Az Üstökös, 1870 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1870-09-11 / 37. szám
422 No de mit szolja ahoz, hogy franczia armadia per nyolczvanezer ember megagya magat nimeteknek? Meglason, hogy ez csak praktika volt. Ez legegyszerűbb mogy a francziaknak Nimetorszagba betörhetnyi. Már mikor osztand aprodonkint kit háromszázezer franczia lesz elfogva Nimetorszagban, eczere csak elszednek sok bibaszt landwerektül puskát, s úgy elkezdenek hátulról püfölnyi Steinmeczet, hogy jóban se kel. Az a Napoleon nagy selma! Meglason, mig az lesz belőle, hogy mikor Vilmos király elfoglalja Párizst, akor a eczere explodal s elfoglalja Berlint s akaraztan aszongya neki: „no mar most tesik ot maradnyi franczia csá k csalhatatlan töprengése. No most édes csalhatatlan fejem, Találd ki, hogy az ember mit tegyen? Kezemben van az imádság nyele, De ki ellen forduljak most vele? Ha a francziákért imádkozom, A respublikát nyakamra hozom’. Ha a poroszokért imádkozom, Eretnekek elkergetnek bizony. Ha imádkozom a győzelemért: A veszteség mindenkép engem ér. Ha pedig kivánok hosszú harczot, Akkor is én vallom a kudarczot, S hogy ha itthon békére szavazok Berontanak hozzám az olaszok, Ki győzzön? Az istentelen turkus? Vagy pedig a krisztustalan burkus? Mind a kettő ősi ellenségem. S akármelyik győz, nekem lesz végem. Imám volna ime csalhatatlan. „De miért?“ Az kitalálhatatlan. É-s Man. Históriai párbeszéd Bismark és Napoleon között. Ascolani capitulatio utáni találkozáskor. NAPOLEON. Bon jour monsieur. — Miután hiába kerestem egy golyót és nem találtam. BISMARK. Ah akkor Lulu herczeg szerencsésebb volt, mert az talál egyet. Tessék helyet foglalni, szárnak, máj in meg it maradom nimet császárnak s aztan quittek vagyunk!“ De furcsa lene.! Interdum delectalok magamat franczia ujsagokop. Jaj de szipen beszilnek nimetekrül. Csak in mertem volna eczel azt mondanyi. Micsoda ehez képest Zasztava, Faderatiuna, mit felülünk szigya! Czukrozs viz! Hiszen most megtudok franczia ujsagokbul, hogy nem mink vagyunk rablók, barbárok, kannibálok, mint mongya Arkolay, hanem nimetek azok. No ez a nyeresigünk mig is van belüle. Csak kiváncsi vagyok sok sajtópöre, miket fognak burkusok inditanyi Parisban, ha bemehetnek. Tallérossy Z. NAPOLEON. Én megírtam proklamácziómban hogy semmit sem foglalok Németországon. BISMARK. A szavát tartotta. Mondok: hát tessék leülni. NAPOLEON. Ezt már szívesen hallom öntől. Reményem van önnél egy üres trón, amelyikbe leüljek. BISMARK. Rendelkezem egész garnitúra trónusokkal , csakhogy a legtöbb már besett. NAPOLEON. Például a spanyol trón? BISMARK. Az már egy Hohenezollernnek van ígérve. NAPOLEON. Tehát a román királyság? BISMARK. Abban már benne ül egy Hohenezollern. NAPOLEON. Hát talán a szerb császárság? BISMARK. Arra már pénzt is veretett Szvetozár császár. Hanem mondok én valamit. Soulouque császár trónja most épen üres. Az egészen napóleoni mintára alakította az udvarát. Ott is van Mars mező, és Tuitoriák, igaz, hogy csak deszkából, s a fekete generálisok ott is franczia herczegi neveket viselnek; ott van dúc de Cacao, herczog von Marmelade, general Rost-Boeuf, kösz az udvar. NAPOLEON. De ha jól tudom, azok szerecsenek, s nem szeretném a képemet feketére suviczkolni. BISMARK. Oh ne búsuljon felséged! Majd befeketíti ez a sok gonosz újságíró úgy, hogy Soulouque helyébe ülhet bátran. NAPOLEON. Nem ér semmit. Nagyon közel van Mexico. BISMARK. No hát mondok egyet. Az még jobb