Üst, 1970 (16. évfolyam, 1-23. szám)

1970-01-12 / 1. szám

A ,,Kenyérháza” Tbilisziben Tbilisziben, Grúzia fővárosá­ban kiállítást nyitott termékei­ből a „Varazi” nevű sütőipari vállalat. Sok vásárlót nem elégítenek ki a szabványtermékek, külön­legesen elkészített árut is sze­retnének rendelni. A cég kü­lön katalógus alapján elégíti ki a hasonló jellegű kívánságo­kat, úgy a megrendelt finom­ság formáját, mint „tartalmát” illetően. Együttes kóstolókat is rendez a „Varázs”, amelyeken szak­embereken kívül részt vesz­nek a fogyasztók képviselői is. (APN) Munkában az új csúcsvezetőség Az elmúlt év végén választottak új vezetőségeket a KISZ-alapszerve­­zetek. Megválasztották a csúcsveze­tőségeket és a vasmű KISZ-bizottsá­­gát is. A vezetőségválasztások óta viszonylag még rövid idő telt el mégis vannak már olyan KISZ-szer­­vezetek, ahol aktívan hozzákezdtek a munkához. A kohászati gyárrészleg KISZ-titkárát, Gulácsi Zoltán csúcs elv­társat kérdeztük meg arról, hogy az ő csúcs KISZ-vezetőségük hogyan kezdett a munkához. Íme a kérdé­seink, s a kapott válaszok: _ ELSŐSORBAN A­Z ÉRDEKEL BENNÜNKET, HOGY A VEZETŐ­­SÉGVÁLASZTÁSOK UTÁN HO­GYAN ALAKULT A CSÚCSVEZE­­TŐSÉG ÖSSZETÉTELE; HÁNYAN MARADTAK MEG A RÉGIEK KÖ­ZÜL, ÉS HÁNY „IGAZÁN FIA­TAL” KERÜLT A VEZETŐSÉG­BE? — Kilenctagú új csúcsvezetőséget­ választottunk, a régi hét fős vezető­ségből ketten maradtak meg, a többi mind újonnan választott KISZ-veze­­tő. Az új csúcsba olyan elvtársakat hoztunk be, akik már régebben is a mozgalomban dolgoztak. Gondolok itt a tömörítő és a tűzálló KISZ-tit­­kárára, a Polacsek Jancsira, a Vad Imrére, akik nagyon megerősítették a csúcsvezetőséget. Rajtuk kívül hoz­tunk még be egy huszonegy éves fiatalembert, aki ugyan túl nagy mozgalmi tapasztalattal még nem rendelkezik, de úgy érezzük, hogy a Ködmön Jóska meg tudja csinálni azt, amivel megbízta idősebbek úgyis minden a KISZ. Az segítséget megadnak majd neki, hogy jól dol­gozzon.­­ Kiszámoltuk azt is, hogy men­­nyi a csúcsvezetőség átlag életkora: 27,6. Ez véleményem szerint, csúcs­vezetőségnél, ideális szám. — AJ?, Û.I CSÚCS­VEZETŐSÉG HOGYAN KEZDETT MUNKÁ­HOZ? — Egyik első lépésünk az volt, hogy kohászati szinten összehoztunk egy KISZ aktíva értekezletet, ame­lyen a kohászati összes KISZ-alap­­szervezet jelen volt. Ezzel az volt az célunk, hogy a KISZ-vezetők meg­ismerjék egymást, hiszen elég sok új fiatal került a vezetőségbe. És tar­tottunk egy úgynevezett módszertani tájékoztatót arról, hogy a közelebbi jövőben hogyan szeretnénk dolgozni. _ NOS, EZ A HOGYAN, AB­BAN REALIZÁLÓDIK, HOGY el­­KÉSZÜLT AZ AKCIÓPROGRAM? — Amikor összehívtuk az aktívát, erről még nem volt szó. Beszélgeté­sünk tárgya ezért szűkült le akkor csak a módszertani kérdésekre. Ar­ról beszéltünk, hogy hogyan kell a KISZ-vezetőségnek dolgoznia. Pél­dául, hogy hogyan kell kiterjeszteni a megbízatási rendszert.­­ Azóta elkészült az akcióprog­ram, és csúcsszinten ezt meg is tár­gyaltuk, az akcióprogram eddig úgy készült, hogy leült a KISZ-titkár, és összeütötte. Most minden reszortos leírta a saját elképzeléseit, aztán le­ültünk, és együtt megvitattuk, hogy az egyéni elképzelésekből mit tar­talmazzon a csúcsvezetőség akció­­programja. — AZ AKCIÓPROGRAM ÖSSZE­ÁLLÍTÁSÁNÁL MILYEN TÉMÁK FOGLALKOZTATTÁK A CSÚCS­VEZETŐ­SÉGET ELSŐSORBAN? — Elsősorban az eszmei politikai munkákat szerettük volna jobban kidomborítani. Az oktatási köröket