovaterjedő, egyre szélesedő hullámgyűrűket keltve maguk körül. Ez a szédítő táplálkozási jelenet olykor félbeszakad, amikor egy tojó megtámad egy másikat - csőrét használva fegyverként. A megtámadott tojó hátraugrik, kitér a támadó elől, az pedig a kisebb testű, kevésbé színes tollazatú párját a tavacska egyik kevésbé zsúfolt részére vezeti. Megkezdődött a költés időszaka, és a víztaposók szokatlan tenyészrendszere teljes gőzzel kezd működni. A madárvilágban a hímekre jellemző az agresszivitás, a terület és a párjuk védelmezése, míg a tojók lerakják, majd kiköltik a tojásaikat, és védelmezik, gondozzák a fiókákat. De nem mindig történik így. A víztaposók három faja, a laposcsőrű (Phalaropus fulicarius), a vékonycsőr és a Wilson-víztaposó (Phalaropus tricolor), amelyek közül az első kettő az Északi-sarkvidéken, a harmadik pedig Észak-Amerika belső területein tenyészik, azok közé a madarak közé tartozik, amelyek esetében a hímek végzik a költés és az utódnevelés felelősségteljes feladatait. (A madárfajoknak nem egészen egy százalékánál figyelhető meg ilyen költési és utódnevelési magatartás.) E szokásnak köszönhetően a tojók szabadon élhetnek poliandriában, vagyis több hímmel vehetnek fel egymás után kapcsolatot. Érdekes módon a mintegy 30 madárfajból, amelyben az ivarok ilyen felcserélt szerepét figyelhetjük, 15 faj vízparti. És még ebből a szűkre szabott csoportból is kiemelkedik a víztaposók viselkedése: egyik ivar sem ragaszkodik a szaporodási ciklus egyetlen szakaszában sem egy meghatározott, kiválasztott (és védelmezett) területhez. A víztaposóknak ez a felcserélt ivari szerepe már régen felkeltette a természettudósok érdeklődését. Daniel Giraud Elliot chicagói természettudós 1895-ben így írt a vékony-