Az Üstökös, 1863 (6. évfolyam, 1. félév 1. szám - 2. félév 26. szám)

1863-01-03 / 1. szám

.J­ü­n­ a farsang!!! (Kámátlan életkép.) „Apjok apjok, édes apjok, Emlékszel-e még a napra, Midőn szentül tekintünk az Összeboronáló papra, Jut-e eszedbe galambom A várva várt kedves reggel, Midőn szivünk örömére Megáldatánk egy gyermekkel! . . . Azóta mennyi változás, Régi csak bonthatlan frigyünk, Leányunk eladóvá nőtt S ideje hogy bálba vigyük; A leányok vásártere Bálok, színház, a nagy világ Ezek nélkül e szépségűk Véka alá rejtett világ. Költséges helyek mindezek Hova pompa, csillogás kell, De a­mik megszerezhetők Rongyos, zsíros papírpénzzel; Tudod most marhavész dühöng, Marhánktól szabadulnunk kell, A földed sok — nem bírsz vele Magtárodban zsuzsok, eger, S ez mind pénzzé tehetőség, Azzá tegyük édes apjok, Lányunk sorsa követeli Tőlünk ezen áldozatot, Csekéység az — kiböjtöljük Magunknak még „marad és jut“ Meglásd aprómarhákból is Szépen helyre takarítjuk, De a lányt „be kell mutatnunk , Bálkirálynő lesz a neve, Mint tündérke igazend és Hóditand bája — kellem­e, Feje, nyaka kis kacsája Gyöngy — ékszerrel legyen teli kezén zsakmár keztyü, fátyol Ruháján csipke brüsseli“ .... Elnémult a házi doromb, Mert a férj igy vágott szóba : ,Jól értelek — azaz rosszul, Sommás pénz kell ugy­e — ,és ha?‘ „Ne aggódj kincsem, bizonyos Lányunk fején a főkötő. Oly bizonyos a mint mindig Négyet számlál kétszer kettő.“ — ,Jól van eladó mindenem, Hanem tőled oszt’ elvárom : Hogy add el a leányodat 3 Illendő — nem potom áron.­ — Vége lett a jelenetnek, Arasznyit hizott az asszony, Nyelve hatalmával vívott Vér nélküli diadalon, A kicsikart „engedélylyel“ Könyökig nyúlkál a zsebbe Szegény farsangra bizza hogy : „Tett ígéretét váltsa be!“ Biczegő Dani. Borkorcsolyák.­ ­ A bri tiszteletes szenvedélyes de nagyon szerencsétlen vadász volt, — hasztalan vesztegette a drága puskaport. Egyszer elcsalja a földesur hires inlláját, s csakhamar talál a kutya egy szép süldő nyulat, megállja gyönyörűen, s az adott jelre kiug­ratja fekhelyéből.... A vadász alig tiz lépésről rá­­­duplázik s szokás szerint téveszt.... A vizsla hozzá szalad, körül szagolja, szemébe néz, megfordul és megyen haza ... nem volt az az erő melylyel vissza lehetett volna hivni — vagy a tiszteletesnek vadá­­­­szatra csalni többé. — N. barátom igy szokta vendégeit pincze-mu­l­­atságba hivni : „jertek es czimborák lesz minden, m­i aztán majd dalolunk“ ... aztán pár pohár bor után­­ nagy kedvre szottyantja magát, földhöz ver po­harat lopót, ujjongat — persze a hordóból nem ih­atik senki, s igy vége a mulatságnak s meg marad a sok jó bor. — Közsvisgán egy kis leány a szent történetekből Ábrahám históriáját beszélte, midőn a házához szál­ lott három angyalt megvendégelt. — „Mi volt azon a vendégségben kis lányom?“ kérdi a tiszteletes. —­­ Volt ott kompli meg minden, felelt a kis bamba. — A svédek kemény csata után szétrobbantot­ták a számra nézve rettentő nagy orosz sereget.­­ A czár törzskarával egy magaslaton nézte az egészet, s a­mint szétszórt serege rendetlen futásban mene­kült, jóízűen kezde kaczagni, könye is hullott a nagy nevetésbe, környezői bámulattal fordultak hozzá, s­­ egyik kedvencz tábornoka bátorságot vett magának s­­­okat kérdezni a szokatlan nevetésnek. „Hogy ne kaczagnék, midőn ezen lajhár nép­­ úgy fut abba’ a nagy ménkő slafrekba’ hogy a nyu- i lat is elfogná.“­­ „Beszélj valamit fiam Themistoclesről?“ A gyerek neki veresedve megeresztett hangon kezdi : „Themistocles a híres Salamisi csősz“ (hős helyett).

Next