Az Üstökös, 1870 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1870-03-05 / 10. szám
Egy kis nagy ember, vagy A nagyság útja. „Lenni, vagy nem lenni“ — Nem az itt a kérdés. Hanem nagy gyá lenni kicsinyböl, — azt hiszem Ez sokkal istenibb, hisz’ az már teremtés Mely ha nem Olympia, — Pinduszra fölviszen. Nem is oly könnyű az, mint sokan hinnétek, Ha tehetség nem is, kell hozzá sok furfang És szemes vigyázat, mert hiba, sőt vétek, Ha valahogy lehull a fényvesztő forhang. Én módját nem tudom; „nagy“ nem leszek soha S magam szavával igy elő sem mutatom; Álljon előttetek a nagy kicsiny maga, A jó tanácsokat én véle osztatom. Mi akarsz „nagy“ lenni? író?... kezdjük ezen. Én is azon kezdtem s igy jól emlékezem, Mi volt előttem a legelső maxima: „Hogy írónak irni a legnagyobb hiba. Nem irni semmit ez ám a genial! Mi nálunk veszve az, ki egy s mást produkál. Sajátot értek; fordítni azt lehet. Sőt irni, irni is módjával eleget. Csapj föl te ítésznek, tudni nem kell semmit Csak egyet: ütni kell minden eredetit, Minél nagyobb legyen s népszerűbb a költő: Légy te annál magasb szemöldököt öltő. Jókai? Az soh’se fog jó regényt irni. Az a Szigligeti? Az már épen semmi. Színész sehol— Darab ? Shakspeare irt vagy kettőt A többi bliktri csak. Vehetnék én időt, Majd én mutatnám meg, mit tesz irni drámát Melyre rá vonhatnám az „absolut“ ránczát. Szász Károly verset ir, biz nem Petőfi ő, Arany pedig hallgat sem itt a bökkenő. Azért nem irok én még kritikát se már, Tollam hegyére nem méltó a sok szamár! Még azt ismerheted irj egy „darab“ beszélyt, Drámádról, mely régen munkában van, beszélj, Nagy kínnal majd ki sül itt ott egy episód, Ne félj akad nálunk mindig megbámulód Kik felsóhajtanak, mi kár hogy „töredék“ Ha elkészülne majd, az lenne ám derék! Színházban vagy? Sóhajts, pisszegd a tapsokat író „nagy“ igy lehetsz, teszek reá sokat. De nagy politikus? Az is lehetsz könnyen Dúlj fúlj ha czikket Írsz jó magadba szörnyen Milyen haszontalan, kisszerű a nemzet, A mely olyan bölcset mint magad vagy, termett. Mondd el, milyen olcsó az a hazafiság, A mely „kaczérságból“ magyar politikát Mert űzni s azt hiszi, nem lennénk elveszve, Ha közös miniszter meg nem védelmezne. Gyalázni Kossuthot, dicsérni Görgeit S magasra emelni azok érdemeit, Kik szembe szállnak a vélemény szavával Ez hozza a „nagyság“ hirnevét magával, Ha pártokról beszélsz, ne nézd mik elveik, Rántsd sárba ha lehet tisztelt vezéreik Mily óvatos Giczy, mily vakmerő Tisza • Mondj gyarló életeket, ha tudsz, Simonyira. Jó lesz, ha mindehhez a „nép“ neked szemét, S dinnyét kapálni küldsz egy egész vármegyét. Tudós is „nagy“ lehetsz, csak útját megtanuld A „nil admirare“ erre már régi út. De ha „nagyok“ közé jutsz, vesd el kritikád S négy szem között dicsérd az akadémiát. Elnöknek a titkárt, ennek az elnököt Vágjad nekik Akint, akként mint a tököt Tudd meg a névtelen mű szerzője melyik? S a szerzőnek dicsérd névtelen műveit. Bírálni kell müvét?.. kéziratot keresd Nehogy véletlenül a sulykot messze vesd S egy „névtelennek“ add az obligát babért, Mert majd azt mondanák: „az úr ehhez nem ért. Itt még az is haszon, hogy a többi müvet, Úgy olvasatlanul a sutra vetheted. De itt se irj, munkád csak destructiv tegyen „Tudós“ lehetsz ekként a völgyen és hegyen. A nagyság útja az, ha nem hallgatsz reám Nem lessz nagy itt, nem ott, az akadémián. Pártvasut. Hogyan van az, hogy a dombóvári vasutvonalt harmadéve megszavazta az országgyűlés s az idén mellőzi a kormány? Ennek igen természetes magyarázata van: harmadéve Somogynak 8 jobboldali követe volt, akkor dukált neki a vasút, az idén pedig 8 baloldali képviselője van, most hát nem dukál neki a vasút.