Üst, 1982 (28. évfolyam, 1-18. szám)

1982-01-12 / 1. szám

Új berendezés a falazatjavításnál A levett kokszoló kamra­ajtó bepillantást enged a tü­zesen izzó kamrabelsőbe, melyből zuhatagként ömlik a majd’ ezer fokos meleg a kívülállóra. Az üzemelés során óhatat­lan , a kamrabelsők fala­zatának, boltozatának folya­matossága megbomlik, a 20 és 25 éve épített kokszoló­blokk lassan öregszik. Fog­híjait próbálták és a mai napig is próbálják betömni, üzemszerű állapotban tarta­ni. De, hogy a karbantartók milyen munkával dolgoztak a múltban, s jelenleg hogyan dolgoznak, nem közömbös. A kis masina oldalt pihen, a kezelő munkások reggeliz­nek. A kamra falazatán szá­rad a felhordott massza, egyenletesen bevonva az előbb még jól látható héza­gokat. A felhordandó anyag zsákokban várja, hogy ké­sőbb a keverőfejben a víz és a sűrített levegő életre keltse. Fél évvel ezelőtt érdeklődő munkásoktól körülvéve mu­tatkozott be az osztrák Plib­­rico cég falazatjavító beren­dezése. Az eddig folytatott eljárástól teljesen eltérő mó­don a kamrákat nem kellett lehűteni, az embernek nem kellett bemenni, lebontani és újra falazni a kamrák olda­lát; egy órás hűlés után a gép benyúló csápjával oda­irányították a falazatjavító masszát, ahova ezelőtt csak egymást váltva tudtak be­menni az emberek. Az ed­dig alkalmazott 15 órás ál­lásidő a harmadára csökkent, s a kamra hőmérséklete 800 —900 fok maradhatott.­­­­ Mindezt Szloboda György, kokszoló kemenceüzemé­nek vezetőjétől hallom, a lát­vány pedig önmagáért beszél. — A hármas kokszolóblokk indulásáig, 1985-ig a kam­rákban mindenképpen elő kell állítanunk a kokszot, a javítások pedig kézzel tör­téntek, embertelen körülmé­nyek között — mondja az üzemvezető. Az új eljárás többszörösen előnyös. Egy­részt a javítást a kamrán kívülről irányíthatják a kar­bantartók — ez mindenkép­pen nagy előnye a berende­zésnek. Másrészt a kamrákat nem kell lehűteni, ezáltal a falazat nem romlik tovább, a javítási idő csökkent, s a termelésből nem 15 órára, csak egyharmadára esik ki a kamra. A javítás tartós­sága hosszabb, egyes javítá­sok fél—egy évig is kitarta­nak — azelőtt három hónap után újra kellett a kamrá­kat javítanunk. A felhordan­dó massza nedvességét a ke­verőfejnél állítani lehet, s ez jobb kötést, gyorsabb javí­tást tesz lehetővé. Zsilinszky Rudolf a koksz­vegyészet műszaki gazdasági tanácsadója a vállalat szem­pontjait boncolgatta. Igaz, hogy a berendezés megvásár­lása egy-másfél forinttal emeli a koksz önköltségi árát tonnánként, de ez elenyésző összeg. Ha egy évvel is tud­ják növelni a blokkok élet­tartamát, egy blokk évente 400 ezer tonna kokszot ter­mel, s egy tonna koksz ezer forint nyereséget jelent a vasműnek. Ez a 400 millió forint csak elméleti szám, de ha a kokszot tőkés importból kellene beszerezni, minden tonna koksz 180—200 dollár kiadást jelentene az ország­nak. A korszerűbb eljárás, a jobb munkakörülményeket teremtő gép, s az eljárás tartóssága — remélhetőleg — beváltja a hozzá fűzött re­ményeket, s a kamrák élet­tartamát sikerül meghosszab­bítani. — Tihanyi — Korszerűbb eljárás, jobb munkakörülmények oi. Nem örülnek nekünk újságíróknak az utóbbi időben a különböző szintű gazdasági vezetők. Először nyár elején merült fel ben­nem ez a gyanú, de év végére már biztos voltam ben­ne. Akik azelőtt maguk hívtak telefonon bennünket, azok az utóbbi időben elérhetetlenek. Akik azelőtt szí­vesen elbeszélgettek velünk, most kerülik a találko­zást, ha mégis összeakadunk, szűkszavúak. idegesek. Mi történt? Megváltoztak a vezetők? Nem. Mi vál­toztunk? Ennyire biztosan nem. Egy dolog azonban megváltozott. A vállalat gazdasági