Üst, 1978 (24. évfolyam, 1-24. szám)

1978-01-12 / 1. szám

I----------------------------­-+gqzit Mindnyájunk kincseiről kifelé lépdelünk a huszadik századból, s néhány napja, hogy idősebbek vagyunk egy újabb esztendő­vel. S mint annyian ilyenkor, magam is végigpergetem emlékezetem mozijában az 1977-es esztendő filmjét, hogy kellő mérlegelés után: valami olyanról írjak jegyzetet, ami nemcsak ünnepi, de olyannyira halaszt­­hatatlan, hogy nem vihető át Újévre, van. Nos, így választottam témául a mindnyájunk osztal­közös tulajdonát képező nemzeti kincseinket. Azokat az értékeket, amelyeket a hétköznapi vitáink­ban, érveléseinkben úgy emlegetünk ... Budapest..., Balaton .... Budai Vár ..., Pusztaszer ... ismerjük, beszéljük és megszokásból úgy emleget­jük e nemzeti kincseinket, mintha birtokosként ma­gunkban hordoznánk felbecsülhetetlen értékeiket Be hát miénk-e az, amit generációk ezrei eddig egyetlen egyszer se láttak? S miénk-e az, amire állampolgá­raink, munka- és lakótársaink ezrei nem kíváncsiak? Elég-e csak tudomásul venni legfőbb nemzeti kin­cseink létezését, s ezzel egyidejűleg­ elég-e vendég­kalauzolás során rácsodálkoztat­ni a városunkba érke­ző kedves rokont, hogy: Íme itt a Munkásotthon, ott a szép, új fedett uszoda, amott meg az épülő üzem­csarnok ... Könnyű a fejezet, nem elég! Mi több. Úgyis színe­síthető a téma: sokkal, de sokkal nagyobb sikk ma például tudni azt, hogy lengyelhonban hol lehet kapni olcsó bundát, semmint ismerni azt, hogy milyen ma­gyar vonatkozású emlékhelyek vannak a testvéri len­gyel nép hazájában. Furcsa helyzet ez. Gyűjtjük a pénzt. Keressük a kalandot. Vagyonosodunk. Halmozzuk az élményeket. És ha szigorúbban nézzük a valóságot, kiderül, hogy milliók tanulták meg a kirakatízű felszínen élés olcsó tudományát. S ha valami, akkor tán ez utóbbi lehet mai fogya­tékosságaink legsúlyosabbika. Hisz a felszínen élők­nek, a gyorsan élőknek nem sokat mondd például az a tény, hogy a Balaton csaknem 200 kilométeres partvonalából mindössze 30 kilométernyi a beépítet­len szakasz. Azaz ennyi a miénk. És a többi? Szinte minden tiltakozás nélkül tudomásul vesszük, hogy 200 kilométer partvonalból 30 kilométer a mi­énk. Mi több, képesek vagyunk elhitetni önmagunk­kal: nincs időnk arra figyelni, hogy a többség akar­ja-e nézni — mondjuk — a szántódi fövenyről a tihanyi naplementét. Persze az is érdekes lehet, hogy akik saját, Vízpartjukról nézhetik a példaként emlí­tett látványt, azok vajon szánnak-e ilyen pénztelen ábrándozásra egy-egy szusszanásnyi időt? ... Ilyen és az ehhez hasonló esetek boncolatansága, gyors elfeled­ése miatt írtam üzévt jegyzetemet mind­nyájunk közös kincseiről. Azokról az értékekről, ame­lyek nem a mi éves naptárunk szerint élik a ma­guk történelmi életét, de létezésük csakis attól nem­zeti, hogy minket, a többségét kell mind tudásban, mind szépségben szolgálniuk. Nem feledve hogy szolgálni, nemesíteni, lélekben a hazához kötni azokat lehet, akik a haza.... a város, a gyár értékeit szemtanát átéléssel képesek csak él­ménnyé, illetőleg emlékké fogadni. Lánczos András Riporter