Üst, 1985 (31. évfolyam, 1-24. szám)
1985-01-12 / 1. szám
1985. január 12. Életünk természetes velejárója, hogy évváltások idején visszatekintünk a megtett útra; mérleget készítünk, elemezzük és átgondoljuk helyzetünket, hogy a lehető legjobb felkészültséggel láthassunk hozzá munkánkhoz. Az elmúlt hetekben, ki-ki érdeklődése, munkaköre és a közösség dolgaihoz való viszonya szerint már főbb vonalaiban tájékozódhatott gazdaságunk 1984. évi teljesítményéről, a társadalmi életben végbement fejlődés országos és helyi megítéléséről. A napi sajtó részletesen ismertette a népgazdaság 1985. évi tervét, és az újabb tervciklusra való felkészülés alapdokumentumaként a széles néptömegek számára is hozzáférhetőként, tanulmányozhatóként ismertetésre kerültek már a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának a párt XIII. kongresszusára szánt irányelvei is. S ha az elmúlt időszakban a napi hírekből ki is „koptak” már a kohászválságot ismételgető félinformációk, az itt élő embereket, a Dunai Vasmű 12 ezer dolgozóját a „kenyériadó” gazda iránt érzett felelősséggel foglalkoztatja a kohászat megítélése, helyzete; s ezen belül az, hogy milyennek ítélik az elmúlt évi munkájukat, tevékenységüket, közéleti aktivitásukat; és mindezek természetes folytatásaként az is napi kérdése a vasmű dolgozóinak, hogy milyen jövő vár reájuk, milyen szintű megélhetésre számíthatnak az 1985-ös esztendőben. A kérdések jogosságát, árnyalt megfogalmazását sok egyéb mellett kiváltképpen az a tény motiválja, miszerint: a nehéz körülmények ellenére, jó, eredményes évet zárt a hazai vaskohászat, mivel dolgozói összességében eleget tettek a feldolgozó vállalatok megrendeléseinek, az államközi szerződésekben előírt kötelezettségeknek, s a tőkés piacnak pedig a tervezettnél is több terméket adtak el, növelve ezzel népgazdaságunk konvertibilis devizabevételét. A vaskohászat és az értékesítés adatai szerint 1983-hoz képest tavaly a vaskohászati vállalatok tőkés forgalmának bevétele 28 százalékkal emelkedett. E kedvező tendencia felerősítése érdekében az elmúlt időszakban szakértőkből álló munkacsoportok vizsgálták, hogy a vaskohászati termékek minőségének javításával, új és korszerű acélfajták kifejlesztésével, miként lehetne gyorsabb ütemben emelni gépiparunk versenyképességét. Az említett vizsgálatok, lényegében az újabb tervciklus és az idei esztendő főbb tennivalóira utalnak. A már napvilágot látott dokumentumok és a népgazdaság 1985. évi terve szerint a kohászat termelése az 1984. évihez hasonló nagyságú lesz, de ezen belül növelni kell a termelés és a kivitel gazdaságosságát. A konjunktúra- és piackutatás jelzései szerint a jövőben a kereslet méginkább az értékesebb acéltermékek felé tolódik el, a feldolgozóipar pedig a másod- és harmadtermékekből kér majd többet a vaskohászati üzemektől. Nos, mindezek előrebocsátásával, lapunk ez évi nyitószámában, a Dunai Vasmű első számú tisztségviselőitől arra a kérdésre kértünk választ, hogy munkaterületén ki-ki, milyennek ítéli a vállalat kollektívájának, párttagjainak, szervezett dolgozóinak és KISZ-fiataljainak munkáját, tevékenységét? Dr. Szabó Ferenc, a vállalat vezérigazgatója: — Nyugodt szívvel merek úgy fogalmazni: 1983-hoz képest az elmúlt esztendőben kiemelkedően jó évet zárt a Dunai Vasmű kollektívája. Mint gazdasági vezető, természetesen az elvégzett munka értékelésekor nem hagyhatom figyelmen kívül a számadatokat sem. Ezek közül a leglényegesebbek: nyersvasból százötezer, acélból százharmincötezer, melegen hengerelt lemezből kilencvenezer és hidegen hengerelt lemezből pedig harmincezer tonnával gyártottunk többet, mint 1983-ban. Külön is figyelmet érdemlő eredményünk, hogy 1984- ben egymillió-háromszázezer