szeretnénk jobban kiszélesíteni. Kü­lön létrehoztunk egy oktatást ellen­őrző csoportot, amelynek feladata, hogy havonta rendszeresen ellen­őrizze az oktatási köröket, és a fel­merült hiányosságokról tájékoztassa az illetékes KISZ-vezet­őséget. — A KOHÁSZAT TERMELÉSE MINDIG DÖNTŐ BEFOLYÁSSAL VOLT A VÁLLAT­AT ÉLETÉRE. A KISZ TERMELÉST SEGÍTŐ AK­­CIÓ.IA HOGYAN TÁMOGATJA A GAZDASÁGI MUNKÁT? — A kohászati gyárrészleg legna­gyobb beruházása 1970—71-ben a fo­lyamatos öntőmű lesz, amelynek épí­téséből a fiatalok is jelentős részt vállalnak. A gazdasági vezetőkkel már megbeszéltük, hogy a szocialista brigádokat is az öntőmű építéséhez fogjuk irányítani, hogy minél ol­csóbban fel tudjuk építeni, hisz ez a vasmű saját beruházása.­­ A tömörítő üzem fiataljai véd­nökség keretében építenek egy pró­batömörítőt. A KISZ-bizottság csúcsvezetőségek hatáskörébe utalta a az FMKT munkát. A munka megfe­lelő szervezésére és irányítására be­állítottunk egy FMKT felelőst, aki véleményünk szerint ezt a munkát jól el tudja végezni. Létre fogunk hozni egy acélgyártó, egy nyersvas­­gyártó és egy gépész szakcsoportot. A csoportok vezetőit rövid időn be­lül kinevezzük. Nagy súlyt kívánunk helyezni ezek után is a Szakma Ifjú Mestere és a Szakma Mestere moz­galomra. Az elmúlt időszakban ezt a munkát nem a legjobban végeztük, ezért elég sok elmarasztalást is kap­tunk. Úgy gondoljuk, az új termelés­­felelősök sikeresen oldják meg ezt a feladatot is. Szervező munkával kívánjuk biztosítani, hogy minél több fiatal részt vegyen ezekben a mozgalmakban. _ A HÁRMAS ÉVFORDULÓRA HOGYAN KÉSZÜLNEK A KOHÁ­SZAT FIATALJAI? — Csatlakoztunk a KISZ-bizottság felhívásához. Kohászati szinten Le­nini Hetet rendezünk, amelynek idő­szakában április 12-én Kommunista Vasárnapot fogunk tartani. Utána részt veszünk a nagygyűlésen. A Le­nini Hét alatt különböző szellemi ve­télkedőket rendezünk a fehérnemű gyár fiataljaival közösen, mert velük együttműködési szerződést kötöt­tünk. Ha jó idő lesz, sportdélutánt is rendezünk. — VÉGÜL ARRA SZERETNÉNK VÁLASZT KAPNI, HOGY A KO­HÁSZATI FIATALOK A BARÁT­SÁG П. KŐOLAJVEZETÉK CSÖ­VEINEK KÉSZÍTÉSÉHEZ MILYEN SEGÍTSÉGET NYÚJTANAK A HENGERMŰ FIATALJAINAK? — A hengermű csúcsszervezete megkeresett bennünket azzal a ké­réssel, hogy az „A” műszak részére a kohászati fiatalok készítsék el a megfelelő bugát. Mi meg fogjuk ke­resni ebben az ügyben az illetékes gazdasági vezetőket, hogy biztosítani tudjuk az ,.A” műszak fiataljainak kérését — fejezte be nyilatkozatát Gulácsi Zoltán elvtárs. Háder László A munka szerinti elosztásról Manapság is gyakran találkozom olyan nézetekkel, melyek szerint, ha a szocialista társadalomban egyenlő­ség érvényesül, miért ne lehetne az anyagi javakat és a szolgáltatásokat is egyenlően elosztani. Érdekes mó­don ez legtöbbször olyanok részéről hangzik el, akik értéktelenebb mun­káért szeretnének ugyanannyit kap­ni, mint a jobb munkát végzők. A szocializmusban az egyenlőség jogegyenlőséget, és nem béregyenlő­séget jelent. A munka mindenki szá­mára jog és kötelesség, és ennek alapján érvényesül a munka szerinti elosztás elve. E szerint mindenki ké­pességei szerint kell, hogy dolgozzék, és a végzett munkájának mennyisé­ge és minősége alapján kell, hogy jövedelemhez jusson, részesüljön a javakból. A munka szerinti elosztás az anyagi érdekeltség elvének meg­valósításával együtt a szocialista társadalom fejlődésének, a