kerestetik Döntő A KISZ-bizottság és szer­­kes­ztőségünk által indított Riporter kerestetik vetélkedő döntőjét január 25-én, dél­után 4 órakor rendezzük meg a Dunai Vasmű klubjában. A vetélkedőn kilenc fiatal dönti el egymás között, hogy ki nyeri a fődíjat, ki utazik két hétre Bulgáriába. A döntő résztvevői: Tiha­nyi Szilvia (energiagazdálko­dási főosztály), Keresztúry János (MEAF), Tribolt Lajos (energia) Monostori Gyula (energia), Máté Mihály (gé­pészeti gyárrészleg) Liszka István ■ (szállító gyárrészleg), Nyíri Miklós (központi kar­bantartás), Pálinkás Berta­lan (központi karbantartás), Varga Ibolya (TVK osztály). A vetélkedő döntője nyil­vános, minden érdeklődőt szeretettel várnak a rendező szervek. Vendégeink voltak A Kelet-szlovákiai Vasgyár és a Dunai Vasmű közötti együttműködési szerződés alapján látogatást tettek de­cember 5. 40-e között válla­latunknál a kassai nagyvál­lalat szakszervezeti, munka­­védelmi vezetői. Itt-tartózkodásuk jól szol­gálta egymás vállalatainak megismerését és a munkavé­delmi tevékenység tapaszta­latainak kicserélését. Hogy csehszlovák vendégeink is így érezték, azt kedves hangú köszönő levelük bizonyítja. Meleg hangú sorokkal kö­szönték meg azt a baráti vendégszeretetet, amelyben vállalatunk szakszervezeti vezetői őket részesítették. A Dunai Vasmű dolgozói­nak eredményes új esztendőt kívántak munkavédelemben, munkában és a magánéletben egyaránt. Munkavédelem lőrincen Munkavédelem. A szó tu­lajdonképpen nem tükrözi a valóságos értelmét, mert nem a munka védelmét értjük rajta, hanem a munkás vé­delmét. Talán, az embervé­delem lenne a helyes kifeje­zés, de ez ellen fülünk, nyel­vünk egyaránt tiltakozik, így maradjunk az eredeti elneve­zésnél és munkavédelem alatt értsük és hirdessük a munkás védelmét. A lőrinci hengermű egykor a ,,halélgyár” elnevezést is elnyerte, mert évente volt náluk halálos kimenetelű üzemi baleset. Az utóbbi években azonban jelentős mértékben megváltozott a helyzet, és a gyár részlegek­ közötti munkavédelmi ver­senyben, a lőrinciek immáron a negyedik éve előkelő helyet foglalnak el. Bár sokan idegenkednek a számoktól, ezúttal hadd le­gyünk kivételt, mert a bal­eseti statisztika és vonzatai hűen tükrözik a lőrinci fej­lődést. — Nemcsak a balesetek száma,­ illetve a kieső mun­kanapok száma csökkent, ha­nem a balesetek súlyossága is — mondja Szántai Jó­­zsef­né, a gyárrészleg bizton­sági megbízottja. — Régen, elsősorban a lábsérülések voltak gyakoriak, de amióta dolgozóink hordják az acél­bakancsot, ez megszűnt. Em­lékszem, nagyon idegenked­tek tőle­­nünk Őket de sikerült ráven­ni itt az ered­mény. — Minek köszönhető ez a jelentős javulás? — Nemcsak a munkavéde­lemnek, hanem elsősorban annak, hogy gyárunk korsze­rű gépekkel bővült. Az vi­szont tény, hogy a munkavé­delmi oktatást elhanyagolták, és csak most érte el a meg­felelő szintet. Az eredmény, mely mindkét fél érdeke is egyben, a vezetők és a dolgo­zók közös munkájaként je­lentkezett. Jelenleg az okta­tás szigorúbb, de szigorúbb az ellenőrzés is. Ami nélkül pedig nincs munkavédelem, járt nálunk, az utóbbi idő­ben, a