Az Üstökös, 1870 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1870-12-03 / 49. szám
Szögedi levél. Atrecz: Adógygyon ezen levelem az Üstökös Újság Tejs Szerkesztőséginek az vörös óru barátok Platzán az Hetedik numerus alatt. Pesze. Tejes Ur! Mán sokszó megvekszátak münket avvégben az Írástudók meg újságírók, hogy nem tudik ionképpen münő politikai katakozmussa van az szögedi füves gyökeres magyar pógárságnak. Az Petsovits déják párti Czajtungok vátig eröskönnek ammellett, hogy mink az jobbodali kvótás alkotmány hűvei lennénk. De mán istállóm alássan ezt kerekes kerekön tagagygyuk, a mint dukál, avvagy hogy minémü képpen az Nasságos Követ urak mondik, — ennek az högyibe opponálunk. Mán hogy én tekintétes Szőllősgazda vagyok az Kiráj högybe Alsóvároson, abba semmi kécseség. Ha nem hiszi, kérdezze meg az iromámat, aki igen tudós embör, mer vitte Frajtervót az printz Hekszen Kakszel regimentyibe. Azé hát ha én aszondom hogy: igy van! az Tromf. Héjjába gyün akkó akárki az ü Aduttyávan. Hát azé mondok, hogy tessen elhinni, műnk bízom déjákpártijak nem vagyunk. Az balpárti Ulyságok mömmög erőnek erejivel ránk fogik, hogy műnk az balódal imácsoságát imádkozzuk. No mán a’ssó igaz! Műnk szűrös tesvérök ászt Kévántuk vóna, hogy ne Ferentz Jóska, hanem Kossuth Lajos koronáztatógygyon meg az Magyar haza királyának. Mer az osztráktú mán félünk mint az kényórú, a ki az Paraditsom kertyibe ádám Apánkot elcsábitotta. Mánk ionképpen nem is tugygyuk, hogy mi az Tatár az az Politika, mee egyebet nem ügön óvasunk, mint azokat az szent Istóriákat, a kiket az Alsóvárosi vörös Gárgyán vagy az főközött állu poséta árul egygy garasér az szent Háromság szobor tüvibe az Piartzon. Hanem ha mán éppenséggel tudni kéváncsiak hogy münő Politikák vagyunk műnk, tessen az kapatos urakra megkérdezni, akik műnket fővilágositottak, hogy hova köjjön voksom. Ámbátor én egyszerü eszömmel oda sajdítok, hogy azoknak sincs egygy csöppet se több eszük az dologhon, mint münékünk. Mer hát teczezik tunni, mind csak avvégbn ácsonykodik,hogy mi módon csinálhasson nagyobb Sejtet. Ennékem úgy sajlik, hogy mink az politikai hitvallásba sé Kálomisták, sé pápisták nem vagyunk. Hanem csak afféle istirimilis luterányosok. Azé, hogy eggyik partájt sé haragicscsuk magunkra, — választottunk magunknak egygy déjákpárti püspököt, meg égygy vadonatúj — balodali fricskáriust Ország Gyűlési Követnek. Osztég azútáta fogva, hogy senki hibányos né legyen, elhatároztuk az Gazda dyülésbe az Kartzos mellett, hogy ezentul az déjákpártijak legyenek bal pártiak, az balpártiak meg Petsovitsok. Bánnya a kűt, — akár hollössz! ? Magunkra ko mán valamit tönni, mer az kaputrákos urak mostán mind az két férfi beléúntak az Komédiába. Kit hivatalba töttünk, ki meg kizsebett bennünket, osztég csak fülel az sutba. „ Csak aszondom én Leg is szebb az az luterányos politika. Azé választottunk mink itt hetben is égygy Török basát polgármesternek, égygy Momelukot főbírónak, égygy ügyes Muszka ispiont Kapitánynak, no a szenátorok közé még ojjant is tettünk, akit bátran oda lehetne Kordába állítani az szénatartó eletbe. Mer iszen szükséges, hogy oljanok is legyenek, akik ne csak az népnek, hanem az oktalan jószágnak állapottyát is tapasztalták légyen. Azutáta fogvást jó dogunk van. Ha gyün a déjákpárti küvet, — iszunk. Ha gyün a balpárti követ, —— iszunk. Ha közibenk gyün a polgármester, főbíró, kapitány vagy valamelyik szinátort iszunk. Ilyen az luterángos politika! Oszt’ mi kék egyéb? Igyunk! Hatokra (ez az Tsúfnevem) KökgatyÚS (ez az igazi) Illés. Interpelláló. Az igazságügyi miniszer úrhoz. Tekintve azt, hogy a bírói hatalomra vonatkozó törvény 14. §-a szerint a biró „politikai gyülekezet“nek tagja nem lehet. Tekintve azt, hogy Majláth György biró, kérdem: Miféle inpoliticus frequentia a felsőház ? 566 Kuruttyolhat kend. Gabnát szállított a sváb a vizen Történetesen olyan helyre ért, hol ősz idején a sekély vizen tetemes iszapzátonyok veszélyeztették a közlekedést. „Vigyázz fetter ! — kiálta reá egy parton ácsorgó magyar hajós, — balra tarts, különben menten belé tapadsz az iszapba.“ ,Dejszen kurutytyolhat kend nekem! most csak azért is jobbra tartok.” Alig mondá ki a sógor e szavakat, megfeneklett a hajó. Se előre, se hátra. „No fetter! — felelt néki egykedvűen amaz — most már kend kuruttyolhat ám ott a víz közepén tavaszig!“ —