munka termelékenységének, növekedésének emelése. Ha az kap többet, aki töb­­bet is ad a társadalomnak, nagyob­bak a képes­sségei, értékesebb munkája, akkor mindenkinek egyéni­­ érdeke is lesz a jobb munka. Ez te­­szi lehetővé a társadalmi és egyéni érdekek megfelelő egyeztetését. A munka szerinti elosztás és az abból eredő anyagi érdekeltség kö­vetkezetes alkalmazása, amely mel­lett természetesen a munkával szo­rosan össze nem függő juttatások is léteznek, olyan ösztönző erő, amely feltétlenül szükséges a szocialista társadalom felépítésével járó felada­tok megoldásához. Amikor napjainkban sűrűn hal­lunk az anyagi érdekeltségről, nem szabad szem elől téveszteni azt, hogy az anyagiasság azzal nem azonos. Az anyagiasság veszélyes nézet, sőt mi több, szemlélet és gyakorlat is. Az anyagias embernek ugyanis életfor­májává válik a mind nagyobb méretű anyagi javak feletti rendelkezés vá­gya. Az anyagias ember minél ke­vesebbet, vagy éppenséggel semmit nem akar adni a társadalomnak, de annál többet szeretne magának fenn­tartani a javakból és szolgáltatások­ból. A világos elvekre épülő anyagi ösztönzésnek helye és nagy szerepe van, de ne feledjük, hogy feladat a meggyőző és nevelő munka, és a ha­tározott fellépés az anyagiasság min­den jelentkezési formája ellen, bár­kinél, bárkivel szemben. m. t. nnnnnnnnnnslo<maofloooooaooooan«innnnnnnniwi<MM ¥ Mtsinn Git­ár a Le­ni­n-centen­ári­um­ra A Volgograd­ Hidrosztroj dolgozói jelentős sikerrel kí­vánják ünnepelni Lenin szüle­tésének 100. évfordulóját. Volzsszkij — az energetikusok és vegyészek kis városa — mellett csőgyárat építenek. Egyedül a csupabeton, csupa­­ü­veg csőhegesztőműhely 25 hektár alapterületű A volgai Csőgyár a gáz- és olajipar számára gyárt — 1420 mm-úg­y vezetékeket. De készülnek itt kazán- és go­lyóscsapágy gyártásához szük­séges csövek is. A legszükségesebb berende­zéseket csehszlovák üzemek szállítják, a gépek 60 százaléka már megérkezett. Ilyen típusú csőhengersorok korábban se­hol a világon nem készültek, teljes új a konstrukciójuk. Az első kilenc hengersor ha­marosan megkezdi az üzeme­lést. APN Kontraszt Az emberiségért , az emberiségért? Bámulatos favágó kombájnt lát­tam működés közben a minap televízió képernyőjén. A szállítóko­­­csival egybeépített gép hatalmas ollós tőből, egyetlen nyisszantással kivágták a faóriást, majd markoló­emelő szerkezete automatikus dara­­bolóra vitte, legallyazta, méretre szabta, a szállítókocsiba szortírozta, mindezt néhány perc alatt, majd el­szállította az egész rakományt a feldolgozó üzembe, ahol az egész rönkmennyiséget egyetlen mozdulat­tal egy daru a többi, feldolgozásra előkészített mennyiséghez tette. Amerikai szakemberek építették ezt a gépet, az EMBERÉRT. Nem régen egy fejtegetést olvas­tam arról, hogy bár a Föld nagy részét víz borítja, az emberiség éle­lem szükségletének a vizek mégis csak háromszázaléknyi mennyiségét adják. Micsoda paradox bűnös könnyelműség és mulasztás! Gigászi terüljasztalkám, csak nyúlnunk kel­lene érte, az emberiség zöme mégis kifejezetten éhezik... A Világgazda­ság című lap január harmadiki szá­ma azt írja, hogy „halból készülő koncentrált fehérje nagyüzemi elő­állításával kísérleteznek, ez a ter­mék az éhínség ellen világszerte fo­lyó harc egyik hatásos és olcsó fegyverévé válhat... a halfehérje előállítása frontáttörést jelent az éh­ség elleni háborúban.” Amerikai kutatók, tudósok ered­ményei — az EMBERISÉGÉRT. Az „új világ” számos vívmányát hosszan lehetne sorolni még, egé­szen a múlt évi kétszeri Holdra lé­pésig, s gyakran őszintén hozzá is kellene tenni, hogy vitathatatlan, mindezt az EMBERISÉGÉRT ... De ... amit Amerika „nagyjai” más oldalon produkálnak, nos, ah­hoz mit is fűzhetnénk vajon?!... Van-e rá emberi szó, egyáltalán le­het-e?! ... Számos felvételt láthatunk a ké­peslapokban manapság arról, hogy ugyanaz az Amerika a saját fiait mennyire más természetű „nagy tet­tekre” kényszeríti. Például Viet­namban ... Rabláncra fűzött embe­reket kisérő katona, szuronyos auto­mata fegyverrel... Anya, ölében ronccsá lőtt arcú, aprócska gyerme­kével ... ... és most, ez a nemrégi tömeg­mészárlás ... ! Nos, mindez utóbbiak ugyancsak az Egyesült Államok művei voltak. Persze, ezek is emberi érdeke­kért, bár korántsem ugyanazokról az EMBEREK­ről van szó, de nem ám! z. b. Irány a „Szalmacell”! Mint a 316. sz.­ Intézet tantestü­letének tagj­a, a január harmadiki tanulmányi kirándulás alkalmával érdeklődéssel léptem be a „Szalma­­cell”, azaz: a Papíripari Vállalat gyárának modern kapuján. A mo­dern ember számára követelmény ismereteinek állandó gyarapítása, a környező világ minél alaposabb megismerése. Tegyük szívünkre a kezünket: vajon ismerjük-e mind­annyian úgy istenigazában városunk ipari létesítményeit? Aligha ... A bevezető tájékoztatón nagyjá­­­ból tisztába jöttünk a gyár történe­tével, a papírgyártás folyamatával és hazánk papírgyártásával. Meg­tudtuk, hogy a legjobb minőségű papír csakis fából készülhet, de mi­vel hazánk fában szegény ország, bőségesen felhasználunk cellulózt is (ugyanilyen okokból Romániában sok esetben a nád a papírgyártás alapanyaga!), s hogy minden erőfe­szítés ellenére is bizonyos mennyi­ségű papír behozatalára szorulunk. Megtudtuk, hogy 1962 december 8- án indult meg Dunaújvárosban a papírgyártás, hogy a kezdő 4—500 fő­ ma már mintegy 1300-ra nőtt, s a nagyarányú fejlesztés következté­ben kb. öt év múlva már 3000 fő lesz a munkáslétszám . . . Felelevení­tettük gazdasági földrajzi ismere­teinket is: papírgyár hazánkban je­lenleg pl. Szolnokon és Szentendrén van, de Lábatlanban is épül egy üzem. Aztán megindultunk. Gáspár mérnök elvtárs szakszerű, alapos magyarázatai alapján „helyszíni szemlén” követtük nyomon a pa­pírgyártás folyamatát — szavamra: izgalmas volt, ahogy a pépből előbb nedves, majd különböző minőségű száraz „papírszövet” lett. Tanulságos délelőtt volt! —V LENTIM ÉL... VL Az OSZDMP II. Kongresszusa А П. kongresszus 1903. júliusában nyílt meg Brüsszelben, de a belga rendőrség zaklatásai miatt az ülése­ket Londonban folytatták. Ami a kongresszus összetételét illeti, elég­gé vegyes volt. A következetes pro­letárforradalmárok mellett voltak a küldöttek között opportunisták, va­lamint ingadozók is. Éppen ezért a forradalmi szárnynak kemény har­cot kellett vívnia az „iszkrai” elvek győzelméért. Lenin tevékenyen vett részt a kongresszus irányításában és annak munkájában. A jegyzőkönyvek több, mint száz felszólalását, közbeszólá­sát, megjegyzését tartalmazták. Heves és hosszú vita folyt a párt programtervezetéről. Lenin, híveivel együtt a forradalmi proletárdiktatú­ráról szóló tétel, a munkásosztály és a parasztság szövetsége, a népek ön­rendelkezési joga és a proletár in­ternacionalizmus mellet szállt síkra. Az opportunisták szemben álltak ezekkel az alapvető marxista