vasasszakszervezet munkavédelmi felügyelője, valamint a népi ellenőrzés és az ügyészség. Valamennyien pozitívan nyilatkoztak a gyárrészleg munkavédelmi munkájáról. — Önnek milyen mérték­ben segítenek a vezetők? d i — Csak egy példát. Icsó­ József szakszervezeti titkárunk sokat járja az üze­met, szinte állandóan a dol­gozók között van, és ha lát valamilyen rendellenességet, vagy valaki szól neki, azon­nal jön hozzám. Ez is egy óriási segítség. Az eredmé­nyek ellenére, úgy érzem, van még javítani való. A gazdasági vezetőnek például jobban oda kellene figyelni a munkavédelmi őrökre. Ha ők valamit bejegyeznek a napló­ba, arra nem mindig születik intézkedés. Sajnos, ez ma még hiányosság. — Minden évben megren­dezik a munkavédelmi hóna­pot, milyen eredménnyel? — A gyárunk telepített gyár. Ezért a munkavédelmi hónap idején azt is kitűzzük: takarítsák ki a műhelyeket! Ebben különösen a RISE- szervezet volt segítségünkre. Az idei munkavédelmi hó­napban tíz újítást kaptunk amelyeket azonnal elbírál­tunk és kifizettünk. Munka­védelmi újításban nem szen­vedünk hiányt, nem is pa­naszkodhatunk, de a „hónap­ban" ez mindig hatványozó­­dik. Elsősorban a munkások újítanak, a műszakiak már kevésbé. — Miért van ez a fura helyzet? — Talán, mert a műsza­kiak pitiánernek tartják a ki­fizethető összeget. Ugyanis, ezekre az újításokra csak 300—­800 forintig adhatunk honoráriumot. — Menjünk tovább. Ön mióta biztonsági megbízott? — Öt éve De tévedés len­ne, ha úgy értékelné, hogy ez a fejlődés az én érdemem. Nem. Ez kérem, összmunka. Ezt nem lehet egyedül csi­nálni. Inkább beindítani kel­lett és tekintélyt szerezni ennek a munkakörnek. Azt is döntőnek érzem, hogy vala­mennyi kérdésben kikérik a véleményt. A védőfelszerelé­seket például Dunaújváros­ban szerzik be és a próba­idő után megírjuk a vélemé­nyünket. Használható-e, vagy sem. Az acélbakancs például nagyon jól bevált. —­ Mi a titka a jó ered­ményeknek ? — Én négy pontban tud­nám összegezni. Állandó és rendszeres oktatás legyen, valamint fegyelem, rend és tisztaság. Ezzel párhuzamo­san használják a védőfelsze­reléseket. A tisztaság nálunk még kifogásolható, főleg a lemeztéren. A fegyelem vi­szont mintaszerű a tmk-nál és a hengersoron. Az oktatás színvonalát talán­­ még lehet­ne magasabbra emelni, ez el­sősorban a gazdasági vezető­kön múlik. A főkérdés és ez nemcsak lőrinci probléma, hanem országos, az emberek nem akarják használni a vé­dőfelszereléseket. A gazdasá­gi vezetők pedig megalkud­nak, mert kevés az emberük. Egyesek azzal fenyegetőznek, ha rájuk erőszakolják a vé­dőfelszerelést kilépnek­. S ez a fő gond. Ezen kellene elsősorban változtatni. » (k. p.) > & i­s­sá c <21 1 Kieső­­ mun­ká­­ I­napok í száma 19­10 97 1939 1995 59 1070 1973 43 791 1­974 31 • 1027 1975 29 444 1970 30 459 1977.