Az Üstökös, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1866-11-03 / 44. szám
350 Fecsegi torkot köszörült, imját felborzolt, s nekirohant az áldomásnak. „Midőn őseink a Volga mellől... „Éljen !“— kiáltá a fiatalság. „Uraim ! rövid leszek ... „Vivát!“— orditá a neki vadult tömeg, és Fecsegin rajtaveszett a diplomatikus dictió, mert a háziaszszony solválta az ebéd sessiót. * * * Feketekávé, egy kis ejtözés, délutáni siesta, s mámor pihentetés után a tiízvérű fiatalság táncznak eredt, s bokázgatta a világ legdélczegebb s méltóságteljes tánczát, a magyar tánczot. Mindenki talpon volt. Knófel Izsák Kokárdát választotta párjának, s egy lyukas tallért a czigányok közé vetve ujongatott. „ Czigány , húzz nekem csordást ... uj uj uj uj! phiros khakoricza szár, kiapálatlan marad bál. Azt húzd.“ Izsák kóser dandy csakhamar oly rohammál rugkapált a levegőben, hogy végre csizmáját is lerúgta, s légyűrűs lábujakkal járta a kuferezest. Míg egyfelől a tiízvérű fiatalság a teremben bokázgatott, s a táncz költészeténél élvezte a szerelem hajnalát, másfelől Misey esperes, Gödény Ábrahám uradalmi tiszttartóval a tornáczon savanyu vizeztek. Pipaszó mellett emlékileg el-elvándorlanak ők ama régi jó idők egyszerű időszakához, midőn a művészet, ipar és czivilizátió nem tön ugyan oly hatalmas hódítást, mint napjainkban, hanem túlzás nélkül állíthatni, hogy szűk ismeret mellett több melegség, atyafi szeretet és nemzeties jellem honolt a szivekben és országban, mint jelenleg. „Kocczintsunk egyet Abris pajtás, nemzetünk szebb és áldásos a jövőjére.“ „Engedje az isten“— válaszolt a borczimbora. „Ugyan kedves szomszéd, ha meg nem bántalak, egy ártatlan kérelemmel fordulnék hozzád“— szól a Gödényhez az esperes. „Parancsolj velem kedves papom.“ „Miután minden vidéknek megvan a maga saját szőrű bőrű embere, tájszólás formája, divatizlése stb. és én nem rég érkezve közétek, okulni szeretnék, magyarázd meg azt nekem, mint locális ismeretű ember, hogy miféle állatfaj lehet az a pasazsir ? mert amint az ebédnél észleltem, furcsa egy creatura.“ „Szívesen rezolválom az elibem állított themát, ha türelmeddel megajándékozol.“ „Sőt élénk figyelemmel foglak hallgatni.“ „A pasazsír, édes barátom— szóla Gödény — oly alakú, mint az ember; esze is volna, de azt sohasem használja ; egész élete abból áll, hogy eszik, iszik a más költségén, mulat a más alkalmatlanságára ... s aztán meghal. . A pasazsir rendesen falusi életet viszen, faluról falura jár a más alkalmatosságán , s héti egy helyen nem addig időz, a meddig szívesen látják,— mert őt sehol se fogadják örömmel — hanem csak addig mulat, míg valami ingyen fuvart kap, melyen más faluba mehet,... szóval ő az, kiről biztosan elmondhatni, hogy mindenütt és sehol sincs lakása.“ „Nem szeretem az eféle kráglis ingyenélőt, én a munka, s kiérdemlés embere vagyok“— jegyzé meg komoly hangon az esperes. „Igazad van. Nálunk is óhajtom, hogy Spárta legyen a jelszó, hol a here életet törvény tiltá, s bünteté. Azonban a pasazsir ártatlan haramia, s egy-két fecske nem csinál nyarat.“ „No de gyantázd meg a gégéd Ábri pajtás evvel a vinkó és parádiból kiházasított fluidummal, és beszélj tovább.“