tonnányi acélt gyártottunk, és annak 85—86 százalékát (egymillió-egyszázezer tonnát) a folyamatos acélöntőműben munkáltuk tovább bugává. Erőnkhöz, lehetőségünkhöz mérten, számottevően járultunk hozzá a népgazdaság devizamérlegének javulásához is, mivel jelentősen növeltük termékeink exportját, s az előző esztendőhöz képest 1984-i ben tizennyolcmillió dollárral teljesítettünk többet. Úgyszintén fontos eredménynek tartom azt is, hogy a feszített munkatempó ellenére, 1984-ben az előző évhez mérten harminc százalékkal csökkentek baleseti mutatóink értékei, és sikerült tartalmasabbá tenni dolgozóink önfegyelmét is. A termelés lendülete, a munkához való hozzáállásnak segítőkészséggel való tartalmi gazdagodása, a vezetői munka színvonalának javulása, végül is azt eredményezte, hogy a tervben rögzített kétszáznyolcvanmillió forint veszteséggel szemben a vállalat kollektívája mintegy százhúszmillió forint nyereséggel zárhatta az 1984-es évet Igen lényeges dolognak tartom azt is, hogy dolgozóink bérszínvonala az elmúlt esztendőben tizenegy százalékkal emelkedett, ami lényegében a népgazdasági átlag felett van. — Ahogy mondani szokás, a munkának, a termelésnek van emberi oldala is. Mik a tapasztalatok ezen a téren? — Úgy érzékelem, a feladatok súlya erősítette dolgozóinkban a közösségi szellemet Nőtt a bizalom. A vezetők igényesebbek lettek önmagukkal és másokkal szemben is. A vállalati kollektíva szemléletmódjában bekövetkezett pozitív változás kedvező feltétel ahhoz, hogy eredményesen valósíthassuk meg 1985. évi feladatainkat is. Ezek sorában legfontosabbnak tartom azt, hogy növeljük a vállalati nyereséget, mert ez teszi lehetővé a vasmű további megerősödését és az elvárt 8 százalék körüli keresetnövekedést. További fontos feladat, hogy erősítsük gazdálkodási és elszámolási fegyelmünket. Csak azért a munkáért fizessünk, amit ténylegesen elvégeztek, és csak annyit, amennyit az a munka ér. Azt már most látni lehet, hogy az idei évben feladataink tovább nőnek. A realitásokhoz tartozik például az, hogy ma még nincs biztosítva a termelőüzemek alapanyagigénye, és az is megválaszolásra váró kérdés, hogy az illetékesek miként fogják elbírálni a kohászati vállalatok megemelkedett adósságállományát. Fel kell tehát készülnünk egy harcosabb, dinamikusabb és taktikusabb vállalatpolitikára. Jó jel, hogy gyáregységeink között egyre szorosabb az együttműködés. Ennek ellenére az új kokszolónak még nincs meg a létszáma; a differenciáltabb anyagi elismerés, érdekeltség terén sincsenek újszerű kezdeményezések; s nehéz gondunk az is, hogy programszerű termelés közepette egyenletesen jó minőségű termékeket adjunk megrendelőinknek. Holott a Dunai Vasműnek olyan vállalatnak kell lennie, amely nevében fémjelzi gyártott termékei jó minőségét. Mindezeket azért említem, hogy dolgozóink érzékelhessék, az új esztendőben is igen kemény feladatokat kell megoldanunk. Hisz továbbra is az a fő tennivalónk, hogy kellő alapanyaggal lássuk el az ország felhasználóiparát, és kötelességünk az is, hogy növeljük tőkés exportunkat, vagy tartsuk azt legalább szinten. Ez sem lesz könnyű lecke, mivel a második negyedévben kohóátépítésre kerül sor, ami annyit jelent, hogy közel három hónapig kevesebb folyékony vassal tudunk majd dolgozni, termelni. És ezt a hiányt a második félévben pótolniunk kell Igencsak szükségünk lesz tehát arra, hogy a bérfejlesztési lehetőségek maximális kihasználása mellett, igazi csapatmunkával, összefogással végezzük feladatainkat, hogy egy esztendő múltával ismét sikeres évzárásról beszélhessünk. Ha nem is szembeötlően, de a vezérigazgató mondataiban is fel-feltűnnek azok a megfogalmazások, melyek a vasmű dolgozóinak hangulatáról, közösségi