Az Üstökös, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1867-02-23 / 8. szám
Egy bosnyák ki- és bevándorló naplójából. 1859- ben a török basa elvette harácsba a lovamat , megharagudtam, felkerekedtem, átvándoroltam Horvátországba. 1860- ban a horvát viczispán elvette a tehenemet adóba, felboszankodtam, nekiindultam, visszavándoroltam Bosniába. 1861- ben a török basa jól a talpamra vezetett, hogy minek mentem el az engedelme nélkül. Nem tűrhettem, ismét kiszöktem Horvátországba. 1862- ben a horvát szolgabiró jól az ülőrészemre hegedültetett, hogy mért nincs vitálva a passusom ? Ez roszul esett, visszaszöktem Bosniába. 1863- ban a török basa békét hagyott, mert csak a testem lelkem, hanem most már az uléma került a lelkemnek, s kényszeríteni akart, hogy legyek mahomedánussá. Ez már nem fért a lelkemhez, még egyszer átmenekültem Horvátországba. 1864- ben a horvátországi püspök nem hagyott békét, hogy hagyjam el a görög hitet, s térjek át hozzá. Meguntam a dolgot, s visszakivánkoztam Bosniába. 1865- ben a török basa elvitte egyetlen leányomat a szultán háreme számára. Ez úgy elkeserített, hogy odahagytam Bosniát, s átmentem Horvátországba. 1866- ban a horvát commendans elvitte az egyetlen fiamat katonának, oda is veszett. Bánatomban viszszavándoroltam Bosniába. 1867- ben azon gondolkozom, hogy az innenső parton várjam-e be, hogy meghalok éhen, vagy a túlsón ? Legalább egy pár ártatlan sorban majd minden lap megemlékezett a lánglelkű, magas röptű és édes, mézes ajkú ifjú költőtársunk, Zilahy Imre haláláról. Egyik buzgó újdondászunk ilyetén sorait, más irányban buzgólkodó, szerkesztője, kérlelhetlenül kihúzta a revisiónál, azért, mert szegény Zilahy a legjobb akarattal is református volt. Kár volt a minisztériumot oly mosolygó arczokkal festeni, mert az nevet legjobb ízűn, aki utoljára nevet. Éljen! Éljen! Ki éljen ? Én azt mondom, hogy Bach és Schmerling éljen. Ha Bach miniszter nem lett volna, nem lett volna Solferino, ha Schmerling nem lett volna, nem lett volna Königgrätz. Ha nem lett volna Solferino és Königgrätz, nem volna magyar minisztérium. — És igy Bach és Schmerling éljenek! Indítványozni fogunk nekik egy szerény szobrot közadakozás útján. (értsd minden adóforint után V3 krajczár Steuerzuschlagot.) Pedig hát a neve is mutatja Fiuménak, hogy Magyarországhoz tartozik. „Fiúme.“ Annyit tesz, hogy „ez az én fiúm!“ Beszélgetés a Dráván keresztül. — Hát nem akartok Pestre jönni ? — Nem. — Hát Bécsbe akartok-e menni ? — Nem. — Hát otthon maradni akartok-e? — Nem. — Hát a törökre akartok-e menni ? — Nem. — Hát alkotmány kell-e ? — Nem. — Hát a provisorim kell ? — Nem. — Hát akartok magatoknak fizetni ? — Nem. — Hát kell-e egész Európa ? — Hm. Azt majd meggondoljuk. Egy separatum votum. Ad hominem, A kortes éleményei. Jó reggelt kívánok mind közönségesen! Mindig mondtam én, hogy „megvitad még valaha.“ Nyakunkon a szabadság, boldogság (zsandár és financz képiben.) No de egyszerre a hóragot sem lehet felfújni, hogy lehetne hát legalább az újságokról azt a sok apró madarat egy szuszszantásra elröppenteni ? Van miniszterünk annyi, hogy még az utczán is vehet, aki akar, és olcsó, nyolcat adnak két hatosért ... papirosból. Igaz, hogy híg is a leve, mert Heckenaster tisztelt alkotmányos kiadósága némelyiket megragyásztotta, némelyiket megsimogatta, némelyiket felborzolta, sőt olyan is akad, akit megvakított, hogy ne lássa a valódit, hanem ha mondják neki, hogy csakugyan megvirradt, és pirics zsandár és financz, hát elhigyje. De már ily vakitásokba beleavatkozni!... 59