Az Üstökös, 1862 (5. évfolyam, 1. félév 1. szám - 2. félév 26. szám)
1862-10-18 / 16. szám
16. szám. Megjelenik minden szombatnapon egy íven sokféle képpel ellátva. Előfizetési ár : Egész évre jan.—dec. 6 frt., 6 hóra jul.—dec. 3 frt., és három hóra kötet. XII. Oktob. 18-án 1862. okt.—dec. 1 frt. 50 kr. — Előfizethetni minden postahivatalnál és könyvárusnál. — Kiadó hivatal : Pest, egyetem-utcza 4-ik szám. A CSENDES EST. Bim, bam! Hangzik az estharang: Elcsendesült k öröm, harag. Sötétség van köröskörül Ennek bagoly, béka örül. Előjön pók és bőregér, Mind igy szól: az éj sokat ér! Először is szól a bagoly: „Én most éjjeli sas vagyok; Mikor nem járhat más madár Akkor enyém egész határ.“ Azután szól a denevér: „Most én vagyok égben vezér! Minden csillag nekem ragyog; Tetszik nekik, hogy szép vagyok.“ „A béka mond : csend van, na most Énekeljünk egy huzamost, Ember alszik, nincsen füle, Lehetek most fülemüle.“ Pók is örül: „Így most jól van. Nem bántanak birtokomban Ez a ház csak azért áll itt Hogy rákössem hálóm szálit.“ Jön végre az éjnek holdja Görbe jélképét kitolja, S mint egy dinnye ketté vágva, Belemosolyg a világba. „Dicső éj, most én vagyok nap! A másik? az szállt pokolnak. Poéta rólam énekel; Napról nem, — az neki se kell.“ S aztán borusba áll miden Boldogultan elégülten: „Dicső idő, nekünk való! Mért hogy nem örökké való? Ha az ördögadta kakas Nem volna olyan nyersnyakas: Ha az nem kukorikálna, Tán sohasem lenne hajnal!“ K—s M—n. 1861. és a folyó évi folyamból teljes számú példányokkal még folyvást szolgálhatunk