Az Üstökös, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1865-06-03 / 21. szám (22. szám)
188 Írókat, kiket oly módon igyekezik semmivé tenni, hogy lapjában latin kadencziás verseket közöl, ezen classicus mintájára a Csokonai Karnyónéjában foglalt carmennek .Oh Mantuja, oh Mantuja ! Non proeul est a Gennja ; Seit jani dominatio tnja : Merre nyílik a kapuja ?“ mely latin versek eddig is köztetszésben részesülvén, már mér leszorítják a magyar poétákat a Heliconról. Úgy kell nekik. Lonkay még a síron túl is anathemával üldözi e profánusokat. Egy haldokló lapszerkesztője nem rég olyasmit mondott, mintha „döglő félben“ volna, s buzgalmáról dicséretesen tanúskodik azon megjegyzése, miszerint Lincoln nagyon megérdemlette azt a büntetést, hogy meglőtték, ha mért pénteki napon színházba ment. Hiszen világos is, hogy a színész nem hal, hanem hús. Azonkívül pedig egy egész új genre-val szaporította a magyar litteraturát; e genne a „Péterfillér irodalom.“ Ő Péterfilléreket gyűjt, s az adakozók minden forinthoz egy kegyes Tekintedezs barátom uram! Ászt almotam, hogy ur voltam. Vagyok izs , de csak tituláris ur , voltam pedig almomban valóságos ur, a kinek van izs, lehet izs. Mert voltam nagy ur, természetesen voltam tagomtatas — csonakda — vizvezetö — gazdasági kialitas — nemzeti színház comité — akadémia igazgató tanacs — casino et caetera közhasznú vasalatoknál. Korán regeitől kise ebidig mindig gyülisbe ültem, egyikből kiültem, másikba beülem, csingaltam vasutat, szekkutat, gyalogutat, lanczhidat, aquaeductust, alatkertet, kanalist, biztositotam tüztül, viztül, jigtül, fagylul, szárazsagtul, marhabetegsigtül, kolumbacsi szunyogoktul; asatam kőszenet, vasat, rezet, porcelánt; — vígig halgatam előadásokat, hogy fejem izsszimondatot írnak versben és prózában , s e mondatok gyűjteménye az Idők Tanújában a capite kinyomattatik. A Péterfilléreket, hajh! Merode generalis jámbor zuarjai menten beiszszák, de a szép mondatok gyűjteménye örök időkre megmarad ; kegyeletes tanúságául azon időnek, a melyben a lelkes hazafiak még pénzt is mellékeltek a verseikhez , a miket beküldtek valami újságnak. Mindez érdemeiért ragyog e kitűnő férfiú keblén amaz érdemjel, mely őt a Gergely rend lovagjává teszi, s felhívja a saracénok elleni harczra. Viselje egészséggel. De még ez nem minden jutalma az igaznak. Voltak kegyes érdemekben gazdag emberek , kik szinte kivívták maguknak a túlvilági halhatatlanságot, de Lonkay minden megboldogultaknál hosszabb halhatatlanságot szerzett magának, mert az övé meg van takivá még a túlvilágon innen is három esztendővel, a mennyiben buzgó honfiak és honatyák három évre biztosították az Idők Tanúját az „élet“ felől. Halandó ember! halandó újság! láss példát és okulj belőle! A—a 31—n.delgete bele : szeretem volna hazamenni, de szomszédom asztmonta: it maracz ; ez „ar dolga.“ No de tudom, hogy ebid után mingyart lefekszek. Persze. Úri ebidenizsnektek fejemet kelete törnyi toasztokon, mert ez megint „ur dolga “ is mikor felkeltünk, volt este/kise. Voltam mar nagyon alhatnam. — Oho, mongya kamerád, most megyünk theatrumba , inekel nagy inekesni, nekünk kel tapsolnyi, koszorút ledobalnyi, mert ez izs „ur dolga.“ — Ez tartota ijfilig. — Oho, mongya kamerád, most megyünk estilyre, sok celebritas lesz együtt kel megismerkenünk. Regeiig ismerketem, is politizáltunk mert ez izs „ur dolga.“ Jaj de elfaratam bele. — No mar most reges van, kedvezs barátom uram, mar most megyek am alanyi. Tallérossy Zebulon levelei Mindenváró Államhoz.