Az Üstökös, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1866-10-20 / 42. szám
330 Itt következett azután az allegro: / De szánd meg Árpád, szánd unokádat Tartsd meg e vérrel szerzett hazádat.“ Ama szörnyű szélcsendes időkben az ilyen ártatlan kis nóta is nagy port vert fel, keresték a szerzőjét, s minthogy magyar emberek közt semmi titokban nem maradhat, végre ki is tudták, hogy ezt a nótát Magyarország egyik legrégibb táblabirája, az öreg H...th István készítette. H.. th István rögtön megkapta a parancsolatért, hogy menjen fel „ad audiendum verbum“ a király színe elé. Pár hét elmúlt, és H.. th István csak nem ment még fel. Ekkor a nádor maga elé hivatja a táblabirót, s megfeddi, hogy mért nem ment fel a király elé, mikor meg volt parancsolva ? H. th István ártatlan arczczal viszonza: — Fenséges uram, az én igyekezetemen nem múlt az engedelmeskedés. Én rögtön a parancs vétele után felmentem Budára, kérdezősködtem, hogy hol lakik itt a magyar király? De senki sem tudta megmondani. Azután felmentem Székes-Fehérvárra, ott is tudakozódtam, hol van itt a magyar király rezidentiája, de senki sem tudott ráutasítani. Még Visegrádra is elmentem, de a magyar királyt ott sem találtam meg. A nádorispán azután megmagyarázta neki, hogy csak menjen fel szépen Bécsbe, ott majd elvezetik hozzá. H.. th István tehát felment Bécsbe, hogy vezessék a fejedelmi várakba. Az uralkodó atyai intő szavakkal dorgála meg az öreget, hanem német nyelven. H .. th István illő kegyelettel hallgatá végig a dorgálást, és mikor vége volt, azt a tiszteletteljes megjegyzést téve rá, hogy : „Felséges uram : Unix dájts.“ Az öreg egy hangot sem értett németül. Erre a király latinul ismétle a dorgálást, hogy mint mert ily bántó merényletet elkövetni a vén táblabiró ? Mire az öreg elmosolyodva mondá: „Tarnen est solumnodo cantilena talis.“ S azzal panyókásan, kardosan, sarkantyúsan, ahogy volt, elkezdett ő Fölsége előtt egy csendes ländlerischt ejteni, kedélyesen danolva hozzá: „már Isten néki, szokjunk rá, járjunk rá, a német tánczra, a német tánczra.“ Ő Fölsége jóizűt nevetett rajta, s azt mondta neki, hogy menjen haza Isten hírével, és ne bolondozzék többé. — Még abban az évben össze lett híva amaz emlékezetes országgyűlés. Tallérossy Zebulon levelei Mindenváró Ádámhoz. Tekintedezs barátom uram! Denique, a mi igaz, az igaz. Is a mit meg kel adnyi, azt meg kel adnyi, különben ha nem adunk, elvesznek. Marin csak akarki mit beszilve, kintelem vagyok partyat megfognyi kormanyfirfiaknak, is megadom elismerist ex propriis, a nilkül, hogy hivatalt kiruik hete. Miért vádolnak kormanyférfiakat ? Sok mindenkt vádolnák. De csak semiitt sem nincsen igazságuk recriminatoroknak. Hogy nem tutak megcsinyalnyi anyi ideig bikis kiegyenlitist. No igen, mert voltak elfoglalva háborúval. Hogy nem tutak megcsinyalnyi jól háborút. No igen, mert voltak elfoglalni bikis kiegyenlitssel. Hogy pedig mig most se nem öszehiinak magyar orszaggyülist, ki tugya azon megütköznyi ? Hiszen nem volt nekünk igirve elnapoláskor, hogy háború után fog orszaggyüilis megint öszehivatnyi, hanem volt nekünk igirve, hogy ősze fog hivatnyi megint orszaggyülis „jo ügynek gyözedelme, is fegyvereink vig diadala után.“ Mar pedig hogy ezutal vig diadal elmarata, azt csak minden ember nem fogja tagadni, is igy terminus praeclusi elhalasztani magát, is igy in nem tudok, minek sarkalnak kormanyfirfiakat, mintha valamit nem megtartanának, a mit megigirtek. Hiszen a ki algebrat tanulta, regula aureat,is sublimior mathesist, az csak kiszámíthat aequalis utyan, hogy: ha 1861-ben kormanyférfiak igirtek magyar orszaggyülést eloszlatás után 6 hónap múlva eszehivatnyi, s lete hat honapból esztendő öt, 60 hónap; is ha 1866-ban kormanyfirfiak igértek magyar orszaggyülést elnapolastul szamitva, egy