Г—IX. 18 384 А XI. kongresszus határozatainak végrehajtása a hengerműveknél Január 5-én, csütörtökön ülést tartott a hengerművek MSZMP-bizottsága. Napi­rendjén a pártkongresszus határozatainak helyi végre­hajtásáról beszámoló jelen­tés szerepelt. Az ülésen részt vett Hiller István elv­társ az MSZMP megyei bi­zottságának párt- és tömeg­szervezeti osztályának veze­tője és Verbó István elvtárs vállalatunk pártbizottságá­nak titkára. A határozatok szellemé­ben, a vasmű pártbizottság útmutatása alapján készítet­te el a hengerművek­et az V. ötéves terv és fejlesztés pártpolitikai feladatainak végrehajtására cselekvési programját. Az évi felada­­tokra való felkészülésnél a gazdálkodás feltételeinek érdekében a gyárrészleg po­litikai és gazdasági vezetése igen nagy súlyt fektetett a tervezési munkára, a tervek széles körben történő ismer­tetésére, megvitatására. A tervezés demokratizmusá­nak kiszélesítése megterem­tette a végrehajtához szük­séges politikai légkört. A hengerművek gyárrészleg termelése és gazdasági ered­ményei az V. ötéves terv végrehajtása során a­ válla­­ti célkitűzéseknek, elvárá­soknak megfelelően alakul­tak, fejlődtek­ áruk termelése. Nőtt a kész­több mint 100 ezer tonnával 1976-hoz képest. A növekvő mennyi­ségi termelés mellett javult a termékek minősége is. A célkitűzéseket meghaladó eredményeket ért el a gyár­­részleg a fajlagos anyag- és ene­rg­i­atakar­é­kosság terüle­tén. A gazdasági eredménye­ket a munka termelékenysé­­gének fokozásával érték el. A gyárrészleg létszáma 290 fővel kisebb mint 1975-ben. Megszüntették a­­ bújtatott létszámot. Folyamatos mű­szakban dolgozó üzemeknél bevezették a 42 órás munka­hetet. Befejeződött a Ш. és IV. számú csévélő telepítése az V. számú tolókemence beruházása. Nehézkesen ha­ladtak a fejlesztési és kis­­beruházási célok megvalósí­tásában. A gyár részleg ered­ményeinek elérésében jelen­tős szerepe van a szocialista munkaverseny-mozgalom­nak, a szocialista brigádok­nak. Évről évre fejlődött az üzemi demokrácia fejleszté­sén alapuló kollektív mun­ka. A karbantartó gyáregy­­ség munkájának megszerve­zése terén a gazdasági veze­tés munkája hiányosságokat tükrözött és ebben a politi­kai és társadalmi szervek sem léptek határozottabban fel. Alkotó marxista szemlélet kialakulása A jelentés megállapítja, hogy a párt- és a tömegszer­vezetek politikai nevelőmun­kájának hatékonysága fej­lődött. megerősítette a gyár­részlegnél a kommunista magatartás azon elemeit, amelyek közvetlenül előse­gítik a gyakorlati feladatok megoldását. Egyre magasabb fokon jelentkezik a import­és össztársadalmi érdekkel való azonosulás. Nőtt a tár­sadalmi tevékenységbe be­vontak száma. Főleg a fiata­lok körében fokozódott a ta­nulási igény. A politikai ok­tatások színvonala nőtt. Nyolc általánost el nem végzettek száma a fejlődő munka ellenére is jelentős (a fluktuáció is újratermeli e réteget). gazdaságvezetői állomány cserélődése igen nagyarányú volt. Nő- és ifjúságpolitika Az értékelt időszakban to­vább növekedett a nők ak­tivitása, javultak munkakörülményeik. élet- és Párt-, KISZ-, szakszervezeti szer­vekben 73 nődolgozó tölt be Választott funkciót. Szocia­lista brigádvezetőként 27-en dolgoznak. Az azonos mun­kát végző női és férfi dolgo­zók közötti béraránytalansá­gok megszűntek. Anyagi er­kölcsi megbecsülésük javult. A gyárrészlegnél fejlődött az ifjúság politikai-szakmai nevelése. Nőtt