Üst, 1970 (16. évfolyam, 1-23. szám)
1970-01-12 / 1. szám
A ,,Kenyérháza” Tbilisziben Tbilisziben, Grúzia fővárosában kiállítást nyitott termékeiből a „Varazi” nevű sütőipari vállalat. Sok vásárlót nem elégítenek ki a szabványtermékek, különlegesen elkészített árut is szeretnének rendelni. A cég külön katalógus alapján elégíti ki a hasonló jellegű kívánságokat, úgy a megrendelt finomság formáját, mint „tartalmát” illetően. Együttes kóstolókat is rendez a „Varázs”, amelyeken szakembereken kívül részt vesznek a fogyasztók képviselői is. (APN) Munkában az új csúcsvezetőség Az elmúlt év végén választottak új vezetőségeket a KISZ-alapszervezetek. Megválasztották a csúcsvezetőségeket és a vasmű KISZ-bizottságát is. A vezetőségválasztások óta viszonylag még rövid idő telt el mégis vannak már olyan KISZ-szervezetek, ahol aktívan hozzákezdtek a munkához. A kohászati gyárrészleg KISZ-titkárát, Gulácsi Zoltán csúcs elvtársat kérdeztük meg arról, hogy az ő csúcs KISZ-vezetőségük hogyan kezdett a munkához. Íme a kérdéseink, s a kapott válaszok: _ ELSŐSORBAN AZ ÉRDEKEL BENNÜNKET, HOGY A VEZETŐSÉGVÁLASZTÁSOK UTÁN HOGYAN ALAKULT A CSÚCSVEZETŐSÉG ÖSSZETÉTELE; HÁNYAN MARADTAK MEG A RÉGIEK KÖZÜL, ÉS HÁNY „IGAZÁN FIATAL” KERÜLT A VEZETŐSÉGBE? — Kilenctagú új csúcsvezetőséget választottunk, a régi hét fős vezetőségből ketten maradtak meg, a többi mind újonnan választott KISZ-vezető. Az új csúcsba olyan elvtársakat hoztunk be, akik már régebben is a mozgalomban dolgoztak. Gondolok itt a tömörítő és a tűzálló KISZ-titkárára, a Polacsek Jancsira, a Vad Imrére, akik nagyon megerősítették a csúcsvezetőséget. Rajtuk kívül hoztunk még be egy huszonegy éves fiatalembert, aki ugyan túl nagy mozgalmi tapasztalattal még nem rendelkezik, de úgy érezzük, hogy a Ködmön Jóska meg tudja csinálni azt, amivel megbízta idősebbek úgyis minden a KISZ. Az segítséget megadnak majd neki, hogy jól dolgozzon. Kiszámoltuk azt is, hogy mennyi a csúcsvezetőség átlag életkora: 27,6. Ez véleményem szerint, csúcsvezetőségnél, ideális szám. — AJ?, Û.I CSÚCSVEZETŐSÉG HOGYAN KEZDETT MUNKÁHOZ? — Egyik első lépésünk az volt, hogy kohászati szinten összehoztunk egy KISZ aktíva értekezletet, amelyen a kohászati összes KISZ-alapszervezet jelen volt. Ezzel az volt az célunk, hogy a KISZ-vezetők megismerjék egymást, hiszen elég sok új fiatal került a vezetőségbe. És tartottunk egy úgynevezett módszertani tájékoztatót arról, hogy a közelebbi jövőben hogyan szeretnénk dolgozni. _ NOS, EZ A HOGYAN, ABBAN REALIZÁLÓDIK, HOGY elKÉSZÜLT AZ AKCIÓPROGRAM? — Amikor összehívtuk az aktívát, erről még nem volt szó. Beszélgetésünk tárgya ezért szűkült le akkor csak a módszertani kérdésekre. Arról beszéltünk, hogy hogyan kell a KISZ-vezetőségnek dolgoznia. Például, hogy hogyan kell kiterjeszteni a megbízatási rendszert. Azóta elkészült az akcióprogram, és csúcsszinten ezt meg is tárgyaltuk, az akcióprogram eddig úgy készült, hogy leült a KISZ-titkár, és összeütötte. Most minden reszortos leírta a saját elképzeléseit, aztán leültünk, és együtt megvitattuk, hogy az egyéni elképzelésekből mit tartalmazzon a csúcsvezetőség akcióprogramja. — AZ AKCIÓPROGRAM ÖSSZEÁLLÍTÁSÁNÁL MILYEN TÉMÁK FOGLALKOZTATTÁK A CSÚCSVEZETŐSÉGET ELSŐSORBAN? — Elsősorban az eszmei politikai munkákat szerettük volna jobban kidomborítani. Az oktatási köröket szeretnénk