magatartásáról szólnak. S ez a tény egyben utalás arra is, hogy a politika, a politizálás mennyire benngyökerezik napi munkánkban. A szó tehát Fehéri Béláé, a Dunai Vasmű pártbizottságának titkáráé: • Aligha kívánhat magyarázatot az, hogy két, veszteséges év nyomán a vasműben a szokottnál is árnyaltabbá, nehezebbé váltak a politikai munka, a pártmunka végzésének körülményei. Az alapszervezetek, a pártcsoportok tagjai dicséretes politikai érettségről, érzékenységről adtak tanúbizonyságot, amikor élére álltak a vállalat nyereségessé tételét szorgalmazó helyi kezdeményezéseknek. Ennek következtében állt elő az a helyzet, hogy a vállalat jövőjéért érzett közös türelmetlenség, jogos aggodalom áthatotta mind a pártszervezeteket, mind a gazdasági egységeket. Az elmondottakhoz feltétlen hozzá kell számítanunk azt a természetes körülményt is, hogy 1984 a pártmunkában gyakorlatilag egy ciklus összegző éve volt, s így a feladatok is és a feszültségek is a szokásosnál halmozottabban voltak jelen politikai életünkben. Ezzel is magyarázható, hogy gazdaságszervező munkánk végzésekor, továbbá a bejárásokkor és munkabizottságaink által folytatott elbeszélgetésekkor, az eredmények mellett, feltártuk a hiányosságokat, a bizonytalanságokat okozó problémákat. Ha ezzel a kritikai szemlélettel elemezzük a vállalat 1984. évi, pozitív mérlegét, akkor nyomban érezzük; a nyereséges gazdálkodás dacára, a korábbi esztendőkben felgyülemlett feszültségek teljes egészében még nem oldódtak fe. Félreértés ne essék, nem arról van szó, hogy 1984. évi erőfeszítéseinket alábecsülnénk. A tényleges eredményekre, ténylegesen büszkék lehetünk. Ennek lényege: egy 12 ezer fős nagyvállalatnál sikerült megállítanunk egy kedvezőtlen gazdasági folyamatot. De nagyon kell ügyelnünk arra, hogy további vitáinkban a meggyőzési elem, a józan érvek tisztelete legyen a mértékadó. Ha a vállalati közösségeknél az elmúlt évben végzett munkának és politikai tevékenységnek a minősítéséről szólunk, feltétlen helyet kell adnunk a beszámoló taggyűlések tapasztalatainak is. A kongresszusra való felkészülésünk, ezen a téren, úgy érzem, igen sikeres volt. A beszámoló taggyűlések jól tükrözték a nagyüzemi munkások, dolgozók politikai érzékenységét, lényeglátását, őszinte és kritikus légkörben foglalkoztak az elmúlt időszak fontos eredményeivel, problémáival is, s elfogadott beszámolóikban előremutatóan határozták meg a helyi tennivalókat, és jó érzékkel minősítették az új jelenségeket. Mivel ebben az évben egy újabb pártciklus veszi kezdetét, bízunk abban, hogy a pártélet kiemelkedő eseményét, a kongresszust övező érdeklődés, aktivitás érezteti majd hatását a helyi feladatok megoldásában is. A kommunistákat jellemző optimizmust kellő hőfokon tartva, bízom abban, hogy egymás megbecsülésének fokozásával, a rendet és az őszinteséget feltételező demokratizmus szélesítésével, párttagságunk a nehéz körülmények között is helyt áll majd a napi gazdasági és politikai munkában, összefogással csak növelhetjük esélyeinket. És az is realitás: a Dunai Vasmű kollektívájában megvan az erő ahhoz, hogy az elmúlt évben kibontakozott folyamat tovább erősödjön Az eddig írt gondok és pozitívumok ellenére, nem árt ráirányítani a figyelmet a dolgozó emberek érdekvédelmére, a szociálpolitikai kérdések előtérbe helyezésére. Bús Gyula, a vszb titkára mindezt így világítja meg: — Mind a vállalat gazdálkodását, mind pedig a szociálpolitikai feladatokat illetően, lényegében reális célokat tűztünk magunk elé egy esztendővel ezelőtt. Szeretnék emlékeztetni most mégis arra, hogy 1984. évi munkánk korántsem volt folyamatos. Egy jó első negyedév után, huzamosabb időn át, termelési zavarok, anyagellátási gondok akadályozták