Az Üstökös, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-01-04 / 1. szám

Harangokrozott hírharang. A budapesti szemle megindult hát. Van ben­ne egy­­ nevetlen szerzőtől egy novella: »a Belényesi Gábor órája.« De minden olvasó kitalálja, hogy ez az óra a Gyu­­ lai Pálé, mert roszul jár. Criminale. Nem rég egy ékszertolvaj siámi herczegnőre tette kezét a rendőrség, majd ismét egy váltóhamisító jeruzsálemi királyt fogtak be. Úgy lát­szik a csenéshez is szükséges a­­ titulus. b­írói jubileum. A Kisfaludy-társaság jövő szer­dán ülendi meg fényesen Sréter Kálmán jeles köl­tőnk huszonöt éves írói ünnepét, melyen a jeles köl­tő szobra Kuglertől ki lesz állítva, Szász ódát ol­vas, Gregus életrajzot, Toldy pedig munkássága mél­tatását. Bizonyos néhai Petőfinek ötvenedik születés­napja fordulóját azonban nem tarthatják meg, mivel a gyakori jubiláris tüntetés nagyon csorbítaná az ily irodalmi ünnepélyek és a Kisf.-társ. tekintélyét.­­ A korcsolya klubb végre jégre ment. A jég viz az ő malmukra, hanem a viz jégre viszi őket. Isten bocsássa meg ez erkorcsolyasult calembourgt!­­ Tisztelik a kis-kö­rösiek a »Magyarország s nagyvilág« szerkesztőjét, Petőfi nem nagy-körösi szü­letés. Ennyit csak szabadna tudni a nagy doktorság mellett is. □ Greguss toasztja a Szigligeti banquetten a »Tanulmányok« 3-dik kötetében fog megjelenni.­­ Klapka tábornok keletre utazott, hogy a tö­rök hadsereget reorganizálja. Reményi Ede is vele utazott, hogy a török­ katonamuzsikáról fogalmat sze­rezzen magának, s hogy a szervezés kezdetéül a ka­tona-bandáknak betanítsa a Klapka-indulót. □ Művészeti és írói kör alakulására kötötték fel a nemzetiszinű művészek a gatyát, állítólag legin­kább a Corezi érdekében. El Dualismus. Mint csodát mutogatják a re­dutban a «kétfejű csalogányt, a kétegy kisasszonyt. Mint csodát mutogatták a siámi ikreket: a két­­­­egy urat. Csoda­számba járt a kétfejű sas is : a kétegy ragadozómadár. Most egy élelmes talián a két­­egy fővárosból, mint legcsodálatraméltóbb csodát Ausztria-Magyarországot, a két egy államot viszi el mutogatni.­­ Borsszemjankó sárgaságba esett. A­ki nem hiszi, nézze meg a czifferblattját. Testvérlapja pe­dig, a komoly, ismeretterjesztő képes lap, zöldségbe. 4 fmiltife­rt&lfmp, Rózsa Sándor találkozott az ötvenes években V. csendbiztossal az alföldi pusztán, kinek igen jó hitben álló lova volt. Az meghökkent egy kissé, szemben állván a puszták eme hírhedt királyával, azonban Sándor barátságos beszélgetése némileg föl­­bátorita őt. Darabig csendesen haladtak egymás mel­lett, végre a betyár azt mondá a biztosnak: — Komiszárus uram, futtassunk egy kicsit, teszöm azt négy dűlő hosszáig. A biztos hop kénytelen, nem örömest, beleegye­­zek, s neki szok­ták lovaikat. Rózsa paripája repült mint a sárkány, s ő már a czélnál volt, messze háta mögött hagyván a csend­biztost. Ekkor visszakiált jó hangosan: — Köszönöm a barátságot, komiszárus uram, csak azt akartam megtudni, hogy cseréltetünk-e lovat? Az enyém jobb, tartsa meg a magáét. S ezzel, mint a szél, tova vágtatott. Taroltéi észtakaslat. natixax­­ Székesfehérvár. Elnöklő igazgató: Hallják maguk, engem az iskolaszék kinevezett igazgatónak, de a kinevezés­ből kifelejtette, mivel tartoznak maguk most már irá­nyomban. Elmondom tehát én. Az igazgató mindig nagyságos úr volt, mert kanonok volt; én ugyan nem vagyok kanonok, de a titulust megkívánom. Ha tehát ezentúl valaki hozzám jön, a kalapját be ne hozza magával a szobába, hanem hagyja kint a sorházban. Koplaly, tanító: Kezét csókolom nagy­ságos igazgató úr, alázatos alattvalói leszünk. Manemett, tanító: (kezet csókol.) Elnök: A vasárnapi iskolák ezután csütörtö­kön fognak tartatni. Szóljanak hozzá! Pestaloczffy tanító: (feláll) Kérem, csü­törtökön nem lehet vasárnapi iskolát tartani. Elnök: Magának itt nincs semmi szava. Nem azért hoztam én ezt föl, mintha fel akartam volna hozni, hanem csak megemlítettem, hogy ez van ha­tározva. Elmehetnek! (Az értekezlet szétoszlik.) Kisül. Azon panaszszal ment a pogár a biztoshoz, hogy szalonnáját ellopták, tehát keritse meg. — Majd kisül. — Ki ám, de nem az én konyhámon.

Next