helyzete. Nehéz, a vártnál sikertelenebb évet zárt a vasmű, alig van olyan terület, ahol ne lettek volna gondok. Emberi tulajdonság, hogy a bajokról, sikertelenségek­ről nem beszélünk olyan szívesen, mint az eredmé­nyekről, sikerekről. Ez érthető. Csakhogy egy-egy üzem, egy-egy egység gondjai, problémái nem magánügyek. A dolgozóknak joguk van tudni róluk, nekünk pedig kötelességünk a tájékoztatás. Ez pedig akkor hiteles, ha az információkat első kézből, az illetékesektől kap­juk. A titkolózástól még semmi sem lett jobb, a nyil­vánosság nem igen ronthatja egy üzem eredményét. Nemrégiben jó szándékú ismerősöm akart segíteni, hogy beszélni tudjak az egyik vezetővel. — Az aszta­lára teszem a telefonszámát — mondta — és nem írom rá, milyen szám ez, így biztosabb lesz. Tudja, mosta­nában nem örülnek maguknak. Nos, ennek mi sem. Mi azt szeretnénk, ha kapcsol­tunk a vezetőkkel 1982-ben újra felhőtlen lenne. Nem vagyunk maximalisták, nem azt kívánjuk, hogy meg­változzanak, csak azt, hogy újra büszkék legyenek te­rületük munkájára és ne kerüljenek bennünket. Tribolt Lajos Autó- vagy gyalogút? A fenti kérdést az illeté­keseknek kellene eldönteni­ük, még mielőtt tragédia nem történik. A Béke II. városrészben a patyolattól az óvoda felé ve­zető betonjárdáról van szó. Járdát írtam, mert hiszen logikusnak tűnik, hogy ilyen célra épült. Annál is inkább, hiszen szabályos csatlakozá­sa a gépjárművek útjaival nincs. Ám mivel a városrész két területét csak két járda köti össze, az autósok lelki nyugalommal ezeken, főleg az óvodához vezetőn közle­kednek. A magánautók és az építkezés járművei egyaránt használják a gyalogosok szá­mára épült betoncsíkot, ve­szélyeztetve a gyalogjárók — szülők és kisgyerekek — ép­ségét, nem egyszer arra kényszerítve őket, hogy le­lépjenek a járdáról a mel­lette lévő sárba. Olvadáskor az autók által a járdára hordott bokáig érő sár, fagyáskor a csúszós, ed­dig még soha fel nem szórt jeges felület nehezíti a ki­térést az autók elől. Az iz­galmas játék hónapok óta folyik, tudtommal eddig — szerencsére — sérülés nél­kül. Talán még nem késő intézkedni. Tri 1982. JANUÁR 12. A fejlett szocialista társadalom Napjainkban Magyarorszá­gon és a szocialista orszá­gokban is a fejlett szocialis­ta társadalom megteremtése, építése jelenti fő feladatun­kat. A fejlett szocialista tár­sadalom nélkülözhetetlen kö­vetelménye, hogy gondolko­dásunkban, magatartásunk­ban erősödjön a szocialista tudatosság. A fejlett szocia­lista társadalom építése bo­nyolult, komplex feladat — magas szakmai, elméleti, ideológiai felkészültségű, tu­datos alkotókat követel meg. — Ilyen értelemben a fej­lett szocialista tudat nem más, mint a dolgozó embe­rek öntudata, — fogalmazza meg aforizma-tömörséggel dr. Wirth Ádám professzor, az MSZMP KB Politikai Fő­iskola filozófiai tanszékének vezetője. dat — A fejlett szocialista tn­tartalmi vonásait ho­gyan lehet megfogalmazni? — A dolgozó emberek ön­tudata magában foglalja szo­­calista társadalmunk céljai­nak ismeretét, a célokkal való alkotó azonosulást Magába foglalja a jelen fejlődési szakasz fő felada­tainak tudatos ismeretét. Ez döntő momentum, hiszen a fejlődési szakaszok és a fő feladatok fel nem ismerése, illetve vulgáris felcserélése súlyos hibákhoz vezethet. S mint, történelmi példák mu­tatják, vezet is. Ez a tudatos­ság magába foglalja a szo­cializmus építésének folya­matában való megragadását, a múlt, a jelen és a jövő tartalmi és szükségszerű ös­­­szefüggéseit. Tehát a lehető­ségekhez képest, minél szé­lesebben és mélyebben meg­érteni a perspektíva és a társadalom mozgása közötti folytonosságot és