Az Üstökös, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1865-01-14 / 2. szám
10 sén, e név hullott ki abból : „Péter Pál' aranyszegélyü lapon, melyen történetesen P. P. betűkkel ellátott korona volt látható. „Ez grófi korona!“ volt az archeológiai osztály véleménye. „Ez grófi poezis bizonyitá a nyelvtudományi osztály. „Ez grófi parfüm!“ tanuskodik a természettudományi sectio ! A Telivér pályadíjas művet gróf irta! Ezt mondák az akadémikusok az újságíróknak, az újságírók a publikumnak, a publikum a színészeknek, a színészek az igazgatónak, s miután e véleményt Péter Pálnak Malaczkáról és Badenből kelt levelei is megerősíték, lett a kedélyek izgatottsága nagy! A Casinóban konferencziák tartottak azon kérdés felett, ki lehet ő'? Egyik azt állítá : az X. X. gróf, az tud folyvást versekben beszélni; másik azt mondá, ez S. gróf, az érti ily gyökeresen a lovakat, a harmadik fogadott rá, hogy az Y. gróf, annak van egy igen jeles titkárja. — Százhuszonnyolcz palackra megy a pezsgők száma, amik e tárgyban fogadásokat feltétettek. A színházban nem kevesebb volt a tevékenység, a színészek éjjel nappal szerepeiket tanulták, a súgó disponibilitásba helyeztetett, az igazgató saját bútorait hordatta fel az előadásra, s saját kezével verte a színfalakba a szegeket, mikre saját olajfestményű műremekeit aggatá fel. Az előadás napján még csak egy kritikusnak való szabadjegy sem volt nagy pénzért kapható , a Casinót ez estére bezárták, s az elnök Se baj! (E versezetemet ajánlom a „Presse“ azon pesti levelezőjének, ki a magyar ember ez időbeni bugyogóját oly ékesen megénekelte.) „Múló divat, semmi más, A mit a magyarok űznek ; Nem sokára ellobog, S vége lesz a szalmatűznek.“ Így vigasztalta magát, Kinek nem fért a fejébe, Hogy attila és dolmány Lépett a rút frakk helyébe. „Múló divat, semmi más, Amit a magyarok űztek . Megmondtam, hogy ellobog! Már vége a szalmatűznek.“ Ekként szól most sógorunk, kárörvendő gúnyos szóval. Látva miként egyesül Attila a bugyogóval, maga vezette in Corpore az egész díszes társulatot az előadásra, ahol az erkély dreimann hoch elfoglaltatván, szerzőnek minden genialis mondása tapspelotonnal üdvözöltetett Ez volt Péter Pál inauguratiója. A kritika is üdvösen meg volt szeppenve, s e hatás kiterjedt még második darabjára is, „Mi újság a szomszédban?“ mely bár nem érte el egészen az előbbi sikerét, mégis a kritikusok referádáikban nem annyira azt fejtegették, hogy „Mi újság a szomszédban?“ mint inkább azt, hogy „Mi szomszéd az újságban?" mely darabnak pedig egyéb hibája nem volt, mint az, hogy szerzője nem ismerte fel helyzetének előnyeit, s bár mint jelenleg az első magyar általános élet- biztosítási szak vezető főnöke, szülöttének életét biztosítani elmulasztotta. Ki kell emelnünk még tisztelt barátunkat, mint igen kegyes családapát, kinek jelszava .• „bocsássátok hozzám a kisdedeket!“ (Különösen, ha csinos dajkáik vannak). E mellett határtalan tisztelője a szép, s mint báró Eötvös mondja a „jobb“ nemnek (igaza van : én sem szeretem a férfiakat) akár csipkében, akár halmakantusban, amit alább következő saját elbeszéléséből is fényesen kivehetünk. Kivonjuk tiszta szivünkből, s ez óhajtásunk számos tisztelői véleményével találkozik, hogy kivívott mellékneve „Telivér János“ változzék át majd egyszer „Telipénz Jánossá“ ! K—s M—n. S látva, hogy ki év előtt Dolmányt viselt s pengett sarka, Kire, hogy ha ráveté Szemét a lány, mondá : „nyalka Látva, hogy még olyan is, Ki túlzott a viseletben, Most már bugyogót visel, Azt gondolva: ez áll szebben; Látva mindezt sógorunk, Természetes, ha azt tartja: „A magyar nem consequens, Nem erős az akaratja. ..Fellángol mint szalmatűz, És ellobog ép oly gyorsan; Erre építs s győzni fogsz, És megőrlöd lassan-lassan,“ Megörlöd-e ? meg a szöszt. Ne csak várj ! nem oda Buda! Viseltünk mi czopfot is, S él a magyar, áll még Buda.