Üst, 1967 (13. évfolyam, 3-24. szám)
1967-09-12 / 17. szám
Teljesítettük éves vállalásunkat A Dunai Vasmű dolgozói a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójának tiszteletére 204 millió forint értékű termék többlettermelését és 51 millió 220 ezer forint értékű önköltségcsökkentést vállaltak. A vállalások megalapozottak voltak. A brigádok, műhelyek, üzemek és a gyárrészlegek nagy körültekintéssel tették meg vállalásaikat. A jó munka eredményeként hónapról hónapra teljesítettük és túlteljesítettük terveinket, melynek eredményeként a jubileumi versenyvállalásunkat augusztus hónap végéig teljesítettük. A többlettermelés értéke 232 millió 484 ezer forint. Az önköltségcsökkentés terén elért eredményünk pedig 160 millió forint. A sikeresen eltelt nyolc hónap az alábbi eredményeket hozta: a hideghengermű 10 ezer tonnás vállalásával szemben 16 ezer 826 tonna finomlemezt, a meleghengermű 1953 tonna spirálcsövet és 2836 tonna hajlított Diofilt termelt tervén felül; a lemezfeldolgozó 2671 tonna könnyűvasszerkezetet gyártott le az esedékes terven felül; a kohászati gyárrészleg 1295 tonna samott-terméket, 1226 torma elektroacélt adott tervén felül. Nagyfokú lemaradás azonban az acélműnél, mutatkozik mert a nyolc hónapra esedékes tervüktől 4748 tonna acéllal vannak lemaradva. A pótvállalás értéke: 130 milliós többlettermelés, 153 milliós önkölségcsökkentés. Az elért eredmények, valamint a jubileumi ünnepre való felkészülés dolgozóinkat és brigádjainkat további jó munkára kötelezi. Ezért a dolgozók javaslatára vállalatvezetőségünk a tömegszervezetekkel egyetértésben az alábbi pótvállalásokat tette meg: Nyolcezer tonna nyersvasgyártás terven felül; nyolcezer tonna finomlemez, melynek értéke 80 millió forint: 50 millió kokszvegyészeti és egyéb termékek: vállaltunk továbbá 3 százalékos önköltségcsökkentést, melynek értéke 153 millió 660 ezer forint. A pótvállalással így éves vállalásunk 334 millió forint értékű termék terven felül, melyből már teljesítve 232 millió 484 ezer forint. Az önköltségcsökkentési vállalásunk pedig a pótvállalással 204 millió 880 ezer forintra emelkedett, melyből 160 millió forintot már teljesítettünk. A jubileumi verseny nagyon ösztönzőleg hatott a Vasmű dolgozóira, amit bizonyít, hogy a brigádjaink száma 572-ről 655-re emelkedett. Az év elejétől 83 új brigád alakult és tett vállalást. A brigádban dolgozók száma 1200 fővel emelkedett, így napjainkban a vasműnek 7 ezer dolgozója van a szocialista, illetve a szocialista címért küzdő brigádokban. Dolgozóink, szocalista brigádjaink az elért eredményekkel hitet tettek a szocializmus építése mellett, híven tükrözi hálájukat az 50. évfordulóját ünneplő szovjet népnek. Megnyugtató érzés ez az új mechanizmusra való felkészülés időszakában! Lencsés József A DUNAI VASMŰ DOLGOZÓINAK ÜZEMI LAPJA XIII. ÉVFOLYAM, 17. SZÁM MEGJELENIK KÉTHETENKÉNT 1967. SZEPTEMBER 12. Széleskörű előkészület a vállalati kollektív szerződés elkészítése előtt Főbizottság, szak- és albizottságok alakultak Augusztus 25-én a vasmű összdolgozóit érintő, nagyfontosságú utasítást adott ki a vállalat vezérigazgatója. A vezérigazgatói utasítás magába foglalja és részletezi azokat a fő feladatokat, amelyek elvégzése biztosítéka annak, hogy a készülő kollektív szerződés, ez a vállalati szintű jogszabály egyaránt elfogadható lesz a vasmű gazdasági vezetői, szakszervezeti tanács, párt és különböző társadalmi szervek, a vasmű valamennyi dolgozója részére. A gazdasági mechanizmus reformja és ezen belül az új Munka Törvénykönyv a jelenleginél szélesebb körben teszik lehetővé egyes kérdések vállalati szintű önálló szabályozását. A MT-nek egyik formája a kollektív szerződés. A vállalat hatáskör megnövekedése a munkaviszonnyal kapcsolatos egyes kérdések rendezésénél megkívánja, hogy a szerződést alapos előkészítő munka előzze meg. A vezérigazgatói utasítás mindenekelőtt erre az előkészítő munkára vonatkozik. Kimondja, hogy a kollektív szerződés egyes fejezeteinek kidolgozására — a szakterületeket teljes mértékben átfogó, magas felkészültségű — szakbizottságok alakulnak, amelyek összefogására, valamint a gyárrészlegi albizottságok munkájának koordinálására és a felsőbb szervekkel az egyes kérdések megtárgyalására vállalati főbizottságot kell alakítani. A kollektív