összefüggé­seket. — Ezen összefüggések fel­ismeréséhez nélkülözhetetlen a helyes történelmi szemlé­let kialakítása? — A szocialista társadalom marxista felfogása szemben áll minden utópisztikus fel­fogással. Tehát a marxizmus szerint a szocializmus tör­vényszerűen jön létre és fej­lődik, és a marxizmus eze­ket a törvényszerűségeket állítja vizsgálatának közép­pontjába. Ez másképpen fo­galmazva azt jelenti, hogy a társadalom fejlődését törté­netiségében, folyamatossá­gában kell megragadnunk, a jelent és a jövőt nem ért­hetjük meg a múlt ismerete és megértése nélkül. A szo­cialista társadalom építésé­vel a szocializmus gyakorlati története is megindult. Ez a történelem — bár dinamikus fejlődést mutat — nem el­lentmondásmentes történe­lem. Építünk a korábban el­ért eredményekre, azokat megőrizzük és továbbfejleszt­jük. De nagyon egyszerű — és hibás szemlélet lenne —, ha csak az eredményeket vennénk figyelembe, hiszen közismert, hogy a szocializ­mus eddigi történelme Ma­gyarországon is az eredmé­nyek mellett problémákat, kudarcokat is jelentett. Az egész folyamatot kell lát­nunk, és a saját kudarcaink­ból is tanulnunk kell. Azt mondhatom, hogy a szocia­lizmus történetében objektív folytonosság érvényesül, történelmi múlt, a szocializ­­­mus építésének történelmi kiindulópontja és a nemzeti sajátos feltételek, valamint a szocializmus mai feladatai­nak megoldása mögött. En­nek megértése, megismerése napjaink nagyon izgalmas és nagyon fontos feladata. A történetiség módszertani elv, és ezt az elvet alkalmaznunk kell a marxista tanításokra is. De magát a marxista módszert, melynek alapjait klasszikusaink vetették meg, alkalmazva, sikeresen old­hatjuk meg napjaink kérdé­seit. — Professzor elvtárs! A szocializmus magyarországi történetének legfőbb tapasz­talatait miben látja? — Nem hiszem, hogy egy rövid interjú keretében ös­­­sze lehetne foglalni. Mivel beszélgetésünk tárgya a szo­cialista tudatosság fejlődése, a történelemszemlélet alakí­tása, ebből a szempontból emelném ki a legfontosab­bat ... Az ötvenes évek ele­jén a szocializmus felfogá­sában hazánkban is a marxiz­mustól idegen illuzórikus, utópisztikus, szubjektív szem­lélet érvényesült. Ez a szem­lélet elfedte a tényleges el­lentmondásokat, társadalmi folyamatokat és így a hibák felismerését is nehezítette. A tragikus csomópont az ellen­­forradalmi kísérlet volt. Bár már előtte is megindult a felhalmozódott tapasztalatok, problémák kritikus elemzése és értékelése, ez a folyamat csak az ötvenes évek végén lendülhetett fel igazán. Az azóta eltelt 25 év töretlen fejlődése bizonyítja, hogy volt erőnk saját hibáinkkal, tévedéseinkkel szembenézni, azokat felszámolni. Ehhez nagymértékben járult hozzá a társadalmi folyamatok reá­lis, nyílt, őszinte, kritikus, igazi marxista elemzése. És ez olyan történelmi tanulság és tapasztalat, amelynek megőrzése és folytatása egyik biztosítéka jövőbeni fejlődé­sünknek is. Ennek a szemléletnek nagy jelentősége van a gyakorlat­ban, a gyakorlat tudatos irá­nyításában, a szocialista tu­dat formálásában. A szocia­lizmus fejlődése ellentmon­dások megoldásán keresztül halad, s így a tudomány, az elmélet fejlődése is. Új és új problémákat kell megolda­nunk és természetesen hat az ideológiai harc is. Ez azt jelenti, hogy az elmélet vitákban, vitákon keresztül fejlődhet... Köszönöm a beszélgetést. Stossek A pártoktatás - alkotó folyamat A párt Központi Bizottsá­ga által kidolgozott intézke­dési rendszer lehetővé teszi, •hogy a pártoktatás tartalmát és szervezeti formáit össz­hangba hozzuk a fejlett szo­cializmus társadalmi fejlő­dése jelenlegi szakaszának követelményeivel, a