téte­lekkel, de végülis a kongresszus szó­többséggel az „Iszkra” szerkesztősé­ge által kidolgozott forradalmi prog­ramot hagyta jóvá, amely fő fel­adatként a proletariátus diktatúrá­jáért vívott harcot jelölte meg. Súlyos nézeteltéréseket hozott fel­színre a kongresszuson a szervezeti szabályzat megvitatása is. Lenin egységes, harcos pártot akart terem­teni, amelynek minden egyes tagja aktívan részt vesz a forradalmi harc­ban és aláveti magát a pártfegye­lemnek. Ezért álláspontja szerint párttag az lehet, aki elismeri a párt programját, tagdíjat fizet, valame­lyik pártalapszervezethez tartozik, és részt vesz annak munkájában. A kongresszus a opportunista Marton javaslatát fogadta el, amely szerint, a tag nem köteles valamely szervezethez tartozni és alávetni magát a kötelező pártfegyelemnek. A párttagság ilyen értelmezése szé­lesre tárta kapuját az ingatag ele­mek előtt, s nem lehetett az az erő, amelyen keresztül a munkások le­győzhették volna osztályellenségei­ket. A kongresszus utolsó ülésein a központi szervek megválasztásakor az erőviszonyok Lenin híveinek ja­vára módosult. Ugyanis a Központi Bizottságnak és az Iszkra szerkesz­tőségének választásakor ők jutottak többséghez. Ettől kezdve nevezték őket bolsevikoknak (többségiek), a kisebbségben maradt opportunistá­kat mensevikeknek (kisebbségiek). Az OSZDMP II. kongresszusa for­dulópontot jelentett nemcsak az orosz, hanem a nemzetközi munkás­­mozgalomban is. Történelmi jelen­tősége: létrehozta az új típusú pro­letárpártot, a lenini bolsevik pártot. „A bolsevizmus, mint politikai eszmeáramlat és mint politikai párt, 1003. óta áll fenn” — írta később Lenin. A II. kongresszus után a párton belül bonyolulttá vált a helyzet. A mensevikek a szétvert ökonomisták helyébe léptek, és folytatták azok megalkuvó irányvonalát. Több éven át­ tartó harc indult meg a bolsevi­kok és mensevikek között. Utóbbiak az opportunizmus útjára akarták ta­szítani a pártot. Kezükbe kaparin­tották a központi lapot, és annak hasábjain harcot indítottak Lenin ellen, a bolsevikok ellen, a II. kong­resszus határozatai ellen. Meg kel­lett vívni a döntő ütközetet a men­sevikekkel. Ezt a feladatot végezte el Lenin az 1904 májusában meg­jelent „Egy lépés előre, két lépés hátra" című könyvében. Ebben rá­mutatott, hogy a mensevikek a munkásmozgalmon belüli erő ellen lépnek fel, pedig: szervező­­. a proletariátusnak a hatalomért vívott harcban nincs más fegyvere, mint a szervezet". Lenin azt tanította, hogy a párt a munkásosztály része, élenjáró, tu­datos csapata. A párt csak úgy tud­ja sikeresen irányítani a proletariá­tus harcát, ha minden tagját szer­vezetten fogja össze az akarat, a cselekvés és a fegyelem egységében. A pártnak állandóan gondoskodnia kell arról, hogy megsokszorozza és megszilárdítsa kapcsolatait a mun­kásosztály milliós tömegeivel, mert enélkül nem élhet és nem fejlődhet. Az „Egy lépés előre, két lépés hátra” című könyvében Lenin ki­dolgozta a pártélet normáit, a párt­irányítás elveit, amelyek a párt­ egész további tevékenységének tör­vényeivé lettek. 1904 nyarán Lenin és a bolsevi­kok harcot indítottak a III. kong­resszus összehívásáért. Ezt követelte az akkori oroszországi helyzet is. Érlelődött a forradalom, s véget kel­lett vetni a mensevikek szakadar tevékenységének, akik dezorganizál­­ták a pártmunkát, amikor nélkülöz­hetetlen szükséggé vált az egység kérdése is. Molnár Tibor l

Next