Az Üstökös, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-01-07 / 1. szám

3 A világ­helyzetről. (Fk.) „Bonaparte locutus est!" — Ismerjük a Napoleonidáknak azt a szokását, hogy beszé­deiket mindig a hallgatósághoz szokták idomí­tani. /. Napokon azt írta 1797-ben Károly fő­be rezegnek , hogy „egy emberélet meg­men­­tése többet ér, mint a csatamező minden feladata.11 S ugyan ő volt, ki később Berthier­­nek azt mondta, midőn ez az összeírási lajstro­mot kezébe nyújtá: „és e szerint havonkint volna elkölteni való tízezer emberünk.11 III. Napóleon mindég az ellenkezőjét szok­ta mondani annak , a­mit elhallgat, tavaly azt mondta az orosz gorombaságokra, a­mit de Vi­­i­ch­i válaszolt a haragos praelátusnak: „az ilyen­­ mennykövek ellen itt az oldalamon a villám­hárító­­“ ez idén pedig az egészen ellene inté­zett megtámadásra azt feleli, a­mit .Jean Paul idéz don Antonio a’ Ulloa után , hogy ha az em­ber a Caibon rovart széttöri a kezén , meghal a mérgétől , de ha lefújja onnan, szépen megmene­kül tőle. Tudjuk jól, mit mondott a Corsikai azon kérdésre, miért oly kérlelhetlen heszúállók föl­djei? „mert azokat csekélységgel nem lehet meg­sérteni.“ Ebből értheti mindenki, hogy mit akar­tunk jelzeni? III. Nap­oleon ugyan bizonyosan emlékezik arra, a­mit Diderot mondott Katalin czárnőnek :­­ „ha fölséged, mint drámairónő megbukik, még ’ mindig megmarad Oroszország czárnöjének; de ha én megbukom , mint drámairó, akkor én egészen­­ megbuktam hanem azért alig hiszszük, hogy vigasztalására szolgáljon az inversa ratio : „ha én mint franczia császár megbukom, még min­dig megmaradok — Julius Caesar élete koszorús szerzőjének.“ Nem­ ilyen nagyra még a professionals írók sem becsülik a koszorúikat. Blücher is nevetett, mikor az oxfordi egye­tem megválasztotta dok­tornak: „tegyétek meg A megfordított ebéd. Párisban nagyszerű fogadás történt egy fiatal an­gol, egy franczia, egy muszka és egy spanyol gavallér között. Az angol abban fogadott, hogy ő ugyanazt az ebédet a­mit a másik három levesen kezdve elkölt, há­tulról, a fekete kávénál kezdve elkölteni képes. Fogad­hat Gneisenaid is legalább patikát tusnak, ő csinálja a pilidláimat Napóleon is aligha­nem ilyen pirulákra gondol, mikor kiadja magát doktornak, a­ki majd meg fogja gyógyítani Európát. Különösen az újévi beszédeinél megszok­tuk már azt kérdeni tőle, a­mit Boilau kérdezett Mallebranchetől, mikor az panaszolta, hogy Ar­­nould nem értette az ő művét az „eszmék vilá­gáról.“ — „Tehát igazán azt akarta ön, hogy megértse valaki, a­mit ír ?“ Azért mi is azt mondjuk , szerkesztő bará­tunknak , a­mit Siegel abbénak mondott az isko­lás gyerek, mikor így szólítá meg : „adok ne­ked egy almát, fiam , ha megmondod, hol van az Isten?“ — adok én önnek kettőt, viszont az, ha megmondja, hogy hol nincsen?11 Tehát ön is, szerkesztő barátunk, nekünk tíz Napoleon bort kínál, ha írunk önnek a felől, hogy mit mondott Napoleon ? — adunk mi önnek húszat, ha azt megírja, hogy mit nem mondott el? Egyébiránt Lamartine is megérkezett Pá­rizsba, de nem azért, hogy pique auf újra kezd­je a képviselőségen a politikai pályát; még can­­didaltatni sem engedi magát, hogy is lenne ő candidatus ott, ahol már egyszer prédikátor volt ? Végül még egy életet nem engedhetek el, mely most jutott eszembe és nagyon jó.­­ Az angolok, a mért Simonosakit porrá lövet­ték, hadiköltség fejében 16 milliócskát követelnek a japániaktól. No ezek is elmondhatják, a­mit a maroccoi deg mondott Du Que­ne-nek , mikor fővárosát a francziák lebombáztatták, s aztán követelték a nagy hadiköltséget, „mért nem szól­tak nekem előbb ? én fele arért is felgyújtottam volna magam.11 Különben a legújabb bonmot az, hogy Kas­­selben a deficit soha sem deficiál. Viszont találkozásig i­talt: az angol elkezdte a kávén, azután jött a fagylaltra a sor, azután jött a saláta (Fagylaltra !) azután a pecse­­­­nye. De bizony az utolsó fogásnál, a ráklevesnél felfor­dult a gyomra a kegyelmének, s magánkívül vitték el a vesztett csatatérről. Ilyen babérok is teremnek mai nap a fiatalság számára._______

Next