jobban kiszélesíteni. Külön létrehoztunk egy oktatást ellenőrző csoportot, amelynek feladata, hogy havonta rendszeresen ellenőrizze az oktatási köröket, és a felmerült hiányosságokról tájékoztassa az illetékes KISZ-vezetőséget. — A KOHÁSZAT TERMELÉSE MINDIG DÖNTŐ BEFOLYÁSSAL VOLT A VÁLLATAT ÉLETÉRE. A KISZ TERMELÉST SEGÍTŐ AKCIÓ.IA HOGYAN TÁMOGATJA A GAZDASÁGI MUNKÁT? — A kohászati gyárrészleg legnagyobb beruházása 1970—71-ben a folyamatos öntőmű lesz, amelynek építéséből a fiatalok is jelentős részt vállalnak. A gazdasági vezetőkkel már megbeszéltük, hogy a szocialista brigádokat is az öntőmű építéséhez fogjuk irányítani, hogy minél olcsóbban fel tudjuk építeni, hisz ez a vasmű saját beruházása. A tömörítő üzem fiataljai védnökség keretében építenek egy próbatömörítőt. A KISZ-bizottság csúcsvezetőségek hatáskörébe utalta a az FMKT munkát. A munka megfelelő szervezésére és irányítására beállítottunk egy FMKT felelőst, aki véleményünk szerint ezt a munkát jól el tudja végezni. Létre fogunk hozni egy acélgyártó, egy nyersvasgyártó és egy gépész szakcsoportot. A csoportok vezetőit rövid időn belül kinevezzük. Nagy súlyt kívánunk helyezni ezek után is a Szakma Ifjú Mestere és a Szakma Mestere mozgalomra. Az elmúlt időszakban ezt a munkát nem a legjobban végeztük, ezért elég sok elmarasztalást is kaptunk. Úgy gondoljuk, az új termelésfelelősök sikeresen oldják meg ezt a feladatot is. Szervező munkával kívánjuk biztosítani, hogy minél több fiatal részt vegyen ezekben a mozgalmakban. _ A HÁRMAS ÉVFORDULÓRA HOGYAN KÉSZÜLNEK A KOHÁSZAT FIATALJAI? — Csatlakoztunk a KISZ-bizottság felhívásához. Kohászati szinten Lenini Hetet rendezünk, amelynek időszakában április 12-én Kommunista Vasárnapot fogunk tartani. Utána részt veszünk a nagygyűlésen. A Lenini Hét alatt különböző szellemi vetélkedőket rendezünk a fehérnemű gyár fiataljaival közösen, mert velük együttműködési szerződést kötöttünk. Ha jó idő lesz, sportdélutánt is rendezünk. — VÉGÜL ARRA SZERETNÉNK VÁLASZT KAPNI, HOGY A KOHÁSZATI FIATALOK A BARÁTSÁG П. KŐOLAJVEZETÉK CSÖVEINEK KÉSZÍTÉSÉHEZ MILYEN SEGÍTSÉGET NYÚJTANAK A HENGERMŰ FIATALJAINAK? — A hengermű csúcsszervezete megkeresett bennünket azzal a kéréssel, hogy az „A” műszak részére a kohászati fiatalok készítsék el a megfelelő bugát. Mi meg fogjuk keresni ebben az ügyben az illetékes gazdasági vezetőket, hogy biztosítani tudjuk az ,.A” műszak fiataljainak kérését — fejezte be nyilatkozatát Gulácsi Zoltán elvtárs. Háder László A munka szerinti elosztásról Manapság is gyakran találkozom olyan nézetekkel, melyek szerint, ha a szocialista társadalomban egyenlőség érvényesül, miért ne lehetne az anyagi javakat és a szolgáltatásokat is egyenlően elosztani. Érdekes módon ez legtöbbször olyanok részéről hangzik el, akik értéktelenebb munkáért szeretnének ugyanannyit kapni, mint a jobb munkát végzők. A szocializmusban az egyenlőség jogegyenlőséget, és nem béregyenlőséget jelent. A munka mindenki számára jog és kötelesség, és ennek alapján érvényesül a munka szerinti elosztás elve. E szerint mindenki képességei szerint kell, hogy dolgozzék, és a végzett munkájának mennyisége és minősége alapján kell, hogy jövedelemhez jusson, részesüljön a javakból. A munka szerinti elosztás az anyagi érdekeltség elvének megvalósításával együtt a szocialista társadalom fejlődésének, a munka