Az Üstökös, 1862 (5. évfolyam, 1. félév 1. szám - 2. félév 26. szám)

1862-11-08 / 19. szám

147 mentségre , hogy a hegyalján portyázó törö­kök okai annak, hogy a szendrei várból a szegi bor kifogyott, egész méreggel jegyzé meg : — Hát miért nem verik ki kendtek onnan és az egész országból mind azokat, kik nekünk még abba is preskribálni akarnak , hogy foly­tonosan ne ihassunk abból a fajta borból mely­ből őseink szerencsésen a nagyáldomást itták: mért hordják oldalaikon a kardot? tudnám csak én a kardot úgy forgatni, mint a pennát! Péderi a következő gyűlésen az idézett megyei határozatot megnyitatni­­gérte, indítvá­nyozva , hogy Dévényi Pál 12 nehéz márkára büntettessék , hogy ha a megye kulacsát más, nem szegi borral tölti meg. Ezek után a Dévényi Pál, Péderi közti pörpatvar közhirte­len; érte — bár nagyon méltatlanul — a szini szőllőhegynek azon része melyen a nótáriusnak nem tetsző bor termett, lakott meg, mai napig viseli a csömör nevet,­­ I. Egykoriban Varjas uram A csizmáknak mestere, így kiált ki a konyhába: ,Marczi fiam gyere be!“ Marczi bemegy, majszter uram Fölteszi az okulát, S elkezdi hogy : ,no hát Marczi T’od-e hány hét a világ?“ — „Nem t’om biz én“; — ,no megmondom, Megmondom hogy tudd; tehát : Erre is ut, arra is ut, Mehet a ki merre lát!“ — Marczinak az orra alatt Tárva nyitva lett a luk; Nagy szerencse hogy a lelke ijedtében megaludt . . .! Megaludt mint a kocsonya, Mert különben kiszalad, És a húsa bőrkötöstül Egy magában ott marad! Bele­írták a könyvébe: ,„Itt varrt egy év, s két hetet, Becsületes Makr­ Márton, De most immár elmehet!““ A TALIZMÁN. — Ballada. — Mert tollat lel a papírban, Fájdalom a haj helyett. Mi a lányasszony fejében Nem egy két szál lehetett! K.n. II. „Ki van adva az útlevél, Szivem kedves Nánija, Miért is kell tehát annak Magáról megválnia? Fekete az én bánatom Olyan mint a kaucsuk, Fogadja el emlék gyanánt Ezt az egy pár papucsot. Oh lányasszony odavagyok, Bánatomban meghalok, Adjon nekem a hajából Legalább egy falatot!!“ A lányasszony hajába nyúlt, — Papirosba tekeri, S a távozó Márton legény Szive táján viseli . . . III. Megy a vándor útja közben Egy fa alatt megpihen, S azt gondolta : „megtekintem, Úgy sem lát itt senki sem!“ Keblébe nyúl, s reszketően Bontja ki a papirost, Jaj de majd a fára mászik ijedtében Marczi most.

Next