Üst, 1985 (31. évfolyam, 1-24. szám)

1985-01-12 / 1. szám

1985. január 12. Életünk természetes velejárója, hogy évváltások idején visszatekintünk a megtett útra; mérleget készítünk, ele­mezzük és átgondoljuk helyzetünket, hogy a lehető leg­jobb felkészültséggel láthassunk hozzá munkánkhoz. Az elmúlt hetekben, ki-ki érdeklődése, munkaköre és a közös­ség dolgaihoz való viszonya szerint már főbb vonalaiban tájékozódhatott gazdaságunk 1984. évi teljesítményéről, a társadalmi életben végbement fejlődés országos és helyi megítéléséről. A napi sajtó részletesen ismertette a nép­gazdaság 1985. évi tervét, és az újabb tervciklusra való felkészülés alapdokumentumaként a széles néptömegek számára is hozzáférhetőként, tanulmányozhatóként ismer­tetésre kerültek már a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának a párt XIII. kongresszusára szánt irányelvei is. S ha az elmúlt időszakban a napi hírekből ki is „kop­tak” már a kohászválságot ismételgető félinformációk, az itt élő embereket, a Dunai Vasmű 12 ezer dolgozóját a „ke­­nyériadó” gazda iránt érzett felelősséggel foglalkoztatja­ a kohászat megítélése, helyzete; s ezen belül az, hogy milyen­nek ítélik az elmúlt évi munkájukat, tevékenységüket, köz­életi aktivitásukat; és mindezek természetes folytatásaként az is napi kérdése a vasmű dolgozóinak, hogy milyen jövő vár reájuk, milyen szintű megélhetésre számíthatnak az 1985-ös esztendőben. A kérdések jogosságát, árnyalt megfogalmazását sok egyéb mellett kiváltképpen a­z a tény motiválja, miszerint: a nehéz körülmények ellenére, jó, eredményes évet zárt a hazai vaskohászat, mivel dolgozói összességében eleget tet­tek a feldolgozó vállalatok megrendeléseinek, az államközi szerződésekben előírt kötelezettségeknek, s a tőkés piacnak pedig a tervezettnél is több terméket adtak el, növelve ezzel népgazdaságunk konvertibilis devizabevételét. A vaskohászat és az értékesítés adatai szerint 1983-hoz képest tavaly a vas­­kohászati vállalatok tőkés forgalmának bevétele 28 százalék­kal emelkedett. E kedvező tendencia felerősítése érdekében az elmúlt időszakban szakértőkből álló munkacsoportok vizsgálták, hogy a vaskohászati termékek minőségének javításával, új és korszerű acélfajták kifejlesztésével, miként lehetne gyor­sabb ütemben emelni gépiparunk versenyképességét. Az említett vizsgálatok, lényegében az újabb tervciklus és az idei esztendő főbb tennivalóira utalnak. A már nap­világot­­ látott dokumentumok és a népgazdaság 1985. évi terve szerint a kohászat termelése az 1984. évihez hasonló nagyságú lesz, de ezen belül növelni kell a termelés és a kivitel gazdaságosságát. A konjunktúra- és piackutatás jelzései szerint a jövő­ben a kereslet méginkább az értékesebb acéltermékek felé tolódik el, a feldolgozóipar pedig a másod- és harmadter­mékekből kér majd többet a vaskohászati üzemektől. Nos, mindezek előrebocsátásával, lapunk ez évi nyitó­számában, a Dunai Vasmű első számú tisztségviselőitől arra a kérdésre kértünk választ, hogy munkaterületén ki-ki, mi­lyennek ítéli a vállalat kollektívájának, párttagjainak, szer­vezett dolgozóinak és KISZ-fiataljainak munkáját, tevékeny­ségét? Dr. Szabó Ferenc, a vállalat vezérigazgatója: — Nyugodt szívvel merek úgy fogalmazni: 1983-hoz ké­pest az elmúlt esztendőben kiemelkedően jó évet zárt a Dunai Vasmű kollektívája. Mint gazdasági vezető, természe­tesen az elvégzett munka értékelésekor nem hagyhatom figyelmen kívül a számadatokat sem. Ezek közül a leglénye­gesebbek: nyersvasból százötezer, acélból százharmincöt­ezer, melegen hengerelt lemezből kilencvenezer és hidegen hengerelt lemezből pedig harmincezer tonnával gyártottunk többet, mint 1983-ban. Külön is figyelmet érdemlő eredményünk, hogy 1984- ben egymillió-háromszázezer