termelékenységének, növekedésének emelése. Ha az kap többet, aki többet is ad a társadalomnak, nagyobbak a képessségei, értékesebb munkája, akkor mindenkinek egyéni érdeke is lesz a jobb munka. Ez teszi lehetővé a társadalmi és egyéni érdekek megfelelő egyeztetését. A munka szerinti elosztás és az abból eredő anyagi érdekeltség következetes alkalmazása, amely mellett természetesen a munkával szorosan össze nem függő juttatások is léteznek, olyan ösztönző erő, amely feltétlenül szükséges a szocialista társadalom felépítésével járó feladatok megoldásához. Amikor napjainkban sűrűn hallunk az anyagi érdekeltségről, nem szabad szem elől téveszteni azt, hogy az anyagiasság azzal nem azonos. Az anyagiasság veszélyes nézet, sőt mi több, szemlélet és gyakorlat is. Az anyagias embernek ugyanis életformájává válik a mind nagyobb méretű anyagi javak feletti rendelkezés vágya. Az anyagias ember minél kevesebbet, vagy éppenséggel semmit nem akar adni a társadalomnak, de annál többet szeretne magának fenntartani a javakból és szolgáltatásokból. A világos elvekre épülő anyagi ösztönzésnek helye és nagy szerepe van, de ne feledjük, hogy feladat a meggyőző és nevelő munka, és a határozott fellépés az anyagiasság minden jelentkezési formája ellen, bárkinél, bárkivel szemben. m. t. nnnnnnnnnnslo<maofloooooaooooan«innnnnnnniwi<MM ¥ Mtsinn Gitár a Lenin-centenáriumra A Volgograd Hidrosztroj dolgozói jelentős sikerrel kívánják ünnepelni Lenin születésének 100. évfordulóját. Volzsszkij — az energetikusok és vegyészek kis városa — mellett csőgyárat építenek. Egyedül a csupabeton, csupaüveg csőhegesztőműhely 25 hektár alapterületű A volgai Csőgyár a gáz- és olajipar számára gyárt — 1420 mm-úgy vezetékeket. De készülnek itt kazán- és golyóscsapágy gyártásához szükséges csövek is. A legszükségesebb berendezéseket csehszlovák üzemek szállítják, a gépek 60 százaléka már megérkezett. Ilyen típusú csőhengersorok korábban sehol a világon nem készültek, teljes új a konstrukciójuk. Az első kilenc hengersor hamarosan megkezdi az üzemelést. APN Kontraszt Az emberiségért , az emberiségért? Bámulatos favágó kombájnt láttam működés közben a minap televízió képernyőjén. A szállítókocsival egybeépített gép hatalmas ollós tőből, egyetlen nyisszantással kivágták a faóriást, majd markolóemelő szerkezete automatikus darabolóra vitte, legallyazta, méretre szabta, a szállítókocsiba szortírozta, mindezt néhány perc alatt, majd elszállította az egész rakományt a feldolgozó üzembe, ahol az egész rönkmennyiséget egyetlen mozdulattal egy daru a többi, feldolgozásra előkészített mennyiséghez tette. Amerikai szakemberek építették ezt a gépet, az EMBERÉRT. Nem régen egy fejtegetést olvastam arról, hogy bár a Föld nagy részét víz borítja, az emberiség élelem szükségletének a vizek mégis csak háromszázaléknyi mennyiségét adják. Micsoda paradox bűnös könnyelműség és mulasztás! Gigászi terüljasztalkám, csak nyúlnunk kellene érte, az emberiség zöme mégis kifejezetten éhezik... A Világgazdaság című lap január harmadiki száma azt írja, hogy „halból készülő koncentrált fehérje nagyüzemi előállításával kísérleteznek, ez a termék az éhínség ellen világszerte folyó harc egyik hatásos és olcsó fegyverévé válhat... a halfehérje előállítása frontáttörést jelent az éhség elleni háborúban.” Amerikai kutatók, tudósok eredményei — az