Az Üstökös, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1868-05-23 / 21. szám
íTW Szamielisz püspök levele a „Pesti Napló“ szerkesztőihez. Igen csodálom, hogy a politikai discussiók hevében egy nagyon is fontos és opportánus tárgyra eddig nem reflectáltatok, holott alapját az anonymitásról irt jeles czikketekben megvetettétek, mely czikketek e tárgynak mintegy praeliminareül szolgált. No de nem csoda, ha nem minden jut eszetekbe ! Tisza, Jókai, Keglevich, Csernátony, a scorpio et consortes ellen folytonosan résen lenni, lapotok minden számában e veszett haddal hadakozni, nem csekély föladat ! Azért engedjétek meg, hogy a tárgyat én hozhassam szóba, mert halasztani tovább nem lehet. Nagyon boszant engem a kormány által subventionált lapok és írók elleni henczegés. Barátim, ezt tovább tűrni nem lehet! Ideje, hogy nyilatkozzunk! Azért, rajtatok könnyítendő, elhatároztam, hogy e tárgyban vezérczikket irok, melyet idemellékelve, azon kéréssel küldök, hogy azt mielőbb közöljétek, és az érette esendő honoráriumot Ludasi barátunk által utalványoztassátok, mert honorárium nélkül én bizony még a Herkó páternek sem, nemhogy Andrássy, Wenckheim, Gorove és Lónyay ő excellencziájuknak irok. Czikkemet adjátok tetszés szerinti jegy alatt. Beitüt azért nem választottam, mert nincsen az abc-ének az a nagy és kis betűje, melyet ti czikkjegyül már le nem foglaltatok volna. János: A lapok és irók subventionálása a kormány által. Az úgynevezett függetlenek féktelenkedése és destructionális szelleme semmiben sem nyilatkozik oly kirívóan, mint a lapoknak és íróknak a kormány által nyújtott subventió megtámadásában, különösen azon derék és leyális írók jellemének feszegetésében, kik a kormánytól subventiót fogadnak el, vagy, mint amazok mondják, tollukat s meggyőződésüket pénzért eladták ideje, hogy e kérdést tisztázzuk, és az e tekintetben is félrevezetni szándékolt közvéleményt helyes irányban megtartsuk. A népek és nemzetek életéből merített tapasztalás bizonyítja, hogy az a legjobb kormánypolitika, mely fönáll, és minden kormánynak, fönnállását bármily eszközzel biztosítania nemcsak önérdeke megkívánja, de kötelessége is parancsolja.Állításunk bebizonyítására a világ kezdete óta fönnáll kormányok példájára hivatkozhatnánk, de az messze elvezetne czélunktól, hanem nem hagyhatunk érintetlenül egy hatalmas indokot, melyet a humanis-mus nyújt számunkra, és azt hiszszük , ez egyetlen fegy- verre!l tönkre verhetünk minden oly törekvést, melyek a fönnálló kormányok megbuktatását czélozzák. Az isten szerelmére kérdjük az ily anarchikus törekvésű rakonczátlankodókat, kik a fönnálló kormányok megbuktatását tűzék ki istentelen czéljukul, mi *1 162 Ergo „szavazzunk!“ Had míg az a honvédelmi hirdetösködízs! A csak eczer nagy patália. Hetvenhat zaszloalja (ad formám „rostaalja“ java marad rendezskatonának, mi rostabul kihűl, megy honvidnek) gyalog bakancsozs, huszonnigy svadrony lovazs. Tigrisek azirt lármáznak elene, hogy elhitesenek nimeteket oda az, hogy ez nekik valami rosz, s azok erőnek erejivel rank eretesenek [ honvidsiget. Pedig hat szivük repesi nekik erő- s miben, ha elgondolnak, hogy lesznek megint honvidhadnagyaink, ezredeseink, generálisaink, , (igaz, hogy fizetizs nélkül) lesz nemzeti szinti kokárda, lesz huszarsagunk fehir halina posztobul; fogjak üket magyarul komandiroznyi; mar válogat izs szamukra Alvinczy arsenalban puskákat, kik el nem sülnek, is instructionalis kardokat, kik nem gyünek ki tokjabul. Csakhogy jelszava lesz honvideknek nem „előre,“ hanem „hatulra.“ — It majd sok jo csendezs hivatalra lesz megin kilatazs. Ha meglesz, magam izs beadok verpflegscommissärnek. De hat ez mind nem elig franya tigriseknek. Nekik kelene eczere minden. Ha megadunk nekik honvidet, nekik puska izs kel hoza; ha puskát izs megadunk, akor követelnek hoza puskaport, golyóbist; ha az izs megvan, akor újra alkalmatlankodnak kapszliirt.; s ha ászt is megkaptak,akor aszondanak: nem i sémit, agyanak hátultöltőt; ha megkapnak hátultöltőt, akor praetendának agyút: mikor asztali mindent megkapnak, akor aszondanak: nekik nem kel háború, nekik kel blkesig. — Ki tudna ezeknek kedvüket kitalalnyi'? alázatos szolgája Tallerossy Zebulou