Az Üstökös, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-11-08 / 45. szám

Kakas Márton nevenapjára. A mikor az ember bölcs akarna lenni, Épen akkor nem jut az eszébe semmi. Ép ig­ vagyok én is : vers nem akar menni, Eszem maga körül forog, mint Lind Jenny. Három kalamusnak jön szörnyű halála, Agyonrágatásban hős halált talála. Tintatartó kétszer oldalára álla, S pruszlikomra ékes Ázsiát pingála. Ámde nem rettent el semmi a világon, Ezt a rigmust azért juszt is megcsinálom, Bár tu­dom előre, hogy toltam, oh Márton, Tinta helyett párszor a porzóba mártom. Tudnillik e héten neved napja lészen, . Azért kell e versnek még ma lenni készen, Holnap Üstökösbe szépen becsempészem, Hogy holnapután elfeledjük egészen. Ennélfogva persze, gratulálni kéne, Hja, de én még eddig nem oktam beléje,­­ Rosz vers lenne nagyon, — no hisz ez se „bene,“ — De m­ég a kedvem is elvette a Siréne. Mert hát tudod bölcsen, hogy az országházban, K. u. ezernyolczszászhatvan egynéhányban Az határozódott honatyák agyában : Vegyes országgyűlés tartassék Budában. Fele legyen német, fele legyen magyar, Rontsa el az egyik, mit a másik akar, Ne értse az egyik, mit a másik hadar, Egyik marja hamar vissza, másik ha­mar. Szép intézmény nagyon, adtaszedtevette ! Csudáltuk a házat, mely megteremtette, Egész Európa megdermett felette S bámulva kiállott: „ilyet még nem ettem !“ S voltak oly istentől elrugaszkodottak, Kik az uj vívmányba bele nem nyugodtak, Pontiustól Pálig ló­tottá­k, futottak, Okulni, bár buktak, még bukva se tudtak. Becsben neki állnak a rajxráb­ falának, Kék plajbászszal falra ily ordrét firkálnak: Motto : Valamiségesen a trombita herseg: Úgy legyenek ezek gratuláló versek. „A­z!■ legállók e héten beállnak, F­iispontok Budára itt s itt készen várnak.­ A város dobosát aztán összehitják Kezébe nyomják az illetékes diját, Nyakába kerítik a városdob szíját, Magyarázzák neki ordré csinját-binját. S Bécs város piaczán a mint a dob pereg, Odagyül az osztrák delegátus-sereg, Búbánattal hallja, mit dobol a gyerek, S orrát a markába dugja, úgy kesereg. K­pja magát Skéne, Smerling és a többi, S azt mondják, hogy biz ők nem fognak lejönni. Ha Budának kedve van , velük lenni, Nincsen mást mit tenni, tessék Bécsbe menni. No hiszen mi ugyan gyönyörűn megjártuk, Smerlinget és Skénét de hiába vártuk. Mint gyermek az anyját vásárjönni jártuk, Ajtónkat, karunkat, tárczánkat kitártuk. És e szép készület esett mind hiába, Annyi édes remény dűlt hanyatt dugába! Holtan lett a gyerek, hiába volt bába, Smeri­ng, Skéne bizony nem jöttek Budába. Hát ha most a többi német is azt mondja, Hogy neki is nagyobb ennél kisebb gondja, S pénzünk és katonánk innen el nem­ hordja, S nyakunkon marad a fika s Bécsnek rongya . Ha német csakugyan tenne oly bolondot, S nem viselne többé ránk atyai gondot, S rajtunk hagyná az önkormányzási gondot, S igaz lenne mégis, a­mit Kossuth mondott: Hogyha ez az idő be találna állni, S önmagunknak kell a pénz nyakára hágni, S bakarekruttal nem tudunk mit csinálni, S itthon buta paraszt fog belőle válni: ■ Hát csak arra kérlek a neved napjára,­­ Kétségbe ne essél e szörnyű csapásra, Nyugodjál meg békén a végzet szavába, S bánatodban ne öld magad a Dunába. Június Brutus.

Next