Az Üstökös, 1862 (5. évfolyam, 1. félév 1. szám - 2. félév 26. szám)
1862-01-04 / 1. szám
Postscript Iliol van ni! most kapok meg uj esztendei meglepetésül Contot typographiabul, melyben felszamitatik, hogy követvalasztaskor választok kalapjai mellé dugott czidulak „Éljen Tallerossy Zebuson“ felirassal kóstálnak 73 ft 75 krt. Ebül hazafius irzelmeimírt leengedtetik 13 ft 75 kr. (Ez az első megvesztegetés, amit hazafiusagomert megkapok) marad a fentebbiekhez még 60 ft előre nem látott hadipótlik. Quid dicit ehez? Jövőre, ha Isten megiltet, S megakarnai választoknak, hogy „ nekem nyomtatásba, hanem csak adják elő úgy élű szóval. Egyébiránt nem merek boldog uj évet kivanyi, mert ha olyat kivanunk, a milyet teli, barátom uram akarja, majd adnának nekem írtés olyan pedig, amilyet szabad kivannyi, nekem magamnak se kell. Tallerossy Zebulon: A régi rendszer idejéből. Az 1848-dik időszakban, egy sz-r-i puskaművesnek értékesebb műszereit N. N. polgártársa elrabolván, s későbbre, midőn a tulajdonos azok hollétét megtudva, visszakövetelné , semmiként nem akará visszaadni. Az 1850-ben felállított albiztosi hivatalhoz folyamodik a káros , s kérelmében felhozván, hogy az előbbi szerencsétlen esztendőben házától menekülni kelletvén, lakházát kirabolták, az elrablott műszerek közül azonban némely darabokat N. N. polgártársánál megismervén, visszaadatásuk iránt felkérte, de az azokat nem akarja visszaadni. Alázatosan kéri tehát azoknak, ha szükség, erőhatalommali visszaadatását megrendelni. Válasz. Miután nevezett N. X. becsületes polgár nem rabolhatott, kérelmes kívánságának elég nem létettethetik. Más kérelemmel járul pár nap múlva a károsult ugyanazon albiztossághoz, melytől előbbi elutasittatását nyerte vala. Újabb kérelmében csinosan előadja, hogy az 1848-ik évben házától megmenekülni kelletvén N. N. polgártársa értékesebb műszereit a rablástól megmentendő, magához vitte. Kész is lenne talán azoknak visszaadására, de ő a későbbi zavart kikerülendő, csakis a méltalbiztosság közbeszólása mellett óhajtaná azokat visszavenni. Válasz. Bebizonyítván kérelmes, hogy említett műszerei valósággal sajátjai voltak, bejelentett N. N. becsületes polgár köteleztetik azoknak visszaadására, ellen esetben hivatalos eljárás útján fognak tőle elvétetni. Ismét 1854. junius havába az e—szt—gy—i járásbírósághoz bekísérnek két gyanús egyént, azzal vádolván őket, hogy ketten egy élésházat felverve onnan sok élelmiszereket loptak el. A járásbiró V—a — mindkét vádlottat különkülön kikérdezvén, azok közül egyik K.L. megvallja, hogy a vád igaz, mivel befogott társával ketten verték fel az élésházat, de onnan csak egy vacsorára valót vittek el. A másik N.F. pedig semmit sem akart róla tudni, sőt a szembesités alatt is átalkodva tagadta bűnét — akkor sem szűnvén meg tagadni, midőn a lopáshelyen elejtett pipáját neki felmutatták. Határozat: K. L. legelső vallatásra mindjárt bevallván bűnét, ezzel jobbulásának bizonyos jeleit adta.JHat órai bézáratása büntetésül feltudatván, szabadon bocsáttatik. N. F. pedig hosszas vallatás után is makacsul tagadván részességét — szemmel látott tanuk pedig nem létezvén, szabad lábra állittatik. Hát instálom alázatosan, a káraimat ki fogja megtéríteni? kérdé a káros gazda. — Erre egész simasággal igy szól a biró : Hiszem szegényekről nem lehet két bőrt húzni le. A szószék. Fiatal lelkész jött Z . . . faluba, s ki egyszersmind nagyon hanyag is volt és csak igen ritkán praedikált a falusiaknak. Ezek csak vártak . . . vártak, hogy talán majd szorgalmatosabb lesz uj papjok, de biz az még mindig hanyagabb s hanyagabb jön, úgy hogy már el is felejték mikor is volt az utósó beszéd. Végre egy vasárnap reggel felkel a pap, megy a templomba s mindenütt óriási hirdetéseket vesz észre, neki is feltűnt s elment megnézni, de mint csodálkozott, midőn a hirdetésekben ez elménetséget találá . Közhirré tétetik s tudtára adatik a szomszéd falvak s városoknak, hahogy valahol egy szép aranyos praedikáló székre volna szükség, az itt 7.-ben olcsó áron megkapható. Ez időtől fogva nem hanyagoló el a tisztelendő egyházi X. lelkész kötelességeit.