Az Üstökös, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1868-10-18 / 42. szám
gat zsidó, hogy megveszi dizsmaborocskát, ideit, előre bevásároltam bizonyosra mindent; mikor délelőtt Deák megteszi indítványt, ara egy zsidóval rögtön kevesebb lett a világon, azal, melyik nekem pinzt hoznyi ígérte, nyakamon marat a sok konto mind. Hat quare mihi fait ez a sculptile ? Ugyanazon princípiumnál fogva, kinil fogva fizeti popule osztrák földezsurasagnak quotat, fizetheti magyar földezsurasagnak d izsmat; az már egy baragal megtörtinik. Minek volt publikumnak bordizsmaval appetitust, csínyalnyi quota elen? — Ha csak tutam volna aztat akor ! Mondanak, hogy ez nekünk csinyal mp- s szerüsiget. Népszerüsiget? Köszönök szipen! A hun van nekem dizsmam szőlőbül, onan egy tigris a kipviselő. Kapja majd az fáklyas zenit az én dizsmámírt; a hunan meg engem valasztotak, azok-; nak in hiába mondok, hogy „a mp! szabadi szőlő!“ mert od soha se nem lata senki mazso laritezsen kívül szőlőt. Mig talán használna, ha az alat hat hit alat öreg ural valahogy öszevesznink. Csak in miagyar Zsedinyi barátom nyomán sietem volne körülülnyi orszaghazat; most mar mizs straffolunk baloldalhoz. Gonosz alapot. Mikor már Kecskeméten elkezdenek „lőrét“ úgy nevezni, hogy „Deákbor.“ Ezek élőt mar sémi se szent, mig a bor sem. De in tudom, micsinyalok? Választó kerületembe heten lipegetnek föl elenem. Egyik idősb baloldali candidatus tigrizs, másik ifjabb baloldali candidatus parduez. — Atlipek mind a heten s leszek republikanuzs. Gallérossy Zebulon. Kukliné prédikácziói: Héj Kukli! Ébredj fel! tűz van! Verik félre a harangokat, kiabálják az utczán : Feuer! Au feu! vive la republique ! A szomszédban ég ! ! Siess oltani! Hiszen azért vagy az európai Feuerwehr főkapitánya. Úgyis régóta nem oltasz te semmit. — Kelj fel frissen. Vedd fel a hátadra az extincteurt és szaladj a néném aszszony házát oltani. (Hogy mingyárt, csak a hosszuszáru csizmádat keresed ?) ott van az ágy alatt, azon módon, ahogy a luxemburgi famacskával lehúztad. Én addig kinézek az ablakon, hátha Szent Flórián képe azóta csodát tett s eloltotta a tüzet a néném asszony házán. Ezész az, pedig az európai kölcsönbiztositó társulatnál volt assecurálva. De soká érkeznek azok a fecskendők! Hét csak a te gólyafecskendőid volnának kéznél! vagy csak legalább azok a kézi fecskendők, amik Mentanánál csudát tettek. Te Kukli, mért nem sietsz megint csodát tenni ? (Hogy nem tudod a csizmádat felhúzni ?) Ejnye, hogy neked is olyan szoros a kaperád! Ahol van ii, már szalad felénk a szomszédaszszony, ahogy magára kaphatott valamit szegény, palást nélkül, coiffir nélkül. Egy butyort czepel a hátán. Abban lesz szegénynek egész keresménye. Ők szegény kis apró gyermekek. Hol fogsz ezeknek elég Mexicót találni, ha mindegyikről keresztatyailag gondoskodni akarsz. Mégsem ment fel az a csizma a lábadra ? Már pedig a néném asszony elfogadására kellene sietned. (Micsoda „szakkerment!“) tán bizony káronkodol is, ily borzasztó pillanatban, mikor imádkoznod kellene. (Hogy csak nem mehetsz mezítláb a néném asszonyt elfogadni ?) Hát ha még majd föveg nélkül is kell menned (Hogy várjanak addig a leégettek az előszobában ?) Na szép kis vendégszeretet! Hát a batyujokat hova tegyék le? (Ejnye te Kukli, ezt a választ nem vártam volna tőled, hogy nem engeded behozni a néném asszony batyuját, mert összepoloskázsitja vele a te szobádat is?) Mintha nem volna a te szobádban is elég. Háládatlan! Hiszen ezek a poloskák választottak meg téged gazdájuknak. Hallod, hogy omlik be a szomszéd háza! Már be is ég. Minden odaég. Szegény patkányok, hogy futnak ki a házból. Szegény jó házi barátok, kegyes coelibatusban élő patkányok, akik éjjel is virrasztanak a háziak fölött, s hirdetik a böjtöt, maguk elfogyasztván a szalonnát. No legalább e szegény hajléktalanul maradt kegyes patkányokat mind befogadd az égett házból, Kukli, vagy mi a patvar? már megint lefeküdtél és alszól. Circumdederont Te!