Az Üstökös, 1863 (6. évfolyam, 1. félév 1. szám - 2. félév 26. szám)
1863-01-03 / 1. szám
.Jün a farsang!!! (Kámátlan életkép.) „Apjok apjok, édes apjok, Emlékszel-e még a napra, Midőn szentül tekintünk az Összeboronáló papra, Jut-e eszedbe galambom A várva várt kedves reggel, Midőn szivünk örömére Megáldatánk egy gyermekkel! . . . Azóta mennyi változás, Régi csak bonthatlan frigyünk, Leányunk eladóvá nőtt S ideje hogy bálba vigyük; A leányok vásártere Bálok, színház, a nagy világ Ezek nélkül e szépségűk Véka alá rejtett világ. Költséges helyek mindezek Hova pompa, csillogás kell, De amik megszerezhetők Rongyos, zsíros papírpénzzel; Tudod most marhavész dühöng, Marhánktól szabadulnunk kell, A földed sok — nem bírsz vele Magtárodban zsuzsok, eger, S ez mind pénzzé tehetőség, Azzá tegyük édes apjok, Lányunk sorsa követeli Tőlünk ezen áldozatot, Csekéység az — kiböjtöljük Magunknak még „marad és jut“ Meglásd aprómarhákból is Szépen helyre takarítjuk, De a lányt „be kell mutatnunk , Bálkirálynő lesz a neve, Mint tündérke igazend és Hóditand bája — kelleme, Feje, nyaka kis kacsája Gyöngy — ékszerrel legyen teli kezén zsakmár keztyü, fátyol Ruháján csipke brüsseli“ .... Elnémult a házi doromb, Mert a férj igy vágott szóba : ,Jól értelek — azaz rosszul, Sommás pénz kell ugye — ,és ha?‘ „Ne aggódj kincsem, bizonyos Lányunk fején a főkötő. Oly bizonyos a mint mindig Négyet számlál kétszer kettő.“ — ,Jól van eladó mindenem, Hanem tőled oszt’ elvárom : Hogy add el a leányodat 3 Illendő — nem potom áron. — Vége lett a jelenetnek, Arasznyit hizott az asszony, Nyelve hatalmával vívott Vér nélküli diadalon, A kicsikart „engedélylyel“ Könyökig nyúlkál a zsebbe Szegény farsangra bizza hogy : „Tett ígéretét váltsa be!“ Biczegő Dani. Borkorcsolyák. A bri tiszteletes szenvedélyes de nagyon szerencsétlen vadász volt, — hasztalan vesztegette a drága puskaport. Egyszer elcsalja a földesur hires inlláját, s csakhamar talál a kutya egy szép süldő nyulat, megállja gyönyörűen, s az adott jelre kiugratja fekhelyéből.... A vadász alig tiz lépésről ráduplázik s szokás szerint téveszt.... A vizsla hozzá szalad, körül szagolja, szemébe néz, megfordul és megyen haza ... nem volt az az erő melylyel vissza lehetett volna hivni — vagy a tiszteletesnek vadászatra csalni többé. — N. barátom igy szokta vendégeit pincze-mulatságba hivni : „jertek es czimborák lesz minden, mi aztán majd dalolunk“ ... aztán pár pohár bor után nagy kedvre szottyantja magát, földhöz ver poharat lopót, ujjongat — persze a hordóból nem ihatik senki, s igy vége a mulatságnak s meg marad a sok jó bor. — Közsvisgán egy kis leány a szent történetekből Ábrahám históriáját beszélte, midőn a házához szál lott három angyalt megvendégelt. — „Mi volt azon a vendégségben kis lányom?“ kérdi a tiszteletes. — Volt ott kompli meg minden, felelt a kis bamba. — A svédek kemény csata után szétrobbantották a számra nézve rettentő nagy orosz sereget. A czár törzskarával egy magaslaton nézte az egészet, s amint szétszórt serege rendetlen futásban menekült, jóízűen kezde kaczagni, könye is hullott a nagy nevetésbe, környezői bámulattal fordultak hozzá, s egyik kedvencz tábornoka bátorságot vett magának sokat kérdezni a szokatlan nevetésnek. „Hogy ne kaczagnék, midőn ezen lajhár nép úgy fut abba’ a nagy ménkő slafrekba’ hogy a nyu- i lat is elfogná.“ „Beszélj valamit fiam Themistoclesről?“ A gyerek neki veresedve megeresztett hangon kezdi : „Themistocles a híres Salamisi csősz“ (hős helyett).