Az Üstökös, 1871 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1871-06-03 / 23. szám
266 horvát nyelvet európai diplomatiai nyelvnek, fizesenek maguk maguknak száz miliőm forint adót, tartsanak maguknak rajta armadiat, hadi flottát, fúrjanak keresztül a földet, húzanak rajta keresztül zsinórt, viseljenek aztat medaljonnak, ainaban se nem megakadályozok ükét, sőt mig aba izs beleegyezek, hogy a nap is hold ezután mindig ot keljen föl Horvatországba. No csak hat azir minek ez a nagy lavina? Interdum szegin francziak izs bevetek valahaiba Párizst. Ha most esztendeje valaki megjövendölte volna nekik, hogy franczia hadsereg diadalmasan be fog vonulni világ egyik fővárosába ; soha ki nem találták volna, hogy az lesz Párizs. Ez már aztán igazán circulus vitiosus. Utoljára úgy tetek, mint veszekedő házastársak, kik ha verekednek, legdrágab porczelan edényeket hajigálnak egymás fejihez. Most azután invitálja Hugo Victor luftbalonrepülő communistákat potyogatot stylusban: Polgárok, kik szálatok, hogy láthatok sem kri földet; in ugyan titeket tartom akasztofara valóknak ; de azirt meneküljetek ide hazam: ti bizonyosan nyakon csipik beneteket. Szegin Párizs! Szegin trójaiak! Alazatozs szolgája Tallerossy Zebulon. A csigák regénye. Regény, — természetrajz, — vagy szatíra, kinek hogy tetszik. Irta: Jókai Mór. VII. A csigák harczai. A többi mithrák is igei szépek: a püspöksüveg karmazsin foltokkal; a Mithra Pontificalis tarka márványozással; de hármas koronája egynek sincs. A Mithra Canonicalis meg már csak egészen fehér. S a Mithra Papalisnak pásztorbotja is van. Egy hosszú húsbot nyúlik ki a héjából; nagyobb mint az egész alak, a végén köralakban éles hegyes tövisekkel, amikkel oly fájó sebeket tud ütni, hogy volt rá eset, hogy az ember, aki megfogta, egy ütésébe belehalt. Fél tőle állat és ember. Mindenki tudja, hogy nem megenni való. Az a tulajdonsága van, hogy aki megtalálta enni, annak nem marad a gyomrában. Ezért tisztelik nagyon és nem élnek vele. Mikor aztán leszáll az éj, s előjönnek odúikból a csigák harczosai, akkor kezdődik a hősköltemény. Az ellenfelére találó csiga kiölti hosszú csápjait, felborzalja szemölcseit, eltátja száját, kifelé fordítja fogait, előre szegzi sokfogu proboscidesét s rohan egymásra dühvel, addig küzd, mig a másik orrmányát leharaphatja, akkor aztán megöli. Leszakítja a farkát, letépi a fejét és kiszakítja héjából. A győzelmes csiga kegyetlen. Addig fel sem kel az ellenfeléről, míg egészen meg nem ette. Vae victis! Vannak azután okosabb csigák, akik vegetáriánusok lévén, ők maguk nem fegyverkeznek, offensív háború nincsen szándékukban, hanem azért jól tudják, hogy más húsevőnek, ha egyszer étvágya támad, nem sok respectusa van a neutrálisok iránt, s azért ők a védelmi háborúra vannak készen. Bölcs, előrelátó politikusok. Csigaházuk minden oldalát megrakják olyan kemény, szúrós tövisekkel, sarkantyúkkal, szarvakkal, hogy azokat sem a húsevő csigák fajai, sem a nyolckezű ölelései büntetlenül meg nem támadhatják. A Murex Regius úgy fel van bodrozva finom csipkefodrokkal, mint egy debreczeni főköte, kívül ünnepi hófehér, belül feketével és bíborpirossal van szépen feldiszitve; a Murex Radix pikkelyeket hegyez előre, mint az ananász; a Murex Tenuispina hegyes varrótűkkel borzolta fel a hátát, s még egy hosszú orrmányt is csinált magának fűrész alakra; abba a Loligonak beleakadni nincsen kedve; a Murex Cornutus egy veszedelmes hegyes egyszarvat nyújtott ki csigaháza folytatásául, s körül tizenegy sarkantyút vert az oldalába, valóságos monitor megtámadójára nézve; a Murex Adustus olyan, mint egy kővé vált bogáncs, s a Ricinula Horridát már a neve jellemzi: „borzasztó himboj“ (pedig nem borzasztó: szép amethyst színű csiga, fehér tüskék-kel) a Cymbium Armatum pedig szószerint „fegyveres csónak“ eszméjét fejezi ki. De vannak azután mások, akik az örök békét még ennél is tökéletesebben biztosították a maguk részére. Nem európai tractatusok által, nem a nagyhatalmak összes garantiája alá helyezve létüket, ha-