szerződés első fejezete a szerződés célját, az alapvető jogforrásokat és a vállalat előtt álló legfontosabb célkitűzéseket tartalmazza majd A többi fejezetek részletes kidolgozására kell létrehozni a szakbizottságokat. Nevezetesen: a vállalati nyereségrészesedést kidolgozó, a munkajogi kérdéseket taglaló, a bérezési témákat összefoglaló, a szociális-kulturális területeket érintő, a munka- és egészségvédelmi problémákat tanulmányozó és összegező, a munkaversennyel foglalkozó, a hatásköri kérdéseket vizsgáló, valamint a gyárrészlegi szakbizottságokat. Lapzártakor jelentették szerkesztőségünknek, hogy a szakbizottságok és a gyárrészlegi albizottságok a vezérigazgatói utasítás nyomán már megalakultak, és megalakult a főbizottság is, amelynek vezetője a vezérigazgató helyettese Závodi Imre elvtárs, titkára Dr. Kemény József vezető jogtanácsos, a többi tagjai pedig szintén magasan képzett, különböző szakterületen dolgozó gazdasági vezetők. A főbizottság elnöke és titkára a szakbizottságok és a gyárrészlegi albizottságok alakuló ülésein részt vettek. Amikorra e tudósításunk megjelenik, az egyes szakbizottságok már a munkaterveiket is elkészítik, amelyek a szakterületre a szerződési összes kérdéseit felölelik. A szakbizottságok ez év október 15-ig fejezik be munkájukat, amikor a véglegesen javasolt szöveget a főbizottság elé terjesztik. Ezt megelőzően azonban a gyárrészlegi albizottságok október 5-ig kötelesek eljuttatni javaslataikat a szakbizottságokhoz. Ezeket az időpontokat azért közöljük, mert a különböző bizottságokban rendes tagként részt nem vevő dolgozók esetleges javaslataikat, észrevételeiket és az esetleges problémás kérdéseiket már szeptember végéig meg kell beszéljék a munkaterületükön működő albizottságokkal, vagy a szakszervezeti üzemi bizottságokkal, műhelybizottsággal. Beszélgetést folytattunk a főbizottság titkárával, Dr. Kemény József vezető jogtanácsos elvtárssal, aki hangsúlyozta, hogy a vezérigazgatói utasításban foglalt határidők betartása nagyon fontos, mert a különböző részletek láncszerűen kapcsolódnak egymáshoz. Kiemelte, hogy a bürokratikus papírváltás helyett most mindenekelőtt a jó, élénk személyes kooperáció a legfontosabb. Elmondotta még, hogy az elmúlt két évben számos olyan különböző területeket érintő vita, probléma merült fel, amelyeket most feltétlenül figyelembe kell venni. Ezekre ezúton is felhívja a különböző szakbizottságokban dolgozó szakemberek figyelmét, akik számontartják ezeket a problémákat. Az előkészületi munka egész időszaka alatt, de különösen a kollektív szerződés szövegezésekor kell ezeket a kérdéseket szem előtt tartani. Rendelet írja elő, hogy a kollektív szerződés tervezetének előkészítéséről a vállalat köteles gondoskodni és a szakszervezettel közösen meg kell szerveznie a tervezetnek a dolgozókkal való megvitatását. Ezért is került sor a vezérigazgatói utasítás kiadására Ezzel párhuzamosan a szakszervezeti tanács is előkészítette munkaprogramját a vállalati kollektív szerződés előkészítő munkálataira. A szakszervezet munkaprogramja — hasonlóképpen, mint a vezérigazgatói utasítás — a szakszervezeti bizottság munkatársai között felosztotta az egyes területeket, a különböző kérdéscsoportokat. Itt ugyan nem alakult főbizottság, de a szakszervezeti bizottság is kijelölte a felelős személyt, Szabó János elvtársat, aki a kollektív szerződéssel foglalkozó munkatársak munkáját irányítja, figyelemmel kíséri és összefogja. A kollektív szerződés témájára további lapszámainkban mindig visszatérünk, lehetőség szerint lépésről-lépésre figyelemmel kísérjük a gazdaságirányítás szakbizottságait és albizottságait, valamint a szakszervezet nagy aktívahálózatát, a kollektív szerződés nagy előkészületi munkáját, és ezekről igyekszünk hű képet adni. Ez alkalommal csupán annyit még: a vállalat valamennyi dolgozója, mindenekelőtt a nagy területet belátó szakemberek, a vállalat minden dolgozója és saját érdekükben is igyekezzenek minél elevenebb kapcsolatot teremteni a kollektív szerződés előkészítési munkájában résztvevő bizottságokkal, a szakszervezet üzemi és munkahelyi bizottságaival, hogy a végleges szövegezés elkészülte után, annak jóváhagyása után már ne legyen ok további vitára. Befejeződött a halfogó világbajnokság Mi dunaújvárosiak megcsodáltuk — igazi „magyar módra” — először a résztvevőket (pontosabban gépkocsijaikat), aztán a halfogó világbajnokság napján magukat a versenyzőket is. Akik augusztus 27-én az öbölben a versenyzőket nézték, csak azt látták, hogy percenként négy-öt kishalat is kifogtak. Horgászbotjuk, mint mágnes a vasat, úgy vonzotta a „sneciket”. A vasmű IV. számú munkásszállójában, ahol a versenyzők voltak elhelyezve, korán kezdődött a nap. Volt olyan csapat, amelynek edzője már hajnali két órakor kelt és főzte a szálló konyháján — a titokban őrzött recept szerint — a halcsemegét. Városunk apraja és nagyja egyaránt kíváncsi volt a nagy vetélkedőre. Az amatőr fényképészek is sűrűn kattogtatták fényképezőgépjeiket. A versenybíróság tagjainak is bőven akadt dolga. Kivéve annak a bírónak, aki O’ Sullivan írországi versenyző mögött ült, mert ő mellé nem szegődött a horgász szerencse. Mindössze egy darab 20 grammos hal akadt horgára az egész versenyidőszak alatt. Szerencsésebb volt Isenbaert belgiumi versenyző, aki 652 hal kifogásával 9580 pontot gyűjtött, és ezzel megnyerte a halfogó világbajnokságot. A magyar csapat legeredményesebb tagja Kocsis volt, aki 502 halat fogott és ezzel a teljesítményével egyéni hatodik helyezett lett. A verseny során az induló kilencven versenyző 17695 halat fogott. Ha a kifogott halakat összetűzték volna, közel fél kilométeres lett volna a halfüzér. A halak összsúlya már nem ilyen tetemes. A verseny során mindössze 265 kilogramm hallal csappant meg az öböl állománya. Városunkban már eddig is népszerű volt a „nyugodt emberek” sportja. A most lezajlott halfogó világbajnokság bizonyára újabb híveket szerzett ennek a sportágnak. A verseny végeztével nyugodtan elmondhatjuk, hogy hazánk és városunk méltóképpen fogadta a világ különböző részéből érkező versenyzőket. Ez a világbajnokság is elősegítette Magyarország és első szocialista városa, Dunaújváros megismerését. Sok igazi sportbarátság született, városunk is rangosabb lett, mert kevés város dicsekedhet azzal, hogy ott halfogó világbajnokságot rendeztek. Közel háromkilométeres halfüzér Kiállításon jártam Fővárosunk a kiállítások heteit éli. A felkerült „vidéki” szédülhet a sok látnivalótól. De erre a sorsra jut a tőzsgyökeres pesti ember is, amikor „A szovjet tudomány és technika 50 éve” kiállítás látogatója lesz. A megnyitás napján kerültem abba a szerencsés helyzetbe, hogy az elsők között járhattam be a Városligetben, a nemzetközi vásár területén az egyszerű szemlélő számára fantasztikusnak tűnő, de a mindennapok tudományának valóságát elénk táró kiállítást. A pavilonoknál a tolmácsok adják szinte kézről-kézre az érdeklődőt, aki szakemberektől hallhat érdekes magyarázatokat. A legnagyobb tumultus az űrkutatás épületében van. De már az első órában lépni is alig lehet az „Atommagfizika”, a „Tudomány és felsőoktatás”, vagy a „Föld és kincsei” címet viselő kiállítási termekben. Kísérleti reaktorok, beépített és mozgó lánctalpas atoll,erőmű-modell, lézerágyuk. S mindez, amit teremtő elme az új energiabéki felhasználásra alkotott. Gépek, műszerek. Automatizált gyárberendezések, tökéletesen gépesített hajó modellek, az omszki kikötő élelmi makettje. Olajfúrótelep. A Szovjet Tudományos Akadémia bemutatója: hogyan tanulnak azok a mérnökök, technikusok, tudományos munkatársak, akik ezt az egész lenyűgöző technikát létrehozzák. A „VII”-ben állandó vetítés folyik. Ismeretterjesztő, tudományos dokumentumfilmek peregnek egymás után. Ebből az eldorádóból hadd ragadjam ki az „Emberek a felhők felett” és az „Új feladatok az atom előtt” címűeket. A legnagyobb sztár: a Vosztok. A speciális vasúti kocsira szerelt 38 méter magas több mint négyszáz tonna indítósúlyú hordozórakéta csúcsában látható a Föld körüli pályára juttatott 7,35 méter hosszú, 4,7 tonnás űrhajó. Ilyen berendezéssel indult el a világűr meghódítására 1961. április 12-én Gagarin is. Szoros emberfüzér fog körül minden kiállítási darabot és mikrofonos vezetőt. A beépített automata filmvetítők is a tájékoztatást szolgálják. Mindenki látni, hallani, éreni akar. Talán egy nap is kevés arra, hogy látogatók minden érdeklődését kisegítsék. De arra feltétlenül elegendő, hogy magával vigye azt a csodálatot éslismerést, amelyen az ötven éves műjet tudományt és technikát megilleti. Molnár Tibor