a pártszerve­zetek, a szakszervezet, és a gazdasági vezetés felelőssé­ge, aktivitása a fiatalok ne­velésében. A KISZ-munka színvonala emelkedett. Ki­emelkedő gazdaságpolitikai tevékenységet végeznek. (Szerződéses munkák, KISZ- műszakok, társadalmi mun­­kaakciók, ifjúsági radar.) Pártélet Pártbizottság munkájában arra törekedett, hogy a párt vezető szerepének érvénye­sítéséből a reá háruló fel­adatoknak mind eredménye­sebben megfeleljen. Szervez­te és ellenőrizte a pártszer­vek és saját határozatainak végrehajtását. Biztosította a gazdasági és társadalmi szervek rendeltetésszerű mű­ködését elvi politikai irá­nyítással. Határozatai, állás­foglalásai, intézkedési tervei jó alapot nyújtottak pártunk politikájának helyi érvénye­sítéséhez. A testületi ülések tartalmi munkája, aktivitása javult. A pártbizottság irá­nyító, módszertani segítség­nyújtása érződik az alap­szervezetek munkájában. A rendszeres titkári értekezle­tek, módszertani felkészítők, pártbizottsági bejárások, bi­zalmi tanácskozások, tájé­koztatók segítették a hatéko­nyabb alapszervezeti munka kialakítását. Erősödtek az alapszervezetek, önállóbbak lettek a pártcsoportok. Fej­lődött a pártdemokrácia, a pár­tvezetés igényli a pártta­gok véleményét, javaslatait. A felvetett kérdésekre, ja­vaslatokra intézkedések szü­lettek. Találkoztak a vélemények A pártbizottság tagjai az írásos jelentést időben meg­kapták, így felkészülten tud­tak véleményt nyilvánítani. A jelentés és Jakab Sándor pártbizottsági titkár szóbeli kiegészítője (melyeket váz­latosan próbáltunk érzékel­tetni) bizton számíthatott ér­tő, avatott véleményekre, kritikára, elismerésre. A több mint 10 hozzászóló mondanivalója szervesen kapcsolódott, épült a jelen­téshez — megerősítve érté­kelő, önbíráló megállapítá­sait egyaránt. Legjobbak között Verbó István elvtárs vál­lalatunk titkára nagy pártbizottságának érdeklődéssel fogadott hozzászólása rámu­tatott a hengerművek párt­­bizottsága munkájának érté­keire, fogyatékosságaira.­­ A jelentésben szereplő, s itt elhangzott, gazdasági munkát jellemző számok ön­magukért beszélnek. A ton­­nális, a fajlagos kihozatal, a minőség eredményeit értéke­lő mutatók jelzik, hogy a hengerművek kollektívája felnőtt a feladatokhoz az el­múlt években. Nem csök­kenti az elvtársak munkájá­nak értékét, de el kell azt is mondanunk, hogy a válla­latvezetés is jelentős erőfe­szítéseket tett a hengermű­­­vek érdekében, gondolok itt mintegy másfél milliárd forint értékű beruházásokra. Tovább kell javítani a kap­csolatot a kohászat és a hen­gerművek pártbizottsága kö­zött, mivel szorosan össze­függ gazdasági tevékenysé­gük.. Mindkét gyárrészlegnél tovább kell növelni a kom­munisták­­ felelősségét. Itt­­elsősorban a minőség javí­tására gondolok. Pár­tmun­­kánk középpontjába az ide­ológiai munkánkat kell ál­lítanunk. Cselekedeteinket döntő mértékben befolyásol­ja képzettségünk, gondolko­dásmódunk. A­ munkát előbbre vinni csak politikai­lag, szakmailag képzett em­berek tudják. Mindent el kell követni annak érdeké­ben, hogy csökkenjen nyolc általánost el nem vég­­­zettek száma, és