EMBERISÉGÉRT. Az „új világ” számos vívmányát hosszan lehetne sorolni még, egészen a múlt évi kétszeri Holdra lépésig, s gyakran őszintén hozzá is kellene tenni, hogy vitathatatlan, mindezt az EMBERISÉGÉRT ... De ... amit Amerika „nagyjai” más oldalon produkálnak, nos, ahhoz mit is fűzhetnénk vajon?!... Van-e rá emberi szó, egyáltalán lehet-e?! ... Számos felvételt láthatunk a képeslapokban manapság arról, hogy ugyanaz az Amerika a saját fiait mennyire más természetű „nagy tettekre” kényszeríti. Például Vietnamban ... Rabláncra fűzött embereket kisérő katona, szuronyos automata fegyverrel... Anya, ölében ronccsá lőtt arcú, aprócska gyermekével ... ... és most, ez a nemrégi tömegmészárlás ... ! Nos, mindez utóbbiak ugyancsak az Egyesült Államok művei voltak. Persze, ezek is emberi érdekekért, bár korántsem ugyanazokról az EMBEREKről van szó, de nem ám! z. b. Irány a „Szalmacell”! Mint a 316. sz. Intézet tantestületének tagja, a január harmadiki tanulmányi kirándulás alkalmával érdeklődéssel léptem be a „Szalmacell”, azaz: a Papíripari Vállalat gyárának modern kapuján. A modern ember számára követelmény ismereteinek állandó gyarapítása, a környező világ minél alaposabb megismerése. Tegyük szívünkre a kezünket: vajon ismerjük-e mindannyian úgy istenigazában városunk ipari létesítményeit? Aligha ... A bevezető tájékoztatón nagyjából tisztába jöttünk a gyár történetével, a papírgyártás folyamatával és hazánk papírgyártásával. Megtudtuk, hogy a legjobb minőségű papír csakis fából készülhet, de mivel hazánk fában szegény ország, bőségesen felhasználunk cellulózt is (ugyanilyen okokból Romániában sok esetben a nád a papírgyártás alapanyaga!), s hogy minden erőfeszítés ellenére is bizonyos mennyiségű papír behozatalára szorulunk. Megtudtuk, hogy 1962 december 8- án indult meg Dunaújvárosban a papírgyártás, hogy a kezdő 4—500 fő ma már mintegy 1300-ra nőtt, s a nagyarányú fejlesztés következtében kb. öt év múlva már 3000 fő lesz a munkáslétszám . . . Felelevenítettük gazdasági földrajzi ismereteinket is: papírgyár hazánkban jelenleg pl. Szolnokon és Szentendrén van, de Lábatlanban is épül egy üzem. Aztán megindultunk. Gáspár mérnök elvtárs szakszerű, alapos magyarázatai alapján „helyszíni szemlén” követtük nyomon a papírgyártás folyamatát — szavamra: izgalmas volt, ahogy a pépből előbb nedves, majd különböző minőségű száraz „papírszövet” lett. Tanulságos délelőtt volt! —V LENTIM ÉL... VL Az OSZDMP II. Kongresszusa А П. kongresszus 1903. júliusában nyílt meg Brüsszelben, de a belga rendőrség zaklatásai miatt az üléseket Londonban folytatták. Ami a kongresszus összetételét illeti, eléggé vegyes volt. A következetes proletárforradalmárok mellett voltak a küldöttek között opportunisták, valamint ingadozók is. Éppen ezért a forradalmi szárnynak kemény harcot kellett vívnia az „iszkrai” elvek győzelméért. Lenin tevékenyen vett részt a kongresszus irányításában és annak munkájában. A jegyzőkönyvek több, mint száz felszólalását, közbeszólását, megjegyzését tartalmazták. Heves és hosszú vita folyt a párt programtervezetéről. Lenin, híveivel együtt a forradalmi proletárdiktatúráról szóló tétel, a munkásosztály és a parasztság szövetsége, a népek önrendelkezési joga és a proletár internacionalizmus mellet szállt síkra. Az opportunisták szemben álltak ezekkel az alapvető marxista