Az Üstökös, 1872 (15. évfolyam, 1-53. szám)
1872-01-01 / 1. szám
2 Hali úgy ! . . . hisz ez a választások éve ! Hisz inte is nagy Lányaink beszéde, Átlengett rajta magas ihletés, Mint a nagypénteki kérepelés! Oh ez a hang!... Ez fontos új esztendő, Koczkán forog a bécsi piros kendő, Mely mindent olyan szép pirosra fest. . . Szent Lélek! mostan szállj meg egyenest. Most kell, hogy szemeim az égre vessem: E szökő év, óh párt, le ne szöktessen!. Az ár dagad s fölhág a partra most. . . . Honnan szerezd a mentő csónakost?... Óh Génius te! aki szentelt bort les, Oh hím boszorkány, kinek neved kortes! Te szálld meg e hazát a jobbakért, Es font b o r ágból győzelmi babért S hol nem segíthetsz bor - bankó - bimbummal. Vágj közzé bátran a gerundiummal! S a rongy- erkölcsöt s a bevert fejet Majd elfödi a közös köpenyeg. Csenyey Gusztáv: Tallérossy Zebulon levele Mindenváró Ádámhoz. Tekintedezs barátom uram! Heureka! Megtaláltam! Mit talaltam ? Törvinsziki ülnyögsiget vejem uramnak. Meghozta Krisztkindli nekünk. Vejem uram kineveztetet bírónak. — No mig soha Krisztus születise ennyi veszedelmet nem hozta zsidókra, minde*« a mai napi! — Kerüljetek csak az én vejem uram kezire! Tudom, hogy lehúz bőrötöket nektek! — Jaj de meg vagyok nyugosztalva! Jaj de nagy korhel lump volt kedvezs vejem uram! Akármibe kezte, mindenüt elcsaptak, akármit kezibe kapta, abul valamit ellopta, csak az a egy jó bene megvolt, hogy nagyon szent ember volt, mer minden hiten hat vasárnapot megünepelt, mikor sémit se dolgozta, hetedik volt Blaumontag. No de nagy faracsagba izs kerülte titet valahova begyugnyi. Nem volt élig, hogy Bittonak kedvirt tartotam szónoklatot, mikor haz nem volt jelen, tisztelt hazban, — hogy inasanak igazi talmi aranybul vetem anker remondirorat ajandikba, szobaleanynak echte brilianten schmucket aus pierre de Strass; hogy vejem uramat felhecczeltem, csinyaljon faklya,muzsikat fölspanyolnak, hogy testimoniumabul mind kivakartam Classis III-at, irtam bele Eminens ex omnibus ; hogy hitelezőinek kifizetem előre uzsorát egy 'A-re, hogy halgasanak Karácsonyig, mikor fog neveztetnyi ki; hogy atam rula testimoniumot, hogy derik ember, mikor ipen magam lehunczutoztam titet; — hanem mig azonkívül azt izs ki kelet tudakolnyi, kicsoda-micsoda concurral ugyanazon hivatalra ebül a mi vidikünkbül? Anak mindeniknek elemnbe azonal titkozs denunciatiot megküldenyi miniszternek, hogy azt ki ne nevezen! Egyiket elmontam tolvajnak, másikat megvesztegethetönek, harmadikat adosagokba merültnek fülig, negyediket tudatlanak is riszegetsnek; de valamenyit incarnatus baloldali kortes kolomposnak. Ez az argumentum legjoban hasznait. Ez elül elolvat valamenyi concurens sereg s vejem uram kimarata közülök magaba, mint káposzta torzsa a hobul. — Jaj de meg vagyok nyugtatva! Nem az in nyakamon tekereg mar ezután akasztanyi való. Tekereg majd az ország nyakán, meg a maga nyakán! Akaszanak fel titet, csakhogy mar ki van nevezve! No de hala Istenek! Birok mar csag volnának, kik békünket tolvajoktul megvidelmezenek; — de ki videlmezi meg benünket majd a biraktul ? Hm? Alazatozs szolgája Tallérossy Zebalon. u.Jfc 411 wd J