nemzet­közi küzdőtéren fokozódó ideológiai harc követelmé­nyeivel, a szovjet kommu­nisták növekvő általános műveltségi és politikai fel­­készültségének színvonalá­val. A felső- és középfokú végzettséggel rendelkező kommunisták aránya 1976- ban 65,3 százalék volt, 1981- ben 72,1 százalék, az elmúlt 15 év alatt pedig 23 száza­lékkal nőtt. A 17,5 millió párttag és tagjelölt közül 9 millió 237 ezer — vagyis több mint a fele — külön­böző ágazatokban dolgozó felső- és középfokú képzett­séggel rendelkező szakember. Moszkvában, ahol több tu­catnyi felsőfokú oktatási in­tézmény és óriási tudomá­nyos erők összpontosulnak, ez az arány még nagyobb a „képzettek” javára. Ezt a körülményt figye­lembe véve a párt igyekszik gazdagítani a pártoktatás eszmei-elméleti tartalmát és aktualitását, változtatásokat hajt végre a szervezési struk­túrában, javítja a propagan­disták , szemináriumok, po­litikai iskolák és körök ve­zetőinek felkészültségét, erő­síti a politikai felvilágosító munka oktatási-módszertani bázisát. A Központi Bizottság a pártoktatás tökéletesítését mint a szovjet emberek esz­mei-politikai nevelésének fontos eszközét a párt növek­vő társadalomirányító szerepe nélkülözhetetlen feltételének tekinti. A fő cél, amelynek eléré­séért a politikai oktatás te­rén a pártszervezetek fára­doznak, az, hogy a megszer­zett ismeretek meggyőződéssé váljanak, a pártoktatási rendszer hallgatói el tudja­nak igazodni a jelenben és lássák a jövőt, hogy tudatos munkával közelebb hozzák ezt a jövőt. Ehhez a párt azt javasolja, hogy az okta­tási folyamatot a legfonto­sabb és legaktuálisabb prob­lémákra összpontosítsuk, megszervezzük a marxista— leninista elmélet alkotóele­meinek — a filozófiának, a politikai gazdaságtannak, a tudományos kommunizmus­nak, Marx, Engels, Lenin, az SZKP történetének, XXVI. pártkongresszus do­­­kumentumainak, L. I. Brezs­­nyev és más párt- és állami vezetők munkáinak — ala­pos, egységes tanulmányozá­sát. A pártoktatási rendszer struktúrája lehetővé teszi a kommunisták politikai kép­zésének differenciált megkö­zelítését, az oktatási formák megválasztását. A pártszer­vezeteknek segíteniük kell a kommunistákat ebben a vá­lasztásban, figyelembe véve a képzettséget, az érdeklődés jellegét és a szakmai tevé­kenység sajátosságait, hajt­­hatatlanul betartani az ön­kéntesség elvét. Ma politi­kai ismeretekre szert lehet tenni az ifjú kommunisták iskoláiban, a marxizmus— leninizmus iskoláiban, a tu­dományos kommunizmus most nyílt iskoláiban, az el­méleti és módszertani szemi­náriumokon, amelyeknek hallgatói ^adósok, szakembe­rek, pártmunkások és akti­visták, akik a marxista—le­ninista elméletet egyéni ter­vek szerint tanulmányozzák. A jelenlegi feltételek kö­zött megnőnek a vezető ká­derek politikai képzettsége iránti követelmények. Meg­alakultak a párt- és gazda­sági aktíva iskolái, amelyek lehetőséget nyújtanak a mai gazdasági és szociális prob­lémák elemzési módszertaná­nak elsajátításához, a párt­munka, a szervező és gazda­sági tevékenység tudományos módszereinek megismerésé­hez. A marxista—leninista egyetemeken a kommunisták felsőfokú politikai képzettsé­get kapnak. A pártoktatási és gazda­ságoktatási rendszerben az új oktatási év az SZKP és a szovjet nép egysége jelen­tőségének tanulmányozásá­val kezdődött. Ez jó lehető­séget ad annak érdemi, elvi elemzésére, mivel járul hoz­zá minden kommunista az össznépi feladatok megoldá­sához, milyen felelősség há­rul rá a dolgozó kollektíva ügyeiért, a párt és az állam terveinek teljesítéséért. Viktor Ivanov az SZKP Moszkvai Területi és Városi Bizottsága Politikai Felvilágosító Házának vezetője (APN)

Next