tételekkel, de végülis a kongresszus szótöbbséggel az „Iszkra” szerkesztősége által kidolgozott forradalmi programot hagyta jóvá, amely fő feladatként a proletariátus diktatúrájáért vívott harcot jelölte meg. Súlyos nézeteltéréseket hozott felszínre a kongresszuson a szervezeti szabályzat megvitatása is. Lenin egységes, harcos pártot akart teremteni, amelynek minden egyes tagja aktívan részt vesz a forradalmi harcban és aláveti magát a pártfegyelemnek. Ezért álláspontja szerint párttag az lehet, aki elismeri a párt programját, tagdíjat fizet, valamelyik pártalapszervezethez tartozik, és részt vesz annak munkájában. A kongresszus a opportunista Marton javaslatát fogadta el, amely szerint, a tag nem köteles valamely szervezethez tartozni és alávetni magát a kötelező pártfegyelemnek. A párttagság ilyen értelmezése szélesre tárta kapuját az ingatag elemek előtt, s nem lehetett az az erő, amelyen keresztül a munkások legyőzhették volna osztályellenségeiket. A kongresszus utolsó ülésein a központi szervek megválasztásakor az erőviszonyok Lenin híveinek javára módosult. Ugyanis a Központi Bizottságnak és az Iszkra szerkesztőségének választásakor ők jutottak többséghez. Ettől kezdve nevezték őket bolsevikoknak (többségiek), a kisebbségben maradt opportunistákat mensevikeknek (kisebbségiek). Az OSZDMP II. kongresszusa fordulópontot jelentett nemcsak az orosz, hanem a nemzetközi munkásmozgalomban is. Történelmi jelentősége: létrehozta az új típusú proletárpártot, a lenini bolsevik pártot. „A bolsevizmus, mint politikai eszmeáramlat és mint politikai párt, 1003. óta áll fenn” — írta később Lenin. A II. kongresszus után a párton belül bonyolulttá vált a helyzet. A mensevikek a szétvert ökonomisták helyébe léptek, és folytatták azok megalkuvó irányvonalát. Több éven át tartó harc indult meg a bolsevikok és mensevikek között. Utóbbiak az opportunizmus útjára akarták taszítani a pártot. Kezükbe kaparintották a központi lapot, és annak hasábjain harcot indítottak Lenin ellen, a bolsevikok ellen, a II. kongresszus határozatai ellen. Meg kellett vívni a döntő ütközetet a mensevikekkel. Ezt a feladatot végezte el Lenin az 1904 májusában megjelent „Egy lépés előre, két lépés hátra" című könyvében. Ebben rámutatott, hogy a mensevikek a munkásmozgalmon belüli erő ellen lépnek fel, pedig: szervező. a proletariátusnak a hatalomért vívott harcban nincs más fegyvere, mint a szervezet". Lenin azt tanította, hogy a párt a munkásosztály része, élenjáró, tudatos csapata. A párt csak úgy tudja sikeresen irányítani a proletariátus harcát, ha minden tagját szervezetten fogja össze az akarat, a cselekvés és a fegyelem egységében. A pártnak állandóan gondoskodnia kell arról, hogy megsokszorozza és megszilárdítsa kapcsolatait a munkásosztály milliós tömegeivel, mert enélkül nem élhet és nem fejlődhet. Az „Egy lépés előre, két lépés hátra” című könyvében Lenin kidolgozta a pártélet normáit, a pártirányítás elveit, amelyek a párt egész további tevékenységének törvényeivé lettek. 1904 nyarán Lenin és a bolsevikok harcot indítottak a III. kongresszus összehívásáért. Ezt követelte az akkori oroszországi helyzet is. Érlelődött a forradalom, s véget kellett vetni a mensevikek szakadar tevékenységének, akik dezorganizálták a pártmunkát, amikor nélkülözhetetlen szükséggé vált az egység kérdése is. Molnár Tibor l