az embereket abban, hogy idegeskedéstől és kapkodástól mentes légkörben tehessenek eleget napi kötelezettségeiknek. A már országosan is ismertetett népgazdasági tervből dolgozóink hamar „kiolvasták” a reájuk vonatkozó megállapításokat, iránymutatásokat, s voltak annyira közgazdászok, hogy felleljék a kohászati dolgozók 5,5 százaléknyi, központi bértámogatása és a fogyasztói árszínvonal (várható) 7 százaléknyi emelkedése közti különbséget. Így tehát, már ez az egyetlen adatütköztetés is kellő figyelmeztetés arra, hogy a továbbiakban még alaposabban foglalkozzunk a vasmű dolgozóinak bérpolitikai és szociálpolitikai kérdéseivel Még akkor is, ha az elmúlt, nehéz esztendőben százharminc dolgozónk vállalati támogatással jutott lakáshoz, és sikerült útjára indítanunk a kislakásépítők szövetkezetét is. Az 1984-ben bevezetett műszakpótlék-emelés, a melegüzemi dolgozók helyzetének javítása ellenére, a jövőben jobban oda kell figyelnünk arra, hogy munkaszervezési hiányosságok, a vám-munkák előtérbe helyezése miatt ne kerülhessenek hátrányos helyzetbe dolgozóink. S ha már szóba került az érdekvédelem, akkor politikailag igen fontos, helyi érdekvédelmi feladatnak tartom azt is, hogy az elkövetkező választásokon a hagyományoknak, a Dunai Vasmű súlyának, a mozgalomban betöltött szerepének megfelelő képviseleti lehetőségeket kapjunk a továbbiakban is a különböző testületekben. Hogy hányan és milyen teljesítménnyel, milyen elkötelezettséggel tevékenykednek közöttünk, arról Balogh László, a vállalati KISZ-bizottság titkára a következőket mondta: “ Ugyan nem kísérte hangzatos propaganda az ifjúsági mozgalom helyzetéről, gondjairól két évvel ezelőtt hozott bВ határozatot, de ettől az időponttól jó néhány elemében megújhodott a KISZ-élet. Valójában 1984-ben rajzolódott ki legmarkánsabban az a gondolkodásmód, hogy a KISZ gyakorlati tevékenységével, a fiatalok érdekvédelmével és érdekképviseletével vívjon ki magának tekintélyt, s ilyen úton-módon növelje tömegbefolyását is. Az ifjúsági mozgalomnak ebben az új, nyitottabb helyzetében egyre több fiatalt tudtunk bevonni a közösségi munkába , amelyet demokratizmusunk szélesítésével értünk el. A vállalatnál folyó KISZ-munka tartalmi változásait jól példázza a kokszolói beruházás feletti védnökségünk is. Gyakorlatilag a fiatalok egyéni érdekeit kellett itt okosan ötvöznünk a vasmű érdekeivel. Ma ott tartunk, hogy naponta húsz-huszonöt fiatal vesz részt a védnökségi munkálatokban (a Ládabontásban), s jelenleg azon munkálkodunk, hogy a kokszolóművet termelőegységként is megismertessük a fiatalokkal, és az érdeklődőknek módot adunk arra, hogy tanulmányozhassák az új létesítménybe beépítendő technikát, technológiát. Kezdeményezéseinkkel ténylegesen azt a távolabbi célt kívánjuk szolgálni, hogy a vasműben dolgozó fiatalok tudjanak és merjenek is vállalati méretekben gondolkozni, tervezni és véleményt nyilvánítani. Természetesen, jócskán van még tennivalónk ezen a téren, de a nemrég lezajlott ifjúsági parlamentek tapasztalatai is azt jelzik: fiataljaink vonzódnak a realitásokhoz, a vasműhöz, és szeretnék ezen a munkahelyen megtalálni emberi számításukat, s megvalósítani egzisztenciájukat Vigyázzunk arra, hogy ez a szándékuk ne szenvedjen csorbát. Mert ahol az emberek ma egzisztenciájukat keresik, ott van jövő ... LÁNCZOS ANDRÁS Dr. Szabó Ferenc Jó évet zártunk Szigorítani a fegyelmet - díjazni a minőséget Az elmúlt évben kibontakozott pozitív folyamatot folytatni kell Vitáinkban a meggyőzés hasson Szabadabb kezet a szociálpolitikának KISZ-munkák, vállalati célokért a vállalat vezérigazgatója Fehéri Béla pártbizottságunk titkára Bús Gyula a VSZB titkára Balogh László a vállalati KISZ-bizottság titkára