Az Üstökös, 1870 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1870-09-11 / 37. szám

422 No de mit szolja ahoz, hogy franczia arma­­dia per nyolczvanezer ember megagya magat nimeteknek? Meglason, hogy ez csak praktika volt. Ez legegyszerűbb mogy a francziaknak Nimetorszagba betörhetnyi. Már mikor osztand aprodonkint kit háromszázezer franczia lesz el­fogva Nimetorszagban, eczere csak elszednek sok bibaszt landwerektü­l puskát, s úgy elkez­denek hátulról pü­fölnyi Steinmeczet, hogy jóban se kel. Az a Napoleon nagy selma! Meg­lason, mig az lesz belőle, hogy mikor Vilmos király elfoglalja Párizst, akor a eczere explodal s elfoglalja Berlint s akaraztan aszongya neki: „no mar most tesik ot maradnyi franczia csá­­ k csalhatatlan töprengése. No most édes csalhatatlan fejem, Találd ki, hogy az ember mit tegyen? Kezemben van az imádság nyele, De ki ellen forduljak most vele? Ha a francziákért imádkozom, A respublikát nyakamra hozom’. Ha a poroszokért imádkozom, Eretnekek elkergetnek bizony. Ha imádkozom a győzelemért: A veszteség mindenkép engem ér. Ha pedig kivánok hosszú harczot, Akkor is én vallom a kudarczot, S hogy ha itthon békére szavazok Berontanak hozzám az olaszok, Ki győzzön? Az istentelen turkus? Vagy pedig a krisztustalan burkus? Mind a kettő ősi ellenségem. S akármelyik győz, nekem lesz végem. Imám volna ime csalhatatlan. „De miért?“ Az kitalál­hatatlan. É-s Man. Históriai párbeszéd Bismark és Napoleon között. Ascolani capitulatio utáni találkozáskor. NAPOLEON. Bon jour monsieur. — Miután hiába kerestem egy golyót és nem ta­láltam. BISMARK. Ah akkor Lulu herczeg szerencsésebb volt, mert az talá­l egyet. Tessék helyet foglalni, szárnak, máj in meg it maradom nimet császár­nak s aztan quittek vagyunk!“ De furcsa lene.! Interdum delectalok magamat franczia uj­­sagokop. Jaj de szipen beszilnek nimetekrül. Csak in mertem volna eczel azt mondanyi. Mi­csoda ehez képest Zasztava, Faderatiuna, mit felülünk szigya! Czukrozs viz! Hiszen most megtudok franczia ujsagokbul, hogy nem mink vagyunk rablók, barbárok, kannibálok, mint mongya Arkolay, hanem nimetek azok. No ez a nyeresigünk mig i­s van belü­le. Csak kiváncsi vagyok sok sajtópöre, miket fognak burkusok inditanyi Parisban, ha be­mehetnek. Tallérossy Z. NAPOLEON. Én megírtam proklamácziómban hogy semmit sem foglalok Németországon. BISMARK. A szavát tartotta. Mondok: hát tessék leülni. NAPOLEON. Ezt már szívesen hallom öntől. Remény­em van önnél egy üres trón, a­melyikbe leüljek. BISMARK. Rendelkezem egész garnitúra trónu­sokkal , csakhogy a legtöbb már beset­t. NAPOLEON. Például a spanyol trón? BISMARK. Az már egy­ Hohenezollernnek van ígérve. NAPOLEON. Tehát a román királyság? BISMARK. Abban már benne ül egy Hohen­­ezollern. NAPOLEON. Hát talán a szerb császárság? BISMARK. Arra már pénzt is veretett Szveto­­zár császár. Hanem mondok én valamit. Soulouque császár trónja most épen üres. Az egészen napó­leoni mintára alakította az udvarát. Ott is van Mars mező, és T­u­i­t­o­r­i­á­k, igaz, hogy csak deszkából, s a fekete generálisok ott is franczia herczegi neveket viselnek; ott van dúc de Cacao, herczog von Marmelad­e, general Ros­t-B­o­e­u­f, kösz az udvar. NAPOLEON. De ha jól tudom, azok szerecsenek, s nem szeretném a képemet feketére suviczkolni. BISMARK. Oh ne búsuljon felséged! Majd be­feketíti ez a sok gonosz újságíró úgy, hogy Sou­louque helyébe ülhet bátran. NAPOLEON. Nem ér semmit. Nagyon közel van Mexico. BISMARK. No hát mondok egyet. Az még jobb

Next