tonnányi acélt gyártottunk, és annak 85—86 százalékát (egymillió-egyszázezer tonnát) a folyamatos acélöntőműben munkáltuk tovább bugává. Erőnkhöz, lehetőségünkhöz mérten, számottevően járul­tunk hozzá a népgazdaság devizamérlegének javulásához is, mivel jelentősen növeltük termékeink exportját, s az előző esztendőhöz képest 1984-i ben tizennyolcmillió dollárral telje­sítettünk többet. Úgyszintén fontos eredménynek tartom azt is, hogy a feszített munkatempó ellenére, 1984-ben az előző évhez mér­ten harminc százalékkal csökkentek baleseti mutatóink érté­kei, és sikerült tartalmasabbá tenni dolgozóink önfegyel­mét is. A termelés lendülete, a munkához való hozzáállásnak segítőkészséggel való tartalmi gazdagodása, a vezetői munka színvonalának javulása, végül is azt eredményezte, hogy a tervben rögzített kétszáznyolcvanmillió forint veszteséggel szemben a vállalat kollektívája mintegy százhúszmillió fo­rint nyereséggel zárhatta az 1984-es évet Igen lényeges dolognak tartom azt is, hogy dolgozóink bérszínvonala az elmúlt esztendőben tizenegy százalékkal emelkedett, ami lényegében a népgazdasági átlag felett van. — Ahogy mondani szokás, a munkának, a termelésnek van emberi oldala is. Mik a tapasztalatok ezen a téren? — Úgy érzékelem, a feladatok súlya erősítette dolgozó­inkban a közösségi szellemet Nőtt a bizalom. A vezetők igényesebbek lettek önmagukkal és másokkal szemben is. A vállalati kollektíva szemléletmódjában bekövetkezett po­­zitív változás kedvező feltétel ahhoz, hogy eredményesen valósíthassuk meg 1985. évi feladatainkat is. Ezek sorában legfontosabbnak tartom azt, hogy növeljük a vállalati nye­reséget, mert ez teszi lehetővé a vasmű további megerősö­dését és az elvárt 8 százalék körüli keresetnövekedést. To­vábbi fontos feladat, hogy erősítsük gazdálkodási és elszá­molási fegyelmünket. Csak azért a munkáért fizessünk, amit ténylegesen elvégeztek, és csak annyit, amennyit az a munka ér. Azt már most látni lehet, hogy az idei évben felada­taink tovább nőnek. A realitásokhoz tartozik például az, hogy ma még nincs biztosítva a termelőüzemek alapanyag­­igénye, és az is megválaszolásra váró kérdés, hogy az ille­tékesek miként fogják elbírálni a kohászati vállalatok meg­emelkedett adósságállományát. Fel kell tehát készülnünk egy harcosabb, dinamikusabb és taktikusabb vállalatpolitikára. Jó jel, hogy gyáregysé­geink között egyre szorosabb az együttműködés. Ennek el­lenére az új kokszolónak még nincs meg a­ létszáma; a differenciáltabb anyagi elismerés, érdekeltség terén sincse­nek újszerű kezdeményezések; s nehéz gondunk az is, hogy programszerű termelés közepette egyenletesen jó minőségű termékeket adjunk megrendelőinknek. Holott a Dunai Vas­műnek olyan vállalatnak kell lennie, amely nevében fém­jelzi gyártott termékei jó minőségét. Mindezeket azért említem, hogy dolgozóink érzékelhes­sék, az új esztendőben is igen kemény feladatokat kell meg­oldanunk. Hisz továbbra is az a fő tennivalónk, hogy kellő alapanyaggal lássuk el az ország felhasználóiparát, és köte­lességünk az is, hogy növeljük tőkés exportunkat, vagy tart­suk azt legalább szinten. Ez sem lesz könnyű lecke, mivel a második negyedévben kohóátépítésre kerül sor, ami an­­­nyit jelent, hogy közel három hónapig kevesebb folyékony vassal tudunk majd dolgozni, termelni. És ezt a hiányt a második félévben pótolniunk kell Igencsak szükségünk lesz tehát arra, hogy a bérfejlesz­tési lehetőségek maximális kihasználása mellett, igazi csa­patmunkával, összefogással végezzük feladatainkat, hogy egy esztendő múltával ismét sikeres évzárásról beszélhessünk. Ha nem is szembeötlően, de a vezérigazgató mondatai­ban i­s fel-feltűnnek azok a megfogalmazások, melyek a vas­mű dolgozóinak hangulatáról, közösségi