nőjön dol­gozóink politikai és szakmai képzettségének színvonala. A tömegszervezetek szerve­zettsége terén előreléptünk, de tartalmilag még nem , eléggé megfelelően. Például említhetem azokat a szak­­szervezeti oktat­ásokat, me­lyeket 15—29 perc alatt tar­tanak meg. Szívesen hallottam volna többet a pártszervezet belső életéről. A jelentés is, és a hozzászólások is kissé elto­lódtak a gazdasági tevékeny­ség felé. A párt­lét belső kérdéseire nagyobb gondot kell fordítani! A pártbizott­ság részéről nagyon fontos­nak tartjuk a pártalapszer­­vezetek és a pártcsoportok munkájának javítását. Párt­taggá nevelési mun­kánkban többet és jobban kell foglal­koznunk a fiatalokkal és a nődolgozókkal. Fel kell ké­szíteni őket a párttagságra. Büszke lehet a hengerművek arra, hogy az elmúlt évek­ben több kádert nevelt ki a gyárrészleg. Ez azt bizonyít­ja, hogy jó a kádernevelő­munka. Véleményünk szerint növelni kell az üzemi, ki­próbált emberek számát a vezetésben. Annak idején minket fiatalon be kellek állítani vezetőnek, most is a ezt kell tennünk, bízni kell fiatal szakemberekben. Úgy értékeljük, hogy a hen­gerművek pártbizottsága so­kat fejlődött a XI. kongres­­­szus és a választások óta. Egyik legjobban dolgozó pártbizottságunk. Javítani kell még az egymás a közszemléletei, iránti közösségi szemléletet, erre utal a szak­­szervezetnél történt személyi problémakör is. A pártbizottság jól fogja össze a pártmunkát és jól koordinál. Befejezésül további jó munkát kívánt Verbó elv­társ a hengerművek kollek­tívájának. * A hengerművek pártbizott­sága, kommunistái és dolgo­zó kollektívája eredménye­sen haladt ezekben az évek­ben a XI. pártkongresszus határozatai által kiszabott úton. Stossek Céltudatos kádermunka A gyárrészleg vezető be­osztású dolgozói megadták a helyüket, sikeresen­ teljesí­tik a reájuk háruló felada­toka . A pártbizottság és a párt a­latt szervezetek­ rendsze­resen foglalkoztak a káder­politika végrehajtásával, ter­­vezésével, ellenőrzésével. A vezetői állomány fiatalítása­­tervszerűbbé vált. A munká­> sok vezető beosztásába való bevonását megfelelő előké­szítéssel, gondos kiválasztás­sal javította a gyárrészleg. Az elmúlt három évben a Az Asztalos János brigád ajándéka Tavaly, amikor nyugdíja­sok napját rendezték a mun­kásellátási főosztályon, min­den meghívottól megkérdez­tek van-e olyan gondja, problémája, amely megoldá­sában segítséget tudnak nyújtani. Kovács János bácsi azt kérte, segítsenek beszerelni a fürdőszobai be­rendezést A történet folytatását már tt szerkesztőségben ismertük meg, Kovács bácsi megmu­tatta azt a levelet, amelyet írt Elmondta, hogy azt köszönetként a brigádnak írta. — Köszönjük feleségem­mel együtt azt a szép kará­csonyi ajándékot, amit brigádtól kaptunk. Nem tu­­­dom leírni azt az örömet, amit nekem és feleségem­nek szereztek öregségünk napjaira. Büszke vagyok az egész brigádra, örülök an­nak, vala­hogy nem volt hiába­a mi munkánk sem, mert ilyen derék munkás­­brigádok nevelődtek fel szép hazánkban. — Többek között ezeket írta köszönő levelében Ko­vács János dunaföldvári nyugdíjasunk.

Next