magatartásáról szól­nak. S ez a tény egyben utalás arra is, hogy a politika, a politizálás mennyire benngyökerezik napi munkánkban. A szó tehát Fehéri Béláé, a Dunai Vasmű pártbizott­ságának titkáráé: • Aligha kívánhat magyarázatot az, hogy két, veszte­séges év nyomán a vasműben a szokottnál is árnyaltabbá, nehezebbé váltak a politikai munka, a pártmunka végzésé­nek körülményei. Az alapszervezetek, a pártcsoportok tagjai dicséretes politikai érettségről, érzékenységről adtak tanúbi­­­zonyságot, amikor élére álltak a vállalat nyereségessé téte­lét szorgalmazó helyi kezdeményezéseknek. Ennek következ­tében állt elő az a helyzet, hogy a vállalat jövőjéért érzett közös türelmetlenség, jogos aggodalom áthatotta mind a pártszervezeteket, mind a gazdasági egységeket. Az elmondottakhoz feltétlen hozzá kell számítanunk azt a természetes körülményt is, hogy 1984 a pártmunkában gyakorlatilag egy ciklus összegző éve volt, s így a feladatok is és a feszültségek is a szokásosnál halmozottabban voltak jelen politikai életünkben. Ezzel is magyarázható, hogy gazdaságszervező munkánk végzésekor, továbbá a bejárásokkor és munkabizottságaink által folytatott elbeszélgetésekkor, az eredmények mellett, feltártuk a hiányosságokat, a bizonytalanságokat okozó prob­lémákat. Ha ezzel a kritikai szemlélettel elemezzük a vállalat 1984. évi, pozitív mérlegét, akkor nyomban érezzük; a nyereséges gazdálkodás dacára, a korábbi esztendőkben fel­gyülemlett feszültségek teljes egészében még nem oldód­tak fe. Félreértés ne essék, nem arról van szó, hogy 1984. évi erőfeszítéseinket alábecsülnénk. A tényleges eredményekre, ténylegesen büszkék lehetünk. Ennek lényege: egy 12 ezer fős nagyvállalatnál sikerült megállítanunk egy kedvezőtlen gazdasági folyamatot. De nagyon kell ügyelnünk arra, hogy további vitáinkban a meggyőzési elem, a józan érvek tiszte­lete legyen a mértékadó. Ha a vállalati közösségeknél az elmúlt évben végzett munkának és politikai tevékenységnek a minősítéséről szó­lunk, feltétlen helyet kell adnunk a beszámoló taggyűlések tapasztalatainak is. A kongresszusra való felkészülésünk, ezen a téren, úgy érzem, igen sikeres volt. A beszámoló taggyűlések jól tük­rözték a nagyüzemi munkások, dolgozók politikai érzékeny­ségét, lényeglátását, őszinte és kritikus légkörben foglalkoz­tak az elmúlt időszak fontos eredményeivel, problémáival is, s elfogadott beszámolóikban előremutatóan határozták meg a helyi tennivalókat, és jó érzékkel minősítették az új jelenségeket. Mivel ebben az évben egy újabb pártciklus veszi kez­detét, bízunk abban, hogy a pártélet kiemelkedő eseményét, a kongresszust övező érdeklődés, aktivitás érezteti majd ha­tását a helyi feladatok megoldásában is. A kommunistákat jellemző optimizmust kellő hőfokon tartva, bízom abban, hogy egymás megbecsülésének fokozá­sával, a rendet és az őszinteséget feltételező demokratizmus szélesítésével, párttagságunk a nehéz körülmények között is helyt áll majd a napi gazdasági és politikai munkában, ös­­­szefogással csak növelhetjük esélyeinket. És az is realitás: a Dunai Vasmű kollektívájában megvan az erő ahhoz, hogy az elmúlt évben kibontakozott folyamat tovább erősödjön Az eddig írt gondok és pozitívumok ellenére, nem árt ráirányítani a figyelmet a dolgozó emberek érdekvédelmére, a szociálpolitikai kérdések előtérbe helyezésére. Bús Gyula, a vszb titkára mindezt így világítja meg: — Mind a vállalat gazdálkodását, mind pedig a szociál­politikai feladatokat illetően, lényegében reális célokat tűz­tünk magunk elé egy esztendővel ezelőtt. Szeretnék emlé­keztetni most mégis arra, hogy 1984. évi munkánk koránt­sem volt folyamatos. Egy jó első negyedév után, huzamo­sabb időn át, termelési zavarok, anyagellátási gondok aka­dályozták az embereket abban, hogy idegeskedéstől és kap­kodástól mentes légkörben tehessenek eleget napi kötele­zettségeiknek. A már országosan is ismertetett népgazdasági tervből dolgozóink hamar „kiolvasták” a reájuk vonatkozó megál­lapításokat, iránymutatásokat, s voltak annyira közgazdá­szok, hogy felleljék a kohászati dolgozók 5,5 százaléknyi, központi bértámogatása és a fogyasztói árszínvonal (várha­tó) 7 százaléknyi emelkedése közti különbséget. Így tehát, már ez az egyetlen adatütköztetés is kellő figyelmeztetés arra, hogy a továbbiakban még alaposabban foglalkozzunk a vasmű dolgozóinak bérpolitikai és szociálpolitikai kérdé­seivel Még akkor is, ha az elmúlt, nehéz esztendőben százhar­minc dolgozónk vállalati támogatással jutott lakáshoz, és sikerült útjára indítanunk a kislakásépítők szövetkezetét is. Az 1984-ben bevezetett műszakpótlék-emelés, a meleg­üzemi dolgozók helyzetének javítása ellenére, a jövőben jobban oda kell figyelnünk arra, hogy munkaszervezési hiá­nyosságok, a vám-munkák előtérbe helyezése miatt ne ke­rülhessenek hátrányos helyzetbe dolgozóink. S ha már szóba került az érdekvédelem, akkor poli­tikailag igen fontos, helyi érdekvédelmi feladatnak tartom azt is, hogy az elkövetkező választásokon a hagyományok­nak, a Dunai Vasmű súlyának, a mozgalomban betöltött sze­repének megfelelő képviseleti lehetőségeket kapjunk a to­vábbiakban is a különböző testületekben. Hogy hányan és milyen teljesítménnyel, milyen elköte­lezettséggel tevékenykednek közöttünk, arról Balogh László, a vállalati KISZ-bizottság titkára a következőket mondta: “ Ugyan nem kísérte hangzatos propaganda az ifjúsági mozgalom helyzetéről, gondjairól két évvel ezelőtt hozott bВ­ határozatot, de ettől az időponttól jó néhány elemében megújhodott a KISZ-élet. Valójában 1984-ben rajzolódott ki legmarkánsabban az a gondolkodásmód, hogy a KISZ­ gyakorlati tevékenységé­vel, a fiatalok érdekvédelmével és érdekképviseletével vív­jon ki magának tekintélyt, s ilyen úton-módon növelje tö­megbefolyását is. Az ifjúsági mozgalomnak ebben az új, nyitottabb helyzetében egyre több fiatalt tudtunk bevonni a közösségi munkába , amelyet demokratizmusunk szélesítésé­vel értünk el. A vállalatnál folyó­­ KISZ-munka tartalmi változásait jól példázza a kokszolói beruházás feletti védnökségünk is. Gyakorlatilag a fiatalok egyéni érdekeit kellett itt okosan ötvöznünk a vasmű érdekeivel. Ma ott tartunk, hogy napon­ta húsz-huszonöt fiatal vesz részt a védnökségi munkála­tokban (a Ládabontásban), s jelenleg azon munkálkodunk, hogy a kokszolóművet termelőegységként is megismertessük a fiatalokkal, és az érdeklődőknek módot adunk arra, hogy tanulmányozhassák az új létesítménybe beépítendő technikát, technológiát. Kezdeményezéseinkkel ténylegesen azt a távolabbi célt kívánjuk szolgálni, hogy a vasműben dolgozó fiatalok tudja­nak és merjenek is vállalati méretekben gondolkozni, ter­vezni és véleményt nyilvánítani. Természetesen, jócskán van még tennivalónk ezen a téren, de a nemrég lezajlott ifjúsági parlamentek tapaszta­latai is azt jelzik: fiataljaink vonzódnak a realitásokhoz, a vasműhöz, és szeretnék ezen a munkahelyen megtalálni em­beri számításukat, s megvalósítani egzisztenciájukat Vigyázzunk arra, hogy ez a szándékuk ne szenvedjen csorbát. Mert ahol az emberek ma egzisztenciájukat keresik, ott van jövő ... LÁNCZOS ANDRÁS Dr. Szabó Ferenc Jó évet zártunk Szigorítani a fegyelmet - díjazni a minőséget Az elmúlt évben kibontakozott pozitív folyamatot folytatni kell Vitáinkban a meggyőzés hasson Szabadabb kezet a szociál­politikának KISZ-munkák, vállalati célokért a vállalat vezérigazgatója Fehéri Béla pártbizottságunk titkára Bús Gyula a VSZB titkára Balogh